A szántóföldi termelés több ágazatába is bepillantottunk interjúalanyaink segítségével. Egy sor folyamat optimizmussal tölti el őket, hiszen fontos, zsebre menő kérdések dőltek el tavaly év végén. Más ügyekben viszont borúlátóak. Egy biztos: a Covid sokadrangú probléma az európai zöldcélokhoz képest.
Zsebre menő kulcskérdések
A koronavírus kevésbé érinti a mezőgazdaságot, mint az időjárás, de azért van néhány áttételes hatása, leginkább a munkaerő- és a terménypiac oldalán. Az új év azonban új reményeket is hozott, főként, hogy elrendeződött néhány olyan kérdés, ami közvetlenül érinti minden termelő zsebét. Az egyik a támogatások ügye, ami nem várt pénzesőt hozhat a következő hét évben. Az első pályázatok e cikk írásakor még csak tervben léteznek, de tudni lehet, hogy az öntözésfejlesztést, az ültetvénytelepítést, a gyógynövénytermesztést, a vetőmag-előállítást és a szárítók-tárolók létesítését fogják tavasszal támogatni. A másik zsebre menő kérdés a családi gazdaságok átalakítása és kedvező adózása volt. E cikk írásakor már mindenki bőszen intézte az őstermelők családi gazdaságának (ŐCSG) vagy a családi mezőgazdasági társaságnak (CSMG) az alapítását, csoportosítgatta a tevékenységi köröket. Ha tágan értelmezzük, az osztatlan közös területek egy tulajdonoshoz kerülése is anyagi előny, hiszen ezzel lehetőség nyílik a termelőeszköz, azaz a földterület bővítésére. Egy gazdaság sosem lehet kész. Hasonlóan a házunkhoz, valami folyton felújítást igényel benne. Eközben vagy az egyik, vagy a másik eszköz kapacitása múlja felül a pillanatnyi igényeket. Hol a termelés szalad a tárolás után, hol a szárító a termelés után, olyan nincs, hogy minden pont jó legyen. Földből biztos, hogy sosem elég, és ezt a termelőeszközt a legnehezebb megszerezni. A CSMT – látni fogjuk a gazdák terveiben – jó eszköznek bizonyul erre is.
A pontos vezérlésig előbb egy sor adatot elemezni is kell
Szárítótól az öntözésig
„Elszabadultak a földbérleti díjak, ezért az a jó, ha minél több földet saját tulajdonba tudunk venni. Erre sokat költöttünk az utóbbi években. Most 350 hektárnál járunk, de nem állhatunk meg. A bővülő terület persze nagyobb tárolókapacitást igényel, plusz egy kisméretű szárítóra is szükségünk lenne. Nagyon drága a szolgáltatásként igénybe vett szárítás” – magyaráz egy Békés megyei gazdaság vezetője, akit örömmel tölt el, hogy az új termésű kukoricára már most 51,5 ezer forintért szerződnének a felvásárlók. A gazdaság korábban olajretek-vetőmag előállításával is foglalkozott, hiszen óriási igény volt rá a zöldítési előírások miatt. De a szaporítandó elit fok az évek során egyre rosszabbul csírázott, végül elment a kedvük az egésztől. Most a gazdaság további gépesítésén gondolkoznak. „Automata kormányzás ugyan van a traktorban, és figyeljük a műholdas képeket, a talajmintavételi adatokat, meg az egyes táblák hozamát is, de ez messze van a precíziós gazdálkodástól. Jó lenne egy hozammérő a kombájnba, és hasznát venném annak is, ha egy szoftverben gyűjthetném és elemezhetném az adatokat. A kombájnt egy axiáldobosra cserélném le. Ezek már olyan szinten tisztítják a kukoricát, hogy a kombájntól akár azonnal a tárolóba mehetne a mag, ha nem kell szárítani.” Az időjárás ebben a gazdaságban éppúgy egyre nagyobb teljesítményű gépek beszerzésére ösztökél, mint bármelyik más szabadföldi termeléssel foglalkozó üzemben. Nincs idő szöszmötölni a munkákkal.
Az öntözés fejlesztése is elvileg megoldható lenne. Egy 24 hektáros táblát csévélődobos rendszerrel el tudnak látni vízzel, de ennek üzemeltetéséhez is egy alkalmazott kell. „Szabálytalan a tábla, sokszor be kell avatkozni, túl drága az ember ehhez…” – fűzi hozzá a gazdaságvezető. A folyamatos fejlesztés ugyan muszáj kérdés, de fontos, hogy egy-egy pályázat – a hozzá kapcsolódó önerő és hitel miatt – ne kergesse likviditási hiányba a vállalkozást – int a szakember. „Én apukámtól vettem át a gazdaságot. 37 éves vagyok, remélem, ha megnő a fiam, ő is továbbviszi. Ehhez óvatos, de folyamatos fejlesztések kellenek.” A család eddig egyéni vállalkozók és egy kft. keretében működött. Mostantól őstermelők családi gazdaságaként termelnek tovább, a kft. a kereskedelmet és a szolgáltatásokat viszi tovább.
Egy mobil szárítóhoz építési engedély sem kell (fotó: CHH Műszaki KFT)
Bugacon egy összesen 1 200 hektárt művelő gazdaságban is a precíziós gazdálkodás irányában végeznének fejlesztéseket. „A hozamokat már mérjük, de sokkal pontosabb talajmonitoringot szeretnék. Az is világos, hogy már most túl sok adatunk van ahhoz képest, hogy ebből mennyit tudunk ténylegesen hasznosítani” – jegyzi meg a növénytermesztési ágazat vezetője. Úgy véli, egy döntéstámogató szoftver sokat segíthetne abban, hogy megtervezze, milyen műtrágyaadagokkal és növényvédelmi megoldásokkal dolgozzon. Interjúalanyunk nagyon várja a permeteződrónok megjelenését a gyakorlatban, és elkeserítőnek tartja a használatuk szabályozását. „Ahogy most látom, a szabályok alapján helikopterrel egyszerűbb lesz permetzeni, mint drónnal, pedig egy drónt könnyebb kezelni, és kisebb a környezeti hatása. Fel tudjuk vele mérni a beavatkozást igénylő helyzeteket, tudunk erre alapozott kezelést csinálni, akárcsak egy foltban is. Táblaszinten 40-50%-os vegyszermegtakarítást érhetnénk el vele. A deszikkálás is sokkal könnyebb lenne. Ezeknek volna értelme, de a törvénnyel gyakorlatilag keresztülhúzták a drónok alkalmazását” – fogalmaz kritikusan az ágazatvezető. (A dróntörvény e cikk írásakor még csak tervezetként létezik. Ezen az oldalon jól összefoglalják a lényegét: [LINK]).
Más szántóföldi termeléssel foglalkozó gazdaságokban arra panaszkodnak, hogy égető szükség lenne az öntözés megvalósítására, de ez csak fúrt kúttal lehetséges, amire lehetetlen támogatást szerezni, plusz a bérelt földek miatt nehéz is lenne egyeztetni a tulajdonosokkal a beruházás értéknövelő hatásáról, vagy arról, hogyan mozgatható az öntözőrendszer a használat szempontjából is szabdalt területeken. Persze, van szolgalmi jog, de egy 20 aranykoronás földön hektáronként egymillió forint kártérítést kell fizetnünk a berendezés átvezetéséért a szomszéd földjén, ha nincs jobb megegyezés a felek között. Fejér megyében egy 1100 hektárt művelő gazdaságban panaszkodnak erre a helyzetre, ahol szójával és zöldborsóval is foglalkoznak, de az egyre kevesebb és hektikusabban eloszló csapadék miatt szinte kilátástalanná vált a termesztésük. „Tavaly a vetéstől május végéig 8 mm esőt kapott a borsó…” – kesereg a cégvezető. Idei tervük az, hogy beszereznek néhány magtári rakodót, felújíttatnak néhány kisebb teljesítményű traktort, beszereznek komolyabb teljesítményű, vontatott permetezőt, és vásárolnak egy gyomfésűt a zöldítésként is elszámolható, nem vegyszerezett szójához.
A borsót valamiképpen öntözni kell (forrás: zoldikerteszet.hu)
Kisebb terület, vegyes várakozások
A szárító beszerzésének terve több gazdaságban is megjelenik. „Régi vágyálmom a szárító, de kicsi vagyok hozzá. Ahogy apáink mondták: ez a gazdaságméret az éhenhaláshoz sok, meggazdagodni kevés. Jó lenne, ha összeállnánk néhányan, és közösen vennénk meg, már mondogatom egy ideje a szomszédos gazdáknak” – sóhajt egy 70 hektáros Komárom-Esztergom megyei gazdaság vezetője. Itt tényleg sok az apró birtok. A föld gyarapítását esélytelennek érzi interjúalanyunk, már a traktorba szerelendő automata kormányzás ára is kihívás az életében. Ezért inkább a föld más irányú, jövedelmezőbb hasznosításán gondolkozik. Leginkább az erdősítés lehetősége fogta meg, mivel ehhez jóval kevesebb szakértelem, piaci kapcsolat és emberi kéz kell, mint a kertészeti kultúrákhoz. „Telepítés után az első 12 év nagyon jól fizet a támogatásoknak köszönhetően, bár a homokos föld miatt öntözni is kellene valahogy az akáccsemetéket, hogy ki ne pusztuljanak. Tartályból megoldható lenne. A kérdés inkább a többi év, bár már rebesgették, hogy talán területalapú támogatás is lesz az erdőre. Esetleg méhekkel lehetne még valamit kezdeni, ha az egyik fiam beletanulna.”
Új belépők várhatók a gyógynövénypiacon (Forrás: Gyógyfüveskertem)
Nevezett ifjak egyike 26, a másik még csak 18 éves. Ők őstermelőként folytatják tovább a gazdálkodást, a családfő a cégben végzi az egyéb tevékenységeket, miután megszűnik a korábbi családi gazdaság. Talán egyes gyógynövényekbe lehetne még beletanulni, ha már ennyire támogatják az ágazatot. Csakhogy a szántóföldi növényekről most nehéz lemondani: 55 ezerért kötik az új kukoricát. „Van elég bajunk, már csak ez a gyógynövény pályázat kellett!” – fakad ki nem várt módon éppen egy főként lósóskát és vasfüvet termelő gyógynövényes gazda. Attól tart, hogy sok gyenge portékát termelő, a piacot rontó új belépő jelenik meg az ágazatban. Valahogy úgy, ahogy a méhes szakma is felhördült, amikor sok fiatal gazdának éppen a méhek jutottak eszébe, hiszen 10-12 millió forint támogatásból mással nemigen lehetett elindítani egy gazdaságot. Tulajdonképpen ettől rettegnek a biogazdálkodók is. Más sem hiányzik nekik, mint hogy az uniós terveknek megfelelően a földek 25 százalékát átállítsák ökotermelésre. Épp eleget rontott az értékesítési árakon, hogy ezek a termékek bekerültek a szakboltokból az áruházláncok tömegárui közé.
A Hajdú-Bihar megyei gazdaságban az egész család a gyógynövényekből él, és szoros „integrátori” kapcsolatot építettek ki egy német felvásárlóval, akitől a palántát kapják. „A Covid nagy bajba sodort minket. Csökkent a kereslet a szelíd gyógyászat termékei iránt, így a német fél felmondta a termeltetési szerződést, még azon az áron is, hogy kötbért fizet. A területünk harmadáról egyik pillanatról a másikra eltűnt a vevő. Búza, kukorica, olajtök került ide. Az utóbbihoz teljes gépparkunk és szárítónk is van, termeltetjük is, de nagyon hektikus a piaca. A többi területen hazai felvásárlóknak termelünk gyógynövényeket, lényegesen rosszabb áron, mint a németeknek. Ha most még 5-10 új szereplő megjelenik a piacon, mondjuk egy többéves, könnyen termeszthető, kevéssé lopott cickafarkkal, akkor ennek a piacnak is befellegzett…
Szabolcsban – nem meglepő módon –egy almatermelőt érünk utol, hogy az idei terveiről kérdezzük. Ő nagyon örül a készülő ültetvénytelepítési kiírásnak. „Szakaszosan újítjuk meg az ültetvényt, most egy másfél hektáros területen tervezünk új telepítést, várjuk hozzá a pályázatot” – mondja. Nagyon örülne két-három önjáró szedőkocsinak is, de most ezt nagyon drága beruházásnak érzi. A család összesen 40 hektáron termel almát, jobbára gála, jonagold, starking fajtákat. Tavaly a termés nagy része fagybordás lett, nem lehetett eladni étkezési minőségnek. „Ki van építve az öntözőrendszer, a jégháló, de a fagy ellen nehéz védekezni. Az alma minősége ezért sokszor nem rajtunk múlik” – jegyzi meg a termelő. (Talán érdemes csatlakozni az új jövedelembiztosítási rendszerhez.)
2020-ban leginkább a külföldi vevők elmaradásában érezte a Covid hatását, a munkaerővel – mivel helyi brigádról van szó – nem volt gondja.
A magyarországi piaccal az a baja, hogy a kereskedők túl olcsón veszik át a portékát ahhoz képest, amilyen áron aztán a vásárlóknak továbbadják, így nem csoda, ha csökken a kereslet a méregdrága gyümölcs iránt. A termelő hallott arról, hogy az Agrárkamara az olyan termékek esetében, amelyek nagy tömegben kerülnek helyi feldolgozókhoz, EKÁER könnyítéseket készül kiharcolni. „Én örülök neki, ha az alma kikerül a kockázatos termékek közül, de szerintem ez visszafeketíti a gazdaságot. Jobban örülnék neki, ha vagy az áfa lenne kisebb, vagy a kereskedők haszonkulcsa körül néznének szét…”
Január közepén járunk, az ültetvényben javában zajlik a metszés. Túl vagyunk a tél egyetlen mínusz 10 fokot hozó éjszakáján. Az almatermesztők nem örülnek a melegedő klímának. „Az egyik probléma, ami az enyhe időjárásból következik, az a nagyobb kártevőnyomás, a másik az alma nyugalmi állapotának folytonos megszakadása” – mondja riportalanyunk. Ezen a télen ugyanis gyakran volt nappal plusz 10 fok, ilyenkor mindig egy kicsit felébred a növény. Körülbelül annyi energiát tud gyűjteni a gyümölcsfa egy ilyen téli álomból, mint amikor mi csak forgolódunk, mert valaki felcsavarva hagyta a fűtést. Már említettük a sok kézi erőt igénylő zöldségtermesztést. Szántóföldi változatában nem várható, hogy új belépők tolongjanak a termelési lehetőségért. Kemény szakma, sok embert mozgat, és nagyon kitett az időjárásnak és a piacnak is. Makó környékén – szintén nem véletlenül – egy fokhagymatermesztőbe botlunk, aki egyre inkább petrezselyemgyökérre áll át. Utóbbi ára igen magas, és kisebb rajta az importnyomás az értékesítéskor. A klímaváltozás azonban érzékenyen érinti az ágazatot – láttuk ezt a borsónál is –, de ebben az esetben a felszaporodó kártevőkkel nem boldogul a gazdálkodó. „Öntözni tudok, de permetezni már nincs mivel. Tavaly a szívókártevők miatt odalett a gyökértermés 80 százaléka. A fokhagyma még szép lett volna, de pont a betakarítás idejére jöttek az esők. Olyan mínuszt termeltünk, hogy a befektetett munka sem térült meg” – fakad ki a gazdálkodó, és őrültségnek minősíti az unió szerkivonási terveit. (2030-ra a mezőgazdasági célú növényvédő szerek felhasználását a jelenlegi szint felére kellene csökkenteni.)
A család 40 hektáron csak petrezselyemgyökeret termel, 10 hektáron fokhagymát, a többi területen a vetésváltást szolgáló búza, kukorica található. A vetéstől a tisztításon, csomagoláson át a tárolásig mindent maguk végeznek, így folyamatosan 30-40 embert foglalkoztatnak. Csúnya termékkel azonban a pesti nagybanira sem léphetnek be.
Kis területen nagy érték? Nem biztos, hogy összejön (forrás: agroskill.hu)
A gazdálkodót csak az adóváltozások villanyozzák fel. Úgy véli, ha a család mezőgazdasági társasággá (CSMT) alakul, akkor kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnek. (A társas vállalkozás legfeljebb 50 millió forintig mentesíti tagjait a személyi jövedelemadó alól a termőföld használati jogosultságának, a mezőgazdasági támogatás átengedésének, továbbá a termőföld-vásárlással kapcsolatos jelzáloghitel törlesztésének címén.) A termelő izgatottan várja azt a lehetőséget, ami az osztatlan közös területek rendezésével jöhet. További földeket vennének a vetésforgóhoz, CSMT-ként pedig előjogaik lesznek ehhez. Tervbe van véve az öntözés további kiépítése is. A család rutinos pályázónak számít: szinte minden gépüket támogatással szerezték meg. „Három fiam van, ők csinálják a papírmunkát, ők kereskednek, ők látják át jobban a lehetőségeket. Én már csak termelni tudok, azt addig csinálom, amíg lehet.”
SZERZŐ: Gönczi Krisztina
