A szudánifű mint zöldtakarmány

A klímaváltozás, az egyre hosszabb csapadékszegény időszakok és a hőstressz miatt nem véletlenül fordult a figyelem a cirokfélék felé. A csapadékmennyiségre kevésbé érzékeny, szárazságtűrő szudánifüvet egyre nagyobb területen vetik, sokféle hasznosítási lehetőségének köszönhetően a következő évek sikernövénye lehet.

Az egyre aszályosabb tavaszi időjárás évről évre nehezebbé és bizonytalanabbá teszi az állattartók tömegtakarmány-termelési törekvéseit. Legyen szó akár tej-, akár húscélú szarvasmarháról, a tömegtakarmány-bázis állandó mennyiségű és minőségű biztosítása egyre nagyobb kihívás elé állítja a gazdálkodókat. A takarmányozás alapvető követelménye a megfelelő szárazanyaghozam, az energia- és fehérjetartalom, valamint a rost emészthetősége.

 


A szudánifű 60 cm-es növénymagasság felett kockázat nélkül takarmányozható

 

A szudánifű (Sorghum sudanese) Közép-Afrika (Szudán, Egyiptom) száraz fekvésű területeiről származik. Vékony szárú, dús levélzetű, jól bokrosodó egyéves cirokféle. Az elmúlt évtizedek nemesítői munkájának köszönhetően világszerte fontos takarmánynövénnyé vált. Ma már számos fajta és fajhibrid áll a rendelkezésünkre. A különféle környezeti hatásokat, a csapadékszegény időszakokat és a hőstresszt kiválóan tolerálja. A negatív környezeti hatásokra, az aszályra kevésbé érzékeny, mint más takarmánynövények. A gyenge termőképességű és rossz vízgazdálkodású talajokon is gazdaságosan termeszthető, fő- és másodvetésben egyaránt. Ugyanarról a területről szenázs és széna is készíthető.

A tápanyag-visszapótlás, a talajművelés és vetés a gabona- és kukoricatermesztés gépsoraival megoldható. Vetése a tavaszi munkaszervezést nem zavarja, mivel sorban a kukorica után következik. A szudánifű keléskori hőigénye a vetésmélységben 12-13 °C. Aprómagként a növény igényli a jól előkészített, ülepedett, aprómorzsás magágyat. A vetésmélység a 3-4 cm-t ne haladja meg! Vethetjük gabonavetőgéppel, silónak dupla gabonasortávra vetve 25–50 kg/ha vetőmagnormával, szénának gabonasortávra 40–50 kg/ha vetőmagnormával célszerű vetni. A 80 kg/ha nitrogén hatóanyag 70%-át érdemes vetés előtt kijuttatni. A tőszám sűrítésére a növény vékonyabb szárral reagál, ami a szénakészítésnél és a legeltetésnél is előny (taposástűrés). Gyökérrendszere mélyre hatol, ezért remekül mobilizálja a mikro- és makroelemeket. Áprilistól augusztus közepéig vethetjük, a vetésforgótól, a hasznosítás idejétől és módjától függően. Növényvédelme könnyen megoldható, mivel a növény egy csíragátló hatású vegyületet termel. A sorgoleone nevű anyag kiválasztása megakadályozza a parlagfű és a disznóparéj tömeges kelését. A talajlakó kártevőkre kifejtett gyérítő hatása miatt az elmúlt években takarónövényként is elkezdték alkalmazni az extrém alkalmazkodóképességű szudánifüvet.

Érdemes antidótummal kezelt vetőmagot választanunk, így a vegyszeres gyomirtás során a széles gyomspektrumú egyszikűirtókat is nagy biztonsággal használhatjuk. Ne felejtsük el, hogy bizonyos gyomok toxicitásuk miatt a takarmányozás szempontjából veszélyesek lehetnek. A szudánifű a legtöbb tápanyagot a bugahányás kezdetén tartalmazza. Ekkor az állomány körülbelül 180-200 cm magas, és a zászlóslevél alatt jól kitapintható a buga. A levágott zöldanyagot min. 30% szárazanyag eléréséig fonnyasztjuk. Ez az érték általában a levelek teljes száradásakor jelentkezik, amikor nedvesség már csak a szárban található. Az egyenletes száradás érdekében célszerű legalább 20 cm-es tarlót hagyni, ami a növekedési erély és az intenzívebb újrasarjadzás miatt is létfontosságú. Bugahányáskor kaszálva a legkedvezőbb az emészthető rostok aránya. A kérődzőknél a megfelelő bendőműködés érdekében nagyon fontos a rostban gazdag takarmány.

 


Kedvező időjárás esetén akár három alkalommal is kaszálhatjuk

 

A szudánifű 60 cm-es növénymagasság felett kockázat nélkül takarmányozható. Lévén cirokféle, 60 cm alatt még jelen lehetnek a ciánglikozidok, amelyek mennyisége épp a szudánifűben a legalacsonyabb. A szudánifű vetésétől a bugahányásáig átlagosan 60–70 nap telik el. Az optimális betakarításkori fenofázisokat figyelembe véve remek beltartalmi értékekkel hasznosítható, persze attól függ, melyik hasznosítási mód mellett döntünk. A szudánifű sokoldalú növény, fontos ismérve, hogy zöldetetésre, silózásra, szenázsolásra, szénakészítésre és legeltetésre egyaránt alkalmas. Direkt silózásra és szenázsolásra mindig az első növedék javasolt, a másodikat szénaként hasznosíthatjuk.

A tömegtakarmány-termelésnél fontos szempont, hogy jól alkalmazkodunk-e az aktuális klimatikus és termelési viszonyokhoz. Kedvező időjárás esetén akár három alkalommal is kaszálhatjuk, de ha szárazabb az év, akkor is nagy biztonsággal készíthetünk a második növedékből szénát, a harmadikat pedig legeltetéssel hasznosíthatjuk. Az áprilistól szeptemberig tartó vegetációs időszak alatt a vetést követően az első betakarítással, a hasznosítás kezdetével 60-70 napot kell várni, utána pedig 30-35 napos kaszálási fordulóval számolhatunk. Ha szükségleteink úgy alakulnak, akár minden alkalommal eltérő felhasználási módot is választhatunk. Évente 2-3 kaszálással kalkulálhatunk.

Május első napjaiban történő vetést feltételezve az első kaszálásra július első felében számíthatunk, a másodikra 4-5 hét múltán, a harmadikra szintén. A szudánifű intenzív körülmények között nagy hektáronkénti zöldtömegtermésre képes. A fajták többsége jól bokrosodik, kaszálás után gyorsan újrasarjad. Keressük a vékony szárú fajtákat! Betakarításkor arra kell törekedni, hogy a bálák mihamarabb lehordásra kerüljenek. Átlagosan100–130 tonna/ha zöldtermésre (20-30 t/ha szárazanyag) számíthatunk. Arra figyelni kell, hogy a szudánifűnél is okozhat emelkedett ciánglikozid-tartalmat egy környezeti stresszhatás, például a fagy. A mérgező anyag természetes úton néhány nap (3–7) alatt lebomlik. A ciánglikozidokból az emésztés során ciánhidrogén szabadul fel, ami pedig a szövetek oxigénhiányáért felelős.

 


Keressük a vékony szárú fajtákat!

 

Silókukoricával július közepéig vethető, a két növény hőigénye közel áll egymáshoz, ezért az egyik legsikeresebben termeszthető keveréktakarmánynak számít. Önmagában vetve kiváló szénát ad, rövid kaszálási fordulója és nagy kaszálékhozama eredményeként stratégiai növénnyé válhat a takarmánytermelésben. A silózás időpontjának meghatározása fontos, a döntésben sokat segíthet, ha tudjuk mérni a beltartalmi mutatókat (közepes, magas fehérjetartalom). A betakarítás időpontja akkor a legkedvezőbb, ha jó emészthetőséggel, beltartalommal és megfelelő termésmennyiséggel párosul. Ez esetben vethetjük önmagában és silókukoricával keverve is. A kettős hasznosítású, középkorai fajták és hibridek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. A szudánifüvet a vetésforgóban a kukorica vagy bármilyen más tavaszi vetésű növény követheti, de monokultúrában is termeszthető 2-3 évig. Szénája nagy fehérjetartalmú, ízletes. 4–7 nap fonnyasztás után bálázhatjuk. Szársértős kaszával végzett munka után a száradás gyorsabb. Figyeljünk a megfelelő szárazanyag-tartalomra!

A szudánifű összességében megfelelő termőképességű zöldtakarmány, szénaként, zöldszecskaként, fonnyasztva szenázsként, ill. szilázsként egyaránt hasznosítható. Szilázs esetében a szárazanyag-tartalmát érdemes növelni más takarmány hozzáadásával. A növény legnagyobb előnye, hogy az aszályosabb években és a gyengébb adottságú területeken, a legváltozatosabb talajtípusokon is sikerrel, jövedelmezően termeszthető. Szárazságtűrő, alkalmazkodóképessége pedig kiváló.

 

SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR

 

agrár bugahányás ciánglikozid cirokfélék kaszálék mezőgazdaság sorgoleone széna szenázs szudánifű takarmányozás zöldtakarmány