A 2022-es, optimálisnak nehezen mondható időjárás nemcsak a kapáskultúrákban okozott tetemes kárt, hanem az ültetvényekben is. Az öntözés nem tudja orvosolni a légköri aszály okozta gondokat, így a gyümölcsfák asszimilációs felülete számottevően csökkent.
Ez veszélyeztette a következő évi termés mennyiségét, és a gyümölcsfák kondíciója is nagymértékben csökkent, utat nyitva ezzel olyan, a fatestben élő kártevőknek, melyek legyengültségi kártevők (1. kép).
A szúfajok alapvetően csak a legyengült növényfajokban tudnak eredményesen szaporodni. Az abiotikus tényezőket, ellentétben a biotikus tényezőkkel, kevésbé tudjuk befolyásolni. Ezért ez utóbbiakra nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Az utóbbi évek preferált védekezési módja az integrált védekezés, amely sokszereplős, emellett térben és időben változik. Így hetente, havonta más és más kártevőkkel kell számolni. Ez az integrált védekezés magas szintű biológiai ismereteket és nagyobb odafigyelést igényel, mint a hagyományos védekezés. Ismerni kell a kártevőfajokat, azok különböző fejlődési alakjait, az ellenük felhasználható növényvédő szer hatásspektrumát, illetve, hogy mely fejlődési alak ellen hatékonyak. Nagyon lényeges a hasznos élőlényekre gyakorolt toxicitást is ismerni. Ezért is fontos az okszerű növényvédőszer-felhasználás.
A gyümölcsültetvények beruházása hosszú távra szól, így már a telepítés helyének kiválasztása is gondos tervezést igényel. A gyümölcstermesztés az éghajlati adottságoktól egyik leginkább függő kertészeti tevékenység. A makro- és mikroklimatikus tényezők a gyümölcsfajok termeszthetőségét országunkon belül is nagymértékben korlátozhatják. Az időjárási elemek közül gyümölcstermesztésre leginkább a hőmérséklet alakulása és a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása van hatással. Az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége magasabb a beteg fákénál, így a védelmük is olcsóbb és egyszerűbb. A gondosan kiválasztott terület, az egészséges csemeték, a jó fajták megalapozzák az eredményes gazdálkodást.
Kártevők, amelyek a jól megalapozott munkát tönkre tudják tenni
Számos olyan polifág kártevőt ismerünk, melyek a gyümölcsfákat is károsíthatják. Ezek közül a gyökérkártevőket már a gyümölcsfák ültetése előtt monitorozni kell. A fiatal gyökereket rágó rovarlárvák közül a cserebogárfajok azok, amelyek nagy gondot okozhatnak. A cserebogarak közül a májusi cserebogár okozhatja a legtöbbproblémát. A fehéres fiatal lárva (2. kép) először humusszal táplálkozik, majd fejlődése előrehaladtával a növények gyökereivel.
Ezzel a fiatal, gyengébb vagy az épp megeredő facsemeték pusztulását is okozhatja. Három éven keresztül tudnak kárt okozni. Az ültetetőgödröt minden esetben át kell vizsgálni, meg kell győződni arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ültetőgödrönként 1-2 darab esetében ne ültessünk oda gyümölcsfát. A fatestben károsító rovarok és rovarlárvák nagy veszélyt rejtenek magukban, károsításuk sajnos csak előrehaladott állapotban vehető észre. Ilyenek a szúbogarak, a nagy farontó és a kis farontó (3. kép).
Kártételükre a fák törzse mellett vagy az ágvillákban megapadt morzsalékos ürülék hívhatja fel a figyelmet. A farontó lepkék lárvái a fatörzsben vagy az ágrészben készített 10–20 centiméter hosszú járatban élnek. A kártételük következtében a megrágott csemeték a szelek hatására könnyen kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek. Nem utolsósorban a sebzéssel utat nyitnak a kórokozóknak.
A barackmoly nem tipikus fatestben károsító rovar, de az áttelelő nemzedék hernyója az őszibarack ágaiban okoz kárt (4. kép).
Nem tipikusan a fatestben élő kártevő a kéregmoly (5. kép), melynek a magyar neve jól mutatja, hogy kéreg alatt él a hernyó.
Főleg a kajszibarack kérgét támadja meg, gradáció esetén a kisebb fák áldozatul eshetnek.
Az almafaszitkár elleni védekezés a lárva rejtett életmódja miatt nehéz, ezért elsősorban az imágók gyérítésével érhetünk el jó eredményeket. Ma már a gazdák rendelkezésére áll biszex csapda, amellyel nőstény és hím egyedek is megfoghatók, így csökkentve a peterakó nőstények számát. Az imágók ellen kontakt szerekkel tudunk védekezni. A nőstény előszeretettel rakja a petéit a sebzéshez, ezért a sebkezelés itt is prevenció. A faj rajzása hosszan elhúzódik, így legalább 2 hónapig kint kell lennie a szexcsapdáknak. A farontó lepkék, a barackmoly a kéregmoly és az almafaszitkár imágóinak előrejelzésére rendelkezésre áll szexferomoncsapda, ezt alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról. A csapda segítségével pontosan, hatékonyan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. A kisebb kertekben a varsacsapdákkal hatékonyan össze is tudjuk az imágókat gyűjteni. Bármely időszakban az ürülékes járatokat felfedezve dróttal vegyszermentesen is elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyókat. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
Az almafa kártevői
Az almának számos, jelentős károkat okozó kártevője van. Ezek közül most a legjelentősebbekről lesz szó. A közönséges levélpirosító almalevéltetű már tavasszal, akár áprilistól a fiatal levelek csúcsi régióját szívogatja. A szívogatás miatt a levélszél besodródik, eltorzul, később a torzult rész élénkpirosra színeződik. Ezek a levelek is egészen lombhullásig ott maradnak az almafákon.
A zöld almalevéltetű (6. kép) tömeges telepei is már kora tavasszal megfigyelhetőek a leveleken. A szívogatásuk hatására torzulnak a levelek, és növényi vírusok átadására is képesek. A faj kizárólag almástermésűeken fordul elő.
A vértetű az almafák egyik nagyon jelentős kártevője. Amennyiben betelepült az ültetvényre, akkor már nagyon nehéz ellene a védekezés. Az arra érzékeny almafa hajtásait, ágait és a gyökerét szívogatja. Évente számos nemzedéke van, ha az időjárás engedi, már február hónapban elindulhat a gyökérnyaktól a vesszőkre. Védekezés: fontos a sebkezelés, amely szakszerű és gondos legyen. Ne engedjük a tősarjakat felnőni. A vegetációs időszakban a telepek gyapjasodásának kezdetétől a parazitoidokat kímélő technológiára alapozzuk a védekezést. Kémiai védekezést az alma zöldbimbós állapotában célszerű végezni, a vértetű vándorlása idején ez szisztémikus szerekkel lehetséges.
A kaliforniai pajzstetűnek a Kárpát-medencében évente két nemzedéke fejlődik. A kártételt a gyümölcs szívogatásával okozza, aminek következményeként az almán úgynevezett lázfoltok jelennek meg. Ennek hatására a gyümölcs eladathatatlan lesz.
Védekezés: az ültetvény telepítésekor kártevőmentes szaporítóanyagot vásároljunk. A téli fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése a védekezés hatékonyságát jelentősen növeli. A védekezéskor a lemosó permetezésre az olajos készítmények és a mészkénlé egyaránt alkalmas.
A klasszikus, minden évben munkát adó almakártevő az almamoly. A klímaváltozás miatt évről évre korábban kezdi a rajzást, ezért már az egészen pici almákat is károsítja. A fajnak három generációja van, ezért a kései fajtáknál nehezebbé válik a védekezés ellene az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt. Feromoncsapdával jól előrejelezhető. Így meg tudjuk tervezni a pontos és takarékos védekezést a molylepke ellen. Védekezés: a téli fatisztogatás elvégzése, tél végi lemosó permetezés.
A hullott gyümölcsök rendszeres összeszedése a fák alól. A hernyófogó övek alkalmazása még ma is időszerű és eredményes védekezési mód. Rendelkezésre áll a légtértelítési technológia, amely 5 hektár feletti almaültetvényekben kiváló lehetőség az almamoly ellen, így csökkentve a növényvédőszer-felhasználást. Az ilyen technológia alkalmazása esetén az almamagmoly esetében szexferomoncsapda kihelyezése erősen ajánlott, mivel az almamoly hiánya indukálhat egy gradációt az almamagmolynál, amint ez Olaszországban is történt.
Kitinszintézist gátló szerekkel és a Bacillus thüringiensis hatóanyagú készítményekkel tojásrakás idején és tömeges lárvakeléskor eredményesen védekezhetünk. Az atkák közül a takácsatkák ellen kell védekezni, mert ezek jelentős kártevők, amelyek akár 60–70% lombvesztést, így terméscsökkenést okozhatnak. Domináns faj a piros gyümölcsfa-takácsatka. Az atka szívása nyomán olyan enzimek jutnak a növénybe, amelytől elpusztul a klorofill, így a növények fotoszintetizálása csökken.
A szívás helyén fokozódik a párolgás, az így károsodott levelek elszáradnak, idő előtt lehullanak. Védekezés: a metszés során sok atkatojást el tudunk távolítani a fákról. A téli lemosó permetezés is egy jó megoldás, Az atkák elleni utolsó védekezéskor fordítsunk különös figyelmet arra, hogy mely készítményeket használjuk fel, mert fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása.
A körtefa károsítói
A körte minden tekintetben rendkívül igényes gyümölcsfajunk, amely csak hozzáértéssel termeszthető eredményesen. Az almánál említett kártevőfajok, mint az almamoly, a kaliforniai pajzstetű, itt is a fő kártevők közé tartoznak. A körtemoly monofág, csak és kizárólag a körtében károsít, az almamoly elleni védekezés során védekezünk a körtemoly ellen is. A körtelevélbolhák a körte legkellemetlenebb kártevői. Ezek közül a füstösszárnyú körtelevélbolha kizárólag a körtén él. A kártevő szívogatása következtében a levelek deformálódnak, a hajtásnövekedés lelassul, a levelek idő előtt lehullanak. A levélbolhák által bőségesen termelt mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami zavarhatja a fotoszintézist. A levélbolhák esetében nagyon hamar, 2-3 év alatt alakulhat ki növényvédőszer-rezisztencia a túl gyakran használt növényvédő szerek ellen. Mint minden esetben, de ennél a kártevőcsoportnál különösen be kell tartani a szerrotációt. Ha már kialakul a rezisztencia, a szűkös szerválaszték miatt a körtelevélbolha nehezen leküzdhető ellenféllé válik. A poloskaszagú körtedarázs a körte szintén jelentős kártevőinek egyike. A virágzás körüli időszakban okozott kártétele a termés 60–70%-át is veszélyeztetheti. A darázs csak a vad- és a termesztett körtén okoz kárt. Már az apró körték tömegesen hullanak a fákról, és a lehullott gyümölcsökön apró, sötét színű lyukak láthatók, körülöttük barna színű ürülékkel.
Erős rajzáskor az imágók ellen a viszonylag rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk. A hajtáshervasztó darázs (7. kép) kárképe ijesztően hasonlít a tűzelhalást okozó baktérium kórképére, de itt apró fekete pontok láthatók a friss hajtásokon, körben. E faj ellen nehéz védekezni. A termesztett körte gyakori kártevői még a levélbarkók, a sátoraknás molyok, a gyapjaslepke, az amerikai fehér medvelepke és erdő mellett a nagy és kis téli araszoló. Ellenük a kiemelt fajok elleni védekezéskor automatikusan védekezünk.
Az egyéb gyümölcsösök védelméről
A cseresznye és a meggy kártevői közül ki kell emelni a nagy gazdasági kárt is okozó cseresznyelegyet, amelynek lárvája, a „kukac” a károsító alak. A kukac a termésben él, azt fogyasztja, ezzel okoz kárt, mivel a gyümölcs eladhatatlanná válik. Az imágók előrejelzése sárga ragacslappal lehetséges, aminek a fogásához igazítsuk a védekezést. A kajszi legveszélyesebb kártevője a barackmoly, amelynek az áttelelő lárvái a vesszőket és a rügyeket, majd a hajtásokat odvasítják. A tavaszi és nyári nemzedék lárvái a kajszi gyümölcsében fejlődnek ki. Előrejelzésük szexferomoncsapdával lehetséges. Az őszibaracknak is számosveszélyes kártevője van.
A zöld őszibarack-levéltetűnek évente 10–15 nemzedéke is lehet. Az előrejelzés sárgatál-csapdákkal megoldható. Védekezés: a peték ellen alkalmazhatók a lemosó permetezésre javasolt készítmények. A keleti gyümölcsmoly szintén veszélyes kártevő, kártétele hasonló a barackmoly által okozott kártételhez. A faj hernyói csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöket. Előrejelzése szexferomoncsapdával történhet. A barackmoly, a kéregmoly az őszibarackon is kártevőként léphet fel. A védekezés megtervezésekor figyelembe kell venni az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt. Fontos, hogy az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait is tartsuk be. Az előírás szerinti egyéni védőfelszerelés használata kötelező (!): zárt védőruha, védőmaszk (respirátor), védőkesztyű, gumicsizma, védőszemüveg.
Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat:
A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
A gyümölcsösökben, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2022. 12. 15-i adatok szerint:
Atkaölő szer almában és körtében: hexitiazox. Atkaölő szer almatermésűekben, nektarinban, őszibarackban: fenpiroximát.
Almamoly ellen: Cydia pomonella granulovírus (CpGV), Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, indoxakarb (2024. 05. 23ig), klórantraniliprol.
Cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen: lambda-cihalotrin (2023. 12. 31-ig).
Őszibarack: lemosó szer: etoxilált zsíralkohol (2026. 03. 31-ig), mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok (CAS 72623-86-0), paraffinolajok (CAS 8042-47-5).
Almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, amellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.
Forrás: https://novenyvedoszer.nebih.gov.hu/Engedelykereso/kereso
Szerző: Takács Attila növényvédelmi entomológus
