Tavaly decemberben a Portfólió Agrárszektor konferenciáján Dr. Michael Gohn, az Európai Vetőmagszövetség elnöke is előadást tartott. A szakembert a MezőHír kérdezte arról, hogy mennyiben képes választ adni a nemesítés a Green Deal kihívásaira, milyen esélyei vannak a kisebb nemesítőházaknak a globális versenyben, és milyen hangsúlyeltolódásokra lehet számítani a vetésszerkezetben a termelési előírások és a gazdasági kényszer együttes nyomására.
Előírások és gazdasági kényszer
A Green Deal nem kevesebbet vár el, mint 2030-ig a növényvédőszer-használatból eredő kockázatok 50%-os mérséklését, a műtrágya-felhasználás 20%-os csökkentését, valamint az ökológiai művelés arányának 25%-ra emelését. Eközben a gazdasági válság hatásaival is meg kell küzdeni. Hiány van csomagolóanyagokból, raklapokból, energiából, ezek ára a 4-5-szörösére emelkedett. Az energiár-emelkedés a műtrágyapiacon is válsághoz vezetett. Kevés a hadra fogható ember is, plusz Magyarországon idéntől a minimálbér emelése is nehezíti a foglalkoztatást. Mindez a vetőmagok piacán is legalább 15%-os áremelkedést hoz 2022-ben – hangzott el a decemberi Agrárszektor konferencián.
A kereskedők dolga ugyanakkor nehezebbé vált: rendezvények, bemutatók, partnerlátogások maradtak el. Ez is akadályozta az elegendő vetőmagtermelő partner verbuválását, nemcsak az árunövényekkel folytatott árverseny. Emellett az utóbbi 2-3 évben az időjárás is tartogatott néhány meglepetést, a kukoricavetőmag-előállításban például nálunk kifejezetten kudarcos volt a 2021-es év. A termelési környezetben a politikai szabályozók és a válság hatására drasztikus változások következnek be, amire a gazdálkodók és a kereskedők gyorsan reagálnak. A szója- és durumtermelés máris megugrott Nyugat-Európában.
Várhatóan tovább fog nőni a napraforgó területe is, hiszen ezt a kevésbé igényes kultúrát könnyebb kiszolgálni, plusz az olaja iránt is nagy a kereslet. A vetőmag-előállításnak is fel kell nőnie a kihívásokhoz. Az egyes nemesítőházak azonban egészen más rajtpozícióból indulnak a termelőkért folytatott nemzetközi versenyben. Klasszikus fajtanemesítéssel 7–10 évig tart, mire bejegyeznek egy új fajtát, ezt az időtartamot a genomszintű szelekció és a mesterséges intelligencia a felére-harmadára rövidíti. Különösen a hibridek esetében megy ez gyorsan, ahol a citoplazmás sterilitás révén könnyen végbemegy a hibridizáció. Mindez persze sok pénzt követel a kutatásban, drága vetőmagot eredményez, és a termelők csak intenzív technológiával tudják kibontakoztatni a hibridek terméspotenciálját.
Hazai lehetőségek és kockázatok
MezőHír: – Mennyi esélye van a magyar nemesítőknek egy ilyen túlfűtött, nagyon is tőkeigényes versenyben?
Michael Gohn: – Hivatalba lépésemkor azt ígértem, hogy ki fogok állni a kisebb nemesítőházak mellett. Erre azért van szükség, mert ezek alapvetően hagyományos keresztezési és szelekciós módszerekkel dolgoznak, a nagyok viszont hajlamosak már ezekre is szabadalmat bejegyeztetni. Láttunk már ilyen törekvést az árpával kapcsolatban. Magyarország nagy nemesítői tudással rendelkezik, durummal, lágybúzával a nemzetközi piacon is jók a helyi kutatók esélyei.
Dr. Michael Gohn ausztriai származású, tanulmányait diplomata édesapja révén Rio de Janeiróban, Kairóban, Lisszabonban, Dániában és Németországban folytatta. A Bécsi Egyetemen szerzett PhD-fokozatot kémiából (1976), majd kutatási asszisztensként dolgozott a Bécsi Vegyipari Egyetemen. Ezt követően az OMV AG, az Osztrák Kőolajipari Vállalat Termékfejlesztési részlegét vezette. 1990-től a Fritz Mauthner cégcsoport vezetőségi asszisztensi pozícióját töltötte be. 1999-től jelenleg is a Mauthner cégcsoport Probstdorfer Nemesítőházának ügyvezetője. 2010-től az Ausztriai Vetőmagszövetség vezetője. 2007–2021 között az Európai Vetőmagszövetség, az Euroseeds gabona- és hüvelyes szekciójának vezetője. 2021-től 3 évre az Európai Vetőmagszövetség elnökévé választották.
MH: – A genetikai előrehaladás éves szinten 1,2%-kal növeli a potenciális hozamokat. Elegendő ez a termelési környezet változási ütemét tekintve?
M. G.: – A Közös Agrárpolitika és a előírásai nagy kihívást jelentenek a termelés számára, de a nemesítés részben ellensúlyozni tudja ezeket a hátrányokat. Félő azonban, hogy a genetikai előrehaladás mértéke nem elég az elvárások teljesítéséhez. Ebben az új nemesítési technikák hozhatnak gyorsabb előrelépést, éppen erről folyik most a vita uniós szinten.
MH: – Vannak olyan kultúrák, amelyek a változások nyertesei lehetnek?
M. G.: – A műtrágyák drágulása és a műtrágya-felhasználás csökkentésére irányuló törekvések mindenképpen kedveznek a kis tápanyagigényű növényeknek, különösen azoknak, amelyek gazdagítani is tudják a talajt nitrogénnel. Ilyen a szója. A növény piaci pozíciója is kifejezetten jó, hiszen a takarmány- és az élelmiszeripar is keresi ezt az európai, GMO-mentes fehérjeforrást.
MH: – Látják ennek hatását a növény termőterületének változásán?
M. G.: – Ausztriában 2021-ben 75 ezer hektár volt a szója területe. Ebből 30 ezer hektár bioművelésű volt. Az átlaghozamok 2–3,5 tonnásak, és ezt döntően öntözés nélkül érik el a vállalkozások, jellemzően a korai, 000-s és 00-s éréscsoporttal. Nincs lényeges különbség a bio- és konvencionális művelés eredményei között, ennek is köszönhető a magas, 38 százalékos bioarány a szójában. Nálunk ez a negyedik legnagyobb kultúra a szántón, holott nem élvez semmilyen extra támogatást. Köszönhető ez annak, hogy alig igényel műtrágyát, kedvező hatása van a vetésforgóban, és nem utolsósorban nagyon sok felvásárló keresi a terményt.
MH: – Magyarország viszont inkább exportálja a szójababot. Mit gondol, mennyire hat ez ki a növény súlyára a magyar termelésben?
M. G.: – Elgondolkodtató, hogy míg önöknél termeléshez kötött támogatással is jutalmazzák a szójatermelést, arányaiban sokkal kisebb területen foglalkoznak a növénnyel, mint mi. Ausztriában az 1,3 millió hektáros szántóból foglal el 75 ezer hektárt a szója, míg itt a 4 millió hektárból körülbelül 60 ezret. Tudjuk, hogy a támogatásoknak fontos szerepük van a termelésben – Ausztriában például az 50 ezer hektáros borsóterület csökkent 6 ezerre, amikor megszűnt az extra támogatás –, de ez nem minden. Én leginkább a kereskedelemben tevékenykedek, és elmondhatom, hogy a hazai feldolgozásnak nagy szerepe van. Az osztrák szójatermés felerészt a humán élelmezésben, felerészt az állati takarmányozásban hasznosul.
400 ezer hektárnyi bioterület? Magyarországon 2020-ban mintegy 300 ezer hektáron folytattak ellenőrzött ökológiai gazdálkodást, ennek egyharmada még átállás alatt volt, és 60 százaléka gyepnek minősült. Az itthon előállított biotermékek mintegy 80%-a feldolgozatlanul exportra kerül. 2027-re az ökológiai gazdálkodás fejlesztését szolgáló nemzeti cselekvési terv az ökogazdálkodásba vont területek arányát 10%-ra, azaz 400 ezer hektárra kívánja emelni. Ezzel párhuzamosan az ökológiai feldolgozás volumenét megduplázná, és az így előállított hazai termékek részarányát 5%-ra emelné a kereskedelemben. 2024-re országos ökológiai szaktanácsadói hálózat kiépítésével segítenék a célok elérését.
MH: – Bizonyára a fizetőképesebb kereslettel is magyarázható, hogy egy GMO-mentes, biocímkés terméket el tudnak adni…
M. G.: – Nem feltétlen, ám tény, hogy tudatosabbak a fogyasztók, az egészségükkel és a hazai termékek támogatásával is többet törődnek. Sok a vegán, divatosak a növényi fehérjéből készített ételek és italok, nagy az igény GMO-mentes és biotermékekre is. A tojás-előállításban például kizárólag európai szóját etetnek a gazdaságok, az amerikai szójára nincs kereslet. De hogy mondjak még egy adatot: a napraforgó területének 28 százaléka is bio. Mindent egybevetve: a genetikai alapok és a termelési színvonal kulcsfontosságú a hozamokat tekintve, de ha arra akarunk válaszolni, hogy egy adott kultúrának milyen esélye van teret nyerni a vetésszerkezetben, akkor ezt nagyrészt a gazdasági környezet fogja eldönteni. Ezen a téren van különbség az egyes tagállamokban, de a trendek általánosak.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
