Koccintunk vele, gombócba töltjük, kenyérre kenjük, karácsonykor nassoljuk – minden formában fogyasztjuk, csak frissen nem. A hazai gyümölcsök között talán a szilvának van a legkisebb becsülete, pedig ezt termeljük a negyedik legnagyobb területen az országban. Idén egész jók a frisspiaci értékesítési kilátások, de hosszú távon a feldolgozott termékeké a jövő.
Szilvadús környezetben Magyarország
A világ top szilvatermelője 2023-ban (is) Kína volt, 6,6 millió tonnával, de fontosabb, hogy a közvetlen közelünkben található a világ második és harmadik legnagyobb kibocsátója, Románia és Szerbia fél-félmillió tonnával. Sőt, az EU-ban található a 8., 9. és 10. helyezett is, Spanyolország, Olaszország és Franciaország, egyenként 200–220 ezer tonnával. A világ 10 legnagyobb exportőre között csak a spanyolokat és az olaszokat találjuk az előbb említettek közül. Új és egyre erősebb szereplőként megjelent a színen Moldova is.
Moldova 2014 – azaz a Krím megszállása – óta részesül kereskedelmi kedvezményekben az EU-val kötött társulási megállapodás nyomán. Az ország 2018-ban a világ 14. legnagyobb szilvaszállítója volt. Tavaly pedig már 85 ezer tonna friss szilvát exportált az előzetes adatok szerint, amivel a világ harmadik legnagyobb exportőrévé vált, maga mögé utasítva Spanyolországot. A kivitel 73%-a az EU piacára érkezett, ezzel átlépték a vámmentes kvótakeretet, de az importtarifa sem állította meg a moldáv szilvát. Itt van ugyanis a világ harmadik legnagyobb szilvaimportőre, Németország (Kína és Hong Kong után). A nagy vásárlók közül érdemes még kiemelni a hozzánk közel eső Lengyelországot is.
Sajnos a moldáv szilva is ezekbe az országokba igyekszik, bár némileg eltérő időpontban, mint a miénk. „Az adott év termését és a termelői árigényeket is figyelembe vesszük, amikor megtesszük felvásárlási ajánlatunkat. A magyar szilva érése idején a déli konkurensekkel már nem kell számolnunk, nagyjából két hetünk van rá, hogy az északibb országokba eljuttassuk a friss magyar szilvát” – mondja egy ezer négyzetméteres hűtőházzal rendelkező gyümölcsfelvásárló Pest vármegyében. A német piacot nem kedvelik, mivel túl sokan tartanak oda, és a nagy kínálat miatt igencsak nyomottak az ottani árak. Sokkal többre becsülik a lengyel és litván piacot.
„A lengyelek vesznek és adnak is el szilvát, méghozzá jó áron” – mondja a kereskedő. Egy másik kereskedő hozzáteszi: a német árak eddig az alacsony infláció miatt nem emelkedtek évtizedeken át, most meg a gazdasági recesszió készteti őket takarékoskodásra, a fogyasztás visszafogására. „Valójában nem nagy a konkurenciamentes időszak a frisspiacon, hiszen egy régión belül egy hónapon át tart a különféle fajták szedése, konzervipari és étkezi célú értékesítése” – fűzi hozzá egy nagy rálátással bíró szakember. Így aztán van olyan időszak, amikor még a szerb kínálattal párhuzamosan vagyunk jelen a piacon, és olyan is, amikor már a helyi lengyel terméssel ütközünk. Egyszóval az fogja eldönteni az európai árakat, hogy általában mekkora volt a fagykár vagy a kötődési probléma a kontinensen.
Ahol cefrének megy az összes
A magyarországi szilva a teljes hazai gyümölcsterület egytizedét teszi, 7–8 ezer hektár között ingadozik, az alma, a meggy és a dió után ez a negyedik legfontosabb gyümölcsünk. A KSH számai szerint a termésátlagok 10 év alatt 8–9 ezer t/ha-ról 4,5–5 ezer tonnára estek, a genetikai-technológiai előrehaladás ellenére megfeleződtek, ami aligha tükrözi a valóságot. Az össztermést az utóbbi években 33–36 ezer tonnára teszi a hivatal. Még ha ennek a duplája is a valós mennyiség, a magyarországi termelés akkor is eltörpül a szomszédaink kibocsátása mellett. Mégis évente 3,5 ezer tonna szilvát exportálunk, 2020 előtt pedig 7–8 ezer tonna is elhagyta az országot.
A szilva nagybani piaci ára a multikrízis (2020) előtt 320 forint körül volt kilogrammonként, az elmúlt években pedig 550 forint fölé emelkedett. „Jó lenne, ha mi is ennyi pénzt látnánk belőle. Én a magam 10 hektárjával inkább egy szeszfőzdével alakítottam ki jó kapcsolatot. Rázás után azonnal viszik is a cefrének valót. Tavaly 160 forintot adtak kilójáért, míg a konzervgyár csak 60 forintot fizetett volna” – sorolja egy Cegléd környéki gazdaság vezetője. A 2006-ban telepített ültetvénye már túl van élete delelőpontján, ahogy maga a gazdálkodó is. A Cacanska lepotica szilvák nála általában 17 tonna körüli termést adnak egy hektárról, míg az édes húsáról ismert Elena termése az utóbbi években 14 és 35 tonna között szélsőségesen ingadozott. „Tavaly például erős éve volt ennek a szilvának, idén inkább a lepoticán lesz több gyümölcs.” Van ezeken kívül két német fajtája is, szintén bőven a KSH által jelzett átlag feletti terméspotenciállal.
A szilva a telepítésen és koronaalakításon kívül nem igényel extrém kézi erőt, a szüret szeszipari célra rázással zajlik. Műtrágyából ritkán jut ki az ültetvényre, inkább a kalciumos, bóros, magnéziumos és a stressztoleranciát támogató lombtrágyákat permetezik. A művelés többnyire szárzúzásból, kaszálásból állt. Öntözni csak „muszájhelyzetekben” szoktak, idén nem került rá sor. A rovarokkal a legnehezebb elbánni: a szilvamoly rajzása folyamatossá vált, és az atkákkal is minden évben gond van. „Étkezési minőséget nem is tudnék már garantálni…” – teszi hozzá a gazdálkodó, pedig az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) program miatt állandó növényvédelmi szakirányítója van, és folyamatosan csapdázza a kártevőt. A levélbetegségek nem jellemzők.
Mindhárom piacra
Egy nagyobb gazdaságban, ugyanebben a termőkörzetben 30 hektáron fejlődik a Stanley és a Cacanska rodna. Az érés idén 2-3 héttel korábbra várható, mint tavaly, az elmúlt 20 évben pedig egy teljes hónapot rövidült a szezon. „A kisebb gyümölcsméretű rodnát szedjük hamarabb, főként, hogy ez féléretten megy a konzerviparnak. A kis méret a pontos töltősúlyok miatt fontos a gyárnak. Velük csak az a baj, hogy ha nagyok a készleteik, keveset fizetnek. A frisspiacra kissé érettebb gyümölcsökre van szükség, a Stanley már szedhető lesz júliusban. A molyokra nagyon vigyázni kell, ha csak egy tétel is kukacos, az egész kamiont visszadobják. A szeszipar meg azt szereti, ha olyan érett a szilva, hogy szinte már magától lehull a fáról. A termés 25%-a biztosan cefreként végzi, de ez nem baj. Egész jók a szeszipar árai, és nem kell a szedésre költeni” – sorolja a mindhárom piacra értékesítő termelő. E cikk írásakor, június elején még nem tudja az árakat.
A 23 éves, csepegtetve öntözött ültetvényben egy hektárról 15–20 tonna szilva jön le. Komoly kieséséket okoztak az utóbbi években a fagyok, de azt hol a viszonyítási alapként szolgáló alacsony átlaghozamok miatt, hol a meteorológiai állomások kevésbé fagyzugos elhelyezkedése okán nem tudta érvényesíteni. „Én mindig 2 fokkal kevesebbet mérek, mint a meteorológiai szolgálat, a megyei termésátlagok meg túl alacsonyak a kárenyhítéshez…” (Lásd cikkünket: Kártérítési tapasztalatok rossz átlagok után.) Persze ő maga is tudja, hogy mennyi gyümölcsöt visz el tőle a nepper a környékbeli piacokra papír nélkül, és mennyi landol kis zugfőzdékben. Egyébként szállít a Zwacknak és Bolyhosnak is.
„Idén kevés szilva fagyott el Magyarországon, tartok tőle, hogy jó lesz a felhozatal. Abban bízok, hogy a lengyeleknél, oroszoknál erős volt a fagykár, ezért a frisspiac jól fog indulni. A lengyel kereskedők rendszeresen megjelennek nálunk.” Miközben a gazdálkodó bízik benne, hogy pozitív szaldót hoz az idei év, arról is beszámol, hogy 20 évvel ezelőtt sokkal jövedelmezőbb volt a gyümölcstermesztés, emiatt sok ültetvényt számoltak fel az évek során. „A lengyelek sokkal ügyesebbek. Már Szabolcsban is lengyel alma van a piacon. Ők előbb hűtőházakat és feldolgozóipart építettek, csak aztán telepítettek gyümölcsöst. Nálunk meg alig akad, aki befőttet csinálna a szilvából és nem pálinkát…” (Egyébként ilyen a Parmen Zrt. a Nyírségben.)
Nem lesz rekordév
A magyar szilvatermés bő fele kisebb-nagyobb piacokon, a kiskereskedelemben és exportpiacokon értékesül friss gyümölcsként. A konzervipar nagyjából 20, a szeszipar 15%-ot szív fel, és csak 5% körüli mennyiségből lesz fagyasztott vagy aszalt termék – sorolja egy bennfentes. Úgy látja, a magyar kínálat sem lesz erős idén: „Volt, ahol a tavaszi fagyok, volt, ahol a virágzáskori aszály okozta a kötési problémát. Szerintem itthon sem kell rekordévtől tartani.”
Bács-Kiskun vármegyéből valóban azt halljuk, hogy szórványosan elfagytak az ültetvények, és elsősorban az étkezési lepoticákat érte a kár. Másutt a szimpla hidegre fáztak meg a gyümölcskezdemények, és potyogtak le a fáról. Erről számolnak be Komárom-Esztergom és Pest határában is egy 20 hektáros szilváskertben, ahol Topend Plus, Stanley és Besztercei fajtákkal dolgoznak. A legtöbb baj a Beszterceivel van: vírusérzékeny, idejétmúlt fajta, már szinte csak cefrének, lekvárnak viszik.
„A cefrének valót magozva is tudjuk adni. Magánszemélyek tavaly 250–300 forintért is vitték. A szeszfőzdék kereslete is stabil. A konzervgyárak viszont hol keresik, hol nem, hol sokat adnak érte, hol keveset. Úgy döntöttünk, inkább házon belül dolgozzuk fel a szilva egy részét” – mondja a cégvezető. Náluk a termés nagyjából 70%-a frisspiacra megy, 20%-ából lekvár lesz, és csak 10%-a a cefre, pár százalékot aszalnak is. Érés idején nemcsak az idénymunkások gyűjtik a szilvát, megnyílnak a kapuk a Szedd magad! akcióra érkezők előtt is. „Nem lesz túlkínálat a gyümölcsből. A Szedd magad! 500 forintos áron most is működőképes lesz, a nagybanit pedig 700 forint körülire várom idén” – latolgat a termelő. Jónak mondható, de nem kiugró termést vár a fáktól, ami nála 20 tonnát jelent.
Csak feldolgozva becsüljük
Az értékesítési szezont a gyümölcs hűtésével, de leginkább feldolgozásával lehet elnyújtani, ami viszont emberigényes. „2022-ben azt mondtam volna, hogy az energiaár a szűk keresztmetszet, ma viszont azt mondom, az ember. Aszalni csak tiszta, szépen előkészített gyümölcsöt lehet. Az aszalás és lekvárfőzés olyan idénymunka, amit csak kevesekre lehet rábízni. A lekvár terén azt látjuk megoldásnak, hogy egy külsős egyéni vállalkozót vonunk be, ő érdekeltebb lesz a közös sikerben.” A cég egyébként kilónként 2600 forintért árulja az aszalt szilvát. A bolti ár 4000 forintnál kezdődik. Lekvárjuk most nincs, annak bolti ára 3500 forint körül van üvegenként (900 g).
Érdekes, hogy míg a friss szilvát kevéssé becsüljük, és alig esszük, addig a szilvapálinka, a szilvalekvár vagy az aszalt szilva mindenki számára értékes, kívánatos termék, amiért sokat hajlandó fizetni. A szilva a népi gyógyászatban a székrekedés ellenszere, aminek az az oka, hogy magas a rosttartalma. Gyümölcse kiváló C-vitamin-forrás, tartalmaz A-vitamint, K-vitamint, béta-karotint, és gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a magnézium, a kálium, a vas és a fluorid. „Ez egy kiváló tápértékű gyümölcs. Semmi nem indokolja, hogy lemondjunk a termesztéséről” – mondja a cégvezető, amikor a kilátásokról és a terveiről kérdezem. Indulni szeretne a következő kertészeti beruházási pályázaton, hogy a Beszterceit egy kései virágzású, fagytűrő fajtára cserélhesse a Top sorozatból. Emellett az üzemi lekvárkészítést szeretné felfejleszteni.
A telepítés drága, de felerészben pályázati forrásból fedezhető, a termelés költségei pedig ellensúlyozhatók az intenzív ültetvények termeléshez kötött támogatásával (cc. 145 ezer Ft/ha) és agrár-környezetgazdálkodási támogatással (cc. 227 ezer Ft/ha). A nagyobb cégek TÉSZ-ként is jutnak működési támogatáshoz. A többi gyümölccsel összevetve a szilva igazán szerény igényű. Bármelyik említett formában feldolgozva nagyon értékes termék készíthető belőle, ami a cég honlapján keresztül is forgalmazható. De vajon meg tudjuk-e oldani az emberek egész éves foglalkoztatását, méghozzá kis fluktuációval? A gazdaság egészének működését át kell gondolni egy ilyen döntéshez, de ez így is, úgy is elkerülhetetlen. Hamarosan nemcsak Szatmárban nem lesz szüretelőbrigád, de azt a Fülöp-szigetekről is hiába várjuk.
Szerző: Gönczi Krisztina
