A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója…

A címben kiemelt, a IV. AgroFIELD Akadémia konferencián elhangzott gondolatról elmélkedtünk Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezető igazgatójával.

Fodor Mihály: – Miért gondolja így?

Lajos Mihály: – Amikor ezt az idézetet olvasom, hivatásunkra, a mezőgazdaságra gondolok. A tudás illúziója jelen van az életünkben, rajtunk múlik, hogy küzdünk-e az illúzió része ellen, és ha igen, akkor sem biztos, hogy tökéletes lesz az eredmény. Akár naponta beleeshetünk ebbe a hibába, bevallom velem is gyakran megesik.

F. M.: – Tudna példákat mondani arra, hogy mit ért a tudás illúzióján?

L. M.: – A tudás illúziójának tünetei szerteágazóak. Magyarországon a mezőgazdaságban jelenleg iskolarendszerben megszerezhető végzettség nélkül, korlátlanul lehet vállalkozni. Ha nem rendelkezünk megfelelő alapokkal, sokkal könnyebben áldozatul eshetünk „varázslásoknak”. A szilárd tárgyi tudás hiánya túl nagy felületet hagy az érzelmi befolyásolásra. Ez mesterséges „álmegoldásokkal” kiegészülve kiváló alapanyaga a tudás helyét kitöltő „kontrasztanyagnak”, melyet biztos tudásérzetté, technológiává manifesztál az emberi fantázia. A helyzetet tovább rombolja, hogy a mezőgazdasági oktatás és kutatás egyre inkább nincs a helyzete magaslatán. A képzőhelyekre a mezőgazdasági vállalkozók közül ezért már sokan csak „pecsételőhelyként” tekintenek. Egyre inkább előtérbe kerül a generációk közötti (akár generációkon belüli) tudásközvetítés. Ez egy ősi és nagyon helyes módszer az emberiség történetében. Véleményem szerint egy ilyen gyorsan változó világban az így átadott tudás azonban sajnos könnyen a „beltenyésztettség” állapotába kerülhet, és nem lesz képes fejlődni.


A IV. AgroFIELD Akadémia Konferencia résztvevői


Évezredek biomasszájának „terméke” a termőréteg. A talaj tápanyagtőkéjének dinamizmusa így nehezen jellemezhető a Liebig-elvvel. A tudás illúziója…

Mindkét iránynak van helye a tudás közvetítésben, csak azt jól kell csinálni, és mindig nyitottnak kell lenni, meg kell tudni újulni, alkalmazkodni kell a változásokhoz. Egyrészt ezek a probléma fundamentumai. Másrészt azt gondolom, nem veszünk figyelembe alapvető törvényszerűségeket sem. A Kárpát-medence klímája kontinentális, ebből adódóan éves ciklusát mindig is jellemezték biológiai „stopok”, amikor a növényállomány fejlődése leáll, esetleg el is pusztul. Erre az intenzitásában és megjelenésében is dinamikus helyzetre erőltetnek rá atlanti klíma alatt kialakult, meglehetősen statikus technológiákat. Ez nem csak a trágyázási ismeretek és elméletek vonatkozásában tipikus és tetten érhető, hanem a gyakorlat átformálódásában is. Ezeknek a klímaszituációknak a felcserélése, félreértelmezése abban jelenik meg, ahogy a talajhoz, a talajtanhoz nyúl a ma oly divatos és politikailag egyre erősebb, „zöldhullám”.

F. M.: – Mit gondol a talajok nemműveléséről, a no-till-ről?

L. M.: – Pillanatnyilag ez eunuchok énekversenye. A tények hiányában nem tud megjelenni egy tiszta, határozott férfihang. Csak általánosságok és lózungok ásítoznak egymás irányába.

A tényekből kell kiindulni, melyekhez jó, megbízható számok, adatok, információk kellenek. Az „adó” oldalt jellemzi a türelmetlenség, minél nagyobb közösség építésének a szándéka, minél gyorsabban. Ebbe a „vallásos” közegbe majd könnyen lehet becsempészni „bűnbocsátó cédulaként” a takarónövényeket. Itt sem az a baj, hogy én vagy mások mit gondolnak erről, hanem az, hogy mindezt megbízható tények, számok, adatok nélkül tesszük. A tiltakozó álláspontnak vannak érzelmi és racionális alapjai is a felhasználói oldalon. Érzelmi oldalról a szántáshoz, de akár a talajműveléshez való kissé bigott ragaszkodás, racionálisan pedig a mi klímánkon felmerülő néhány megválaszolatlan kérdés, amelyeket tisztázni kell ahhoz, hogy a no-till nagy „bukták” nélkül beindulhasson.


A talajművelés paradoxona: a legtöbb, amit a talaj érdekében tehetsz, hogy nem „háborgatod”

F. M.: – Milyen kérdések merülnek még fel ezen kívül a talajjal, talajvédelemmel kapcsolatban?

L. M.: – A baj az, hogy a talajtan nagyon nehéz és sokak számára nem túl izgalmas tudomány. Jó tanár, jó szakmai vezető nélkül mindenki menekül előle. Emiatt a talajtani térlátás még inkább torzul, óriási felületet hagyva a manipulátoroknak. A szakmában is nagy hiányosságok vannak, de azon kívül csak a komplett homály.

Létezik egy teljesen hiteltelen hisztéria a mezőgazdaságban: a „talajholokauszt”. Létezik a probléma, nem is kicsi, de a véleményvezér szándékosan nagyságrendet téveszt. A legnagyobb talajpusztító a város, az ipar és mindennemű infrastruktúra, benne a mezőgazdaság is… Csak az elmúlt néhány évtizedben ¾ millió hektár termőföld esett áldozatul a zöldmezős beruházásoknak, az urbanizációnak, az autópályáknak, végső soron a kényelemnek. Ezt kell beszorozni az átlagos talajvastagsággal, és megvan millió köbméterben a vita bázisa.

Ebben a zavarosban – politikai és üzleti értelemben is – kifizetődő „halászni”. Jó példa erre a nyolc év alatt másfél méter mély „humuszteremtés” bibliai léptékű csodája kis hazánkban. Szerintem a szakma ettől akkora sokkot kapott, hogy még most sem tért észhez. Másképp nem tudom értelmezni a szakemberek mély, hosszú és néma hallgatását.

Számok és tények nélkül itt is csak összeszurkáljuk egymást a „sötétben”. Tudnunk kell pontosan, mit áldozunk fel és miért. El kell kezdeni a felkészülést a talajművelés minimalizálására, hajlamosító körülmények esetén radikális beszüntetésére. Benne van a levegőben ennek a lehetősége, de beindítani és megállítani is tények alapján lehet és kell.

Szerintem bőven lenne terepe a józan gondolkodásnak, ami akár pénzre vagy más, esetleg környezeti előnyökre váltható lenne

F. M.: – Más területeket is érintenek hasonló problémák?

L. M.: – A jelenlegi állapot az alapoktól kezdve épült fel évtizedek alatt. Az ágazatban mindenhol többé-kevésbé tetten érhető valamilyen szintű hiányosság. Szerintem bőven lenne terepe a józan gondolkodásnak, ami akár pénzre vagy más, esetleg környezeti előnyökre váltható lenne.

F. M.: – Milyen úton indul el az Agrofil-SZMI Kft.?

L. M.: – Tápanyag-gazdálkodási ágazatunk részére az elmúlt 11 évben közel 60 ezer parcellát gondoztunk, melyről megközelítőleg 700 ezer adatot gyűjtöttünk és elemeztünk. Ezek alapján kirajzolódott számunkra az az út, amelyen járnunk kell. Mindenekelőtt látjuk a precíziós gazdálkodás „tévelygését”.

A centiméteres felbontáshoz semmilyen adekvát pontosságú és korú adat nem áll rendelkezésre. A témában egyszerre kell előre és hátrafele is lépni, ami a valóságban évekig minimum helyben járást jelent. A hagyományos, táblaszintű felbontáshoz vannak okos megoldásaink és vizsgálataink. Vannak a gyakorlatba kihelyezhető eredmények, el kell kezdeni a bevezetésüket.


A talajművelés paradoxona II.: számos talajművelési eljárást azért alkalmazunk, hogy korábbi talajművelések hibáit megszüntessük


Talajművelés után is van/lehet élet, de hol vannak ennek a határai a Kárpát-medencében?

F. M.: – Hogyan valósítják meg az eredmények bevezetését?

L. M.: – A módszer és a rendszer is nagyon új, mondhatni példa nélküli, így a terveket és az elvárásokat hozzá kell igazítani a lehetőségekhez. A termelői tudatban egy teljesen új tanácsadási formát kell most elhelyezni, és el kell érni valós munkával és közös sikerekkel, hogy ez a költséghely ne legyen fájdalmas a termelők számára, sőt, jelentős előnyük származzon belőle.

Itt a minőség a lényeg. A minőségi munka és a minőségi eredmények mellett a jelenlegi és leendő tagjaink a legfontosabbak, akik segítik és jól kiegészítik egymást. Mernek tanulni a saját, egymás és az Agrofil adataiból és tapasztalataiból. Célul tűzik ki a valós és fenntartható profit elérését, és elkötelezettek az ésszerű és megalapozott innováció irányába. Olyanok, akik termelésüket valós számokra, adatokra építik. Ez az AgroFIELD Termelői Club rendszere, mely elsősorban kölcsönös előnyökre alapozó üzleti modell. A nevében a klub szó arra utal, hogy kiváló emberi kapcsolatokat is kialakító közösséget kívánunk létrehozni.

Agrofil-SZMI Kft. konferencia lajos mihály mezőgazdaság no-till