Alább az AgriBusinessGlobal foglalja össze az idei év kihívásait a mezőgazdaság számára, de az események jó oldalát és a kiugrási pontokat is megmutatja. Természtesen hazai vonatkozásokkal is kiegészítettük a cikket.
1. Covid
Valószínűleg még egy évet ki kell bírnunk a járvány társaságában. Biztató azonban, ha maga a Pfizer vezérigazgatója mondja, hogy valamikor tavasszal visszatérhetünk a „normális életbe”. Hazánkban Karikó Katalin nyilatkozta decemberben: „Ha a ragályosabb, de kevésbé súlyos tüneteket mutató omikron mutáns kiszorítja az eddig domináns deltát, akkor nem kell aggódnunk. Én nagyon optimista vagyok.” Legyünk mi is azok.
2. Az ellátási láncok rosszul működnek
A világ mezőgazdasági inputanyagpiacának összefonódottságát kiválóan bizonyítja az elmúlt fél év. A nitrogén ára az USA-ban éppúgy a háromszorosára nőtt, mint Európában. Emellett látjuk a legfontosabb gyomirtó szerek és mezőgazdasági gépek, alkatrészek árkiugrását is – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Emellett az energiaköltségek továbbra is magasak, különösen Európában, ami végiggyűrűzik a teljes élelmiszer-termelési vertikumon. Ez azonban ismét megtanít minket spórolni, újítani, gondolkodni. A régi gyomirtási megoldások éppúgy előjönnek, mint a legújabb biostimulánsok alkalmazása. A precíziós agártechnológia pedig kiváló eszköz a mezőgazdasági inputok hatékonyabb felhasználására. Az „így szoktuk” mentalitásnak végképp leáldozott, sokkal gyorsabban, rugalmasabban kell dönteni. Rugalmasabb hozzáállást kell kérni az alkalmazottaktól is, valamint az üzleti partnerekkel is el kell fogadtatni ennek szükségességét.
3. A fuvarozás kockázata
Ez az előbbi ponthoz kapcsolódik, de érdemes kiemelni, mivel az értékesítéssel járó kockázatokat is növeli. A tengeri szállítmányozás szűk keresztmetszetnek bizonyul, akár rendelünk, akár eladunk. Drága és kiszámíthatatlan időcsúszásokkal jár, ami szűkíti a nagy távolságra exportálható agrártermékek körét. Ez a helyzet még hónapokig eltarthat. (A végét a szállítási kapacitások növelése hozhatje el: Nagyot kaszált a fuvarozás, százával építik a konténerhajókat.) Másrészt arra ösztönzi az államokat, régiókat, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek az önellátásnak, a beszerzési csatornák diverzifikálásának és jobban megbecsüljék belpiaci vásárlóikat.
4. Kevés az ember, kevés a tehetség
Rekordszámú, 4,5 millió munkavállaló hagyta el állását novemberben az Egyesült Államokban. Az Egyesült Királyságban a munkavállalók háromnegyede nézhet új állás után idén a felmérések szerint. A fiatalok alkalmazása szenvedte meg leginkább a világjárvánnyal járó válságot, ennek jeleit minden földrészen látni, Magyarországon is ez a helyzet. A munkavállalók felvételére kényszerülő vezetők azt tapasztalják, hogy egyre többet kell fizetniük és egyre rugalmasabb munkabeosztást kell biztosítaniuk a jelentkezőknek, de a már meglévő munkatársaknak is. Hazánkban a minimálbér megemelése teremtett nehéz helyzetet a munkadók körében. (Az őstermelők adómentes bevételi határát viszont alaposan megemelte az intézkedés.) Ma azok a vállalkozások szereznek több és jobb munkaerőt, amelyek megbecsülik és képezik is az alkalmazottaikat. Fontos a velük való rendszeres kommunikáció és a legjobban teljesítők jutalmazása. Vigyázat, a legkiválóbb tehetségek távoznak elsőként! Másrészt ahol csak lehetséges, automatizálással kell kiváltani az embert: ez növeli a termelékenységet és csökkenti a függést a munkaerőpiactól.
5. A globális geopolitika mindent felülír
Bármennyit is termeljen az agrárium, az áraknak ehhez már mintha semmi közük nem lenne. Járványintézkedések, Kína és Tajvan, Oroszország és Ukrajna viszonya, a Közel-Kelet aktuális bajai, az USA, az EU, Kína és Oroszország egymás közötti vetélkedése határoz meg mindent. A járvány globális hatásai a jelek szerint antiglobalista törekvéseket hoztak felszínre. Maguk az agrártermékek is játszma részévé váltak. A termelők ez ellen nem tehetnek semmit, alkalmazkodniuk kell.
6. A környezetvédelem súlya nő
Kínában környezetvédelmi okokból kellett több nagy növényvédőszer-gyárnak csökkentenie a termelést, illetve leállásra kényszerült. Szerepét egyre inkább India veszi át, bár itt koránt sincs annyi nyersanyag, mint amennyi Kína rendelkezésére állt. A hatóanyagok ára – különösen a totális gyomirtóké – meredeken emelkedett. A dolog jó oldala, hogy a biotermékek értékesítése, gyártása folyamatosan nő, áruk pedig csökken. (Lásd a biokészítmények piacának trendjeit itt.) Ez a trend lehetőséget ad arra, hogy az egyéb inputok terén megtakarításokat érjünk el, például a nitrogén megkötése vagy a foszfor mobilizálása révén, vagy akárcsak a növény kondíciójának javulása miatt. A farmereknek arra is fel kell készülniük, hogy az inputmegtakarítás révén beszálljanak a szén-dioxid- vagy foszfát-kvótakereskedelembe – az utóbbit Európában a holland gazdák űzik.
7. Erős az infláció, de még nincs vész
A mezőgazdaság belátható ideig erős pozícióban marad, annak ellenére, hogy az élelmiszerárak világszerte nagyot ugrottak. A kereslet egyelőre erősnek mutatkozik az agrártermékek iránt, de nyilván van egy felsőhatára az áremelkedésnek, amin túl nem érvényesíthetők a termelés költségnövekedései. Az agráriumnak résen kell lennie, és időben észrevenni, ha jön a fordulat.
