Kanadában gombamód szaporodnak a feldolgozók, miközben a repcetermelés a stagnálás jeleit mutatja. Ez azt jelenti, hogy három éven belül a repcedara értékesítése kerül a fókuszukba a repcemag helyett. Ez kiváló lehetőségeket rejt a magyar termelők számára.
Fele termés ki, fele a feldolgozóba
Kanada a világ harmadik legnagyobb olajmagexportőre Brazília és az Egyesült Államok után. Az exportból való részesedése azonban az elmúlt években csökkent, részben a hazai feldolgozó kapacitások növekedése, részben az erősödő ausztrál konkurencia miatt. Miután a két legnagyobb kanadai repceforgalmazó ismét beléphet a kínai piacra, bizakodóak az exportőrök, hiszen – szemben az ausztrálokkal – ők tisztítva szállítják a kikötőkbe a repcemagot.
Kanada nagyjából 19 millió tonnás repceterméssel rendelkezik egy évben, és ebből ma 11 millió tonnát tud feldolgozni 14 gyárban, de az olajütők kapacitásai 3 évben belül közel 17 millió tonnára bővülhetnek a beruházási tervek alapján. Így, ha a termésmennyiség nem változik, a korábbi 8-9 millió tonnás repcemagkivitel nagyjából 2-3 millió tonnára szűkülne. Viszont, ha a kanadai hozamnövelési célok teljesülnének (2025-re 2,9 t/ha elérése), akkor 24-25 millió tonnás össztermések is születhetnének, ami azt jelentené, hogy a magkivitel továbbra is 8-9 millió tonna lehetne. Kérdés, hogy reális cél-e 3 év alatt 2,2 tonnáról 2,9-re növelni a termésátlagot? Valószínűleg nem, bár a helyi agrárium nyitott a géntechnológiára.
Nem nő a termőterület sem
Idén Kanada teljes olajmagtermése (repce, szója és napraforgó) kevesebb mint egy százalékkal 24,7 millió tonnára csökkenhet az első becslések szerint. Repcéből az ötéves átlagnál kicsivel több, szójából kevesebbet lehet majd betakarítani. A számítás már kalkulál azzal, hogy Alberta és Saskatchewan termőterületei továbbra is szárazak, de még mindig töltődhetnek csapadékkal a talajok a vetés előtt. Ontario és Quebec területei viszont az utóbbi években inkább belvizesnek mondhatók.
A gazdálkodók vetési szándékai azonban még nem ismertek. Ahogy az árak most alakulnak, az elemzők szerint a repcénél vonzóbb kultúrák lehetnek a gazdálkodók számára a bab és a lencse, illetve a durum. Ezek a növények jóval szerényebb befektetéssel állíthatók elő, mint a nitrogén- és kénigényes repce. A bab és a lencse azzal a további előnnyel is szolgál, hogy nitrogénmegkötő pillangósként kiváló az előveteményhatása. Bár a műtrágya ára sokat csökkent az utóbbi hónapokban, a hüvelyesek költségelőnye vitathatatlan a repcével szemben.
További veszélyt jelent a repce termesztésére, hogy Kanadában is betiltották a lambda-cihalotrin rovarölő hatóanyagot, és bár vannak alternatívái a piacon, ezeket kevésbé tartják hatékonynak a gazdálkodók.
A termés 80 százaléka a gyárakba kerülhet
A repcetermelők továbbra is a nagyhozamú, betegség-ellenálló és pergésre nem hajlamos fajtákat keresik. A nemesítés legújabb céljai között a fehérjetartalom növelése áll, de eközben az olajszázalékból sem akarnak lényegesen veszíteni, hiszen az olajütők létesítését a biodízel iránti igény hajtja. A feldolgozás mellékterméke, a fehérjedús repcedara 2025-re a mostaninál 50-55 százalékkal nagyobb mennyiségben áll majd Kanada rendelkezésére, így ennek értékesítése sürgetőbbé válik, mint a repcemagé, főként, ha a hozamnövelési célok nem teljesülnek.
Mit jelent ez a magyar termelőknek?
Ha kanadai hozamnövelési tervek befuccsolnak, akkor az európai gyárak még inkább a belső termésre, az ukrán és az ausztrál importra fognak szorulni. Az ukrán területek szűkülhetnek a háborúban, az oroszoktól nagy valószínűséggel nem fog vásárolni Európa, az ausztrál termelés pedig hektikus. 3-5 éves távlatban mindez igen biztató piacot jelent a magyar repce számára is. Ha a műtrágyaárak tovább csökkennek, ősszel érdemes visszatérni a repcetermesztéshez.
A mostani helyzethez lásd írásunkat: A világ gazdái még bíznak a repcében, nagy lesz a kínálat.
