A jövő agronómiája, az agronómia jövője

„A zöldforradalom és a terménypiac kettős szorításában milyen lépéseket tehetünk? Mi vár ránk a digitális közeljövőben? Egy biztos: akár analóg, akár digitális alapokon termelünk, az adatnak valósnak, megbízhatónak és hasznosnak kell lennie. Az agronómia, mely az alapinformációkat szolgáltatja, nem lehet pontatlan, nem lehet hamis.” Az Agrofil-SZMI Kft. ezeket a gondolatokat állította a középpontba az immár negyedik AgroFIELD Akadémia konferencián, amelyet idén két helyszínen rendezett meg, Siófokon és Kecskeméten, hagyományosan február első hetében.

 

 

Az esemény központi témái – a környezetvédelem, a digitalizáció, a terménypiacok – izgalmas és a jövőbe mutató, a társ-tudományterületek széles spektrumát felölelő előadások megtartására adtak lehetőséget.

Ennek megfelelően a konferencia résztvevői nem csupán szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók, gazdaságvezetők, termelésirányítók, agrárgépészek voltak, hanem mindazok a szakemberek, akik késznek mutatkoznak a legújabb technológiákat megismerni, és ezek közül olyan megoldásokat keresnek, melyek a gyakorlatban megvalósíthatók és valódi, gazdasági szempontból is mérhető haszon érhető el velük.

A konferenciát Lajos Mihály, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője nyitotta meg és köszöntötte a résztvevőket.

Az első előadó az egyesült államokbeli Wisconsinból érkező Jim Leverich volt, aki a növénytermesztésben alkalmazható talajbolygatás nélküli, no-till koncepcióról és technológiáról, valamint a gazdaságában mintegy 30 éve alkalmazott technológia előnyeiről és nehézségeiről beszélt. Elmondta, hogy a no-till bevezetésének fokozatosan célszerű megtörténnie.

Legelőször meg kell tanulni beilleszteni az aktuálisan működtetett termesztési rendszerbe, emellett fontos figyelembe venni a no-till művelésbe bevont növények növényvédelmi helyzetét. Lényeges beruházási elem a speciális vetőgép, amellyel biztosítani kell a szármaradványok megfelelő kezelését, illetve a pontos és egyenletes vetésmélységet.

A tápanyag-ellátás kérdéseiről is hosszasan beszélt, mivel a talaj bolygatásának elmaradása miatt speciális megközelítés szükséges a különböző trágyafajták kijuttatásához. Röviden kitért a takarónövények esetleges szerepére – kiemelte, hogy azok alkalmazásának lehetőségeit és szükségességét alaposan meg kell vizsgálni.

Végül, de nem utolsósorban, a növénytermesztési munkaelemekhez kapcsolódó mérések fontosságát hangsúlyozta – amit nem mérünk, azt nem is tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani – zárta Jim Leverich az előadását.

Dr. Nyéki Anikó, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar egyetemi adjunktusa a mezőgazdaságban is egyre inkább teret nyerő digitalizációról beszélt, elméleti megközelítésben. Véleménye szerint a 4.0 szintet jelző smart farmingot, vagyis okos gazdálkodást már elérte a technika, a következő lépés az 5.0 lesz, ami robot farmingot, mesterséges döntéshozást fog jelenteni.

A döntéshozás automatikusan begyűjtött adatokon fog alapulni. Központi kérdések merülnek fel az adatokkal kapcsolatban – példaként sorolta az alábbiakat: ki gyűjti azokat, egyáltalán milyen adatokra van szükség a döntéshozáshoz, ki az adatok tulajdonosa, ki kezelheti a rögzített adatokat, hogyan lehet az adatokból információt nyerni, az hogyan kerül vissza a gazdához, és ő hogyan használja fel az információt.

Egy lehetséges választ említett, ez pedig az IoT, vagyis az ún. tárgyak/dolgok interneten – minden olyan eszközt IoT-nek tekintenek, amely alkalmas vezetékes vagy vezeték nélküli hálózaton más eszközzel való kommunikációra.

Elmondta, hogy viszonylag nagy sebességgel haladunk ebbe az irányba, míg pár éve még kevesebb mint 1 okos eszköz jutott 1 főre, 2020-ban előreláthatólag több mint 7 lesz ugyanennek a mutatónak az értéke. A mesterséges döntésről zárszavában elmondta, hogy az annál jobb válaszokat fog adni, minél több adat kerül rögzítésre és feldolgozásra.

A digitalizációt gyakorlati oldalról közelítette meg Tálas Attila, aki Siófokon tartotta meg előadását, illetve Nagy Bence, aki erről a témáról Kecskeméten beszélt. Mindketten a Magtár GPS-től érkeztek. Elmondták, hogy már az 50-es években folytattak precíziós, vagyis helyspecifikus gazdálkodást Magyarországon, amit egy korabeli plakáttal illusztráltak.

A digitális technikához való személyes viszonyban az idő előrehaladtával a lelkesedés szintjére 4 szakaszt határoltak el: a felfokozott elvárások csúcsa gyorsan elérhető, amit többnyire a kiábrándulás katlanába való ugyanilyen gyors zuhanás követ.

Ezután, a megvilágosodás emelkedőjének hosszabb ideig tartó, enyhe emelkedésének eredményeként egy alacsonyabb, de a realitásokhoz közelebb álló szinten stabilizálódik a digitalizáció iránti lelkesedés – ez az állapot a termékenység fennsíkja megnevezéssel jellemzett szakasz. A digitalizáció gyakorlati megközelítésben adatgyűjtésről, -tárolásról és -feldolgozásról szól.

Amennyiben a felvételezett adat nem jó, nem lesz jó az abból előállított információ sem. Az előadók véleménye szerint legalább egy vetésforgónak megfelelő adatmennyiség kell ahhoz, hogy el lehessen indulni a precíziós gazdálkodás irányába.

A főbb szántóföldi kultúrák piaci helyzetéről és lehetséges jövőbeli kilátásairól Várady-Szabó Zoltán, az AGRIMPEX Kft. ügyvezetője tartott előadást, aki olyan témákat is megemlített, amelyek – véleménye szerint – befolyásolhatják a 2020-2021-es terménypiacot.

Az elmúlt évi búzatermés kifejezetten jónak mondható: aratás után az elemzők úgy gondolták, hogy az Európai Unióban megtermelt 153,8 millió tonna búza túlságosan növelni fogja a zárókészletet, ami középtávon problémát jelenthet. Ehhez képest 2020 januárjában mindössze 10 millió tonnára prognosztizálták világszinten a zárókészletek növekedését. Ez annak is betudható, hogy az aszály miatt Ausztrália kibocsátása harmadik éve folyamatosan csökken, s a várthoz képest Argentína is kevesebbet exportált.

Az Európai Unióba a kukorica jellemzően Brazíliából és Ukrajnából érkezik. A szakember kiemelte azt is, hogy habár Brazília már másodszor arat 100 millió tonna körüli búzát, Európán kívül is megtalálta a piacát, így az unióra gyakorolt hatása nem jelentős.

A búzát az EU-ban feszes készlethelyzet jellemezi. A magyar búza exportjának jelentős részét teszi ki Olaszország, ahová évente 1 millió tonna körüli mennyiséget értékesítünk. Az olasz piac tekintetében legfőbb vetélytársunk Franciaország, aki azonban más országokba is értékesít nagyobb mennyiséget, ami jellemzően javítja a magyar piacot. Hazánk Olaszország mellett Ausztriába és Németországba értékesít még jelentősebb mennyiségű búzát.

Magyarország éves, 5 millió tonna feletti búzaterméséből 2-2,2 millió tonna kerül exportra. Az unión kívüli országokba a toxinos búza is jól értékesíthető.

A kukorica piacán Ukrajnát és Brazíliát mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni, mert ezek az országok jelentős verseny elé állítják hazánkat. A kukorica esetében egészen szürreális számok röpködnek, a nagyobb feldolgozók 2 millió tonna körüli átmenő készletről adnak tájékoztatást.

Várady-Szabó Zoltán ezt a számot túlzásnak tartja, ezzel együtt úgy tűnik, hogy a 2018/2019. év után az idei betakarítás egészen jónak ígérkezik. Tény, hogy a kukorica az a termék, ami napjainkban mindenhol jókora mennyiségben elérhető a napi kereskedelemben.

Repce tekintetében elmondható, hogy a növekvő feldolgozás miatt kialakult készletoldali potenciális feszültség akár még a jelenlegi árakat is növelheti. Az Európai Unióban folyamatosan növekszik az import, miközben az export szinte teljesen eltűnt az utóbbi időben.

A hazánkban termelt évi mintegy 1,8 millió tonna napraforgóból 1,5 millió tonnát itthon dolgoznak fel. Mára alig akad magyarországi készlet, így a gazdálkodók akár világpiac feletti árat is kaphatnak a napraforgóért.

 

Jim Leverich 30 éve alkalmazza a no-till technológiát Wisconsinban lévő gazdaságában

 

Lajos Mihály, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezető igazgatója a cég által beállított kísérletek eredményeit mutatta be. Az első, nagyobb részben a búzakísérletek eredményeit ismerhették meg a résztvevők. Az először bemutatásra került eredmények egy kísérletsorozat részeként születtek.

A 2019. évben három különböző genotípust, három helyszínen, a nitrogéndózisok növelésével és megosztásával vizsgáltak. Az eredményeket összegezve megállapították, hogy a genotípusok nitrogénreakció szempontjából nem egységesek, és a kísérleti helyek nitrogénreakció-készsége is eltérő; meghatározó tényező az elővetemény és a talajtípus.

Elmondta, hogy a nitrogénadagok megosztása a termésre kevés hatást gyakorolt, és a folyékony formuláció előnyei sem mutatkoztak meg a kísérleti eredményekben. Az ezt követő búzavizsgálatokban a reakciókat termőzóna×tőszám×műtrágya szempontjából egyaránt elemezve, a korábbi évektől eltérően, arra az eredményre jutottak, hogy a termőzónák a tőszámokon keresztül nem gyakoroltak hatást a termésre, a fajták azonban termőzónánként eltérő sorrendben, eltérő termésválaszt adtak.

A kísérletben 120 kg/ha aktív hatóanyag felett már csak csekély minőségjavító hatás volt tapasztalható. Az előadás második részében bemutatta a hazánkban idén először végzett, kukoricahibrid-karakterisztikát vizsgáló, ún. „Workhorse vs. Racehorse” kísérletet, ahol 20 hibridet vizsgáltak, 4 különböző tőszámmal és 3 műtrágyadózissal kombinálva, 4 ismétlésben.

Előadásában a hibrideket három kategóriába csoportosította. A workhorse, magyarul igásló hibridek jól tolerálják az extenzív körülményeket, így 60 ezres hektáronkénti tőszámnál és a 60 kg/ha kijuttatott aktív N-hatóanyagnál csúcstermést érnek el (60×60-as hibridek). A következő kategória, a racehorse (versenyló)az intenzív, jó körülményeket meghálálók csoportja.

Ezek 70-80 ezres hektáronkénti tőszámnál és 180 kg aktív N-hatóanyagnál az átlaghoz képest kimagasló termésszintet értek el. Harmadikként szerepelt a jelenleg nem karakterizálható hibridek csoportja, amelyek besorolása a következő évi kísérletek egyik célja.

Előadásában megállapította, hogy a hibridek adott viselkedésének ismerete különböző talajtípusokon a jövedelmezőség javításához nélkülözhetetlen, a vetőmagos zsákról nem leolvasható extra információ.

Előadása végén bemutatta a vizsgált kukoricahibridek dőlés- és drótféreg-ellenállóságát, amelynek ismerete az eredményesebb gazdálkodáshoz nagymértékben hozzájárul, fontos információ a termelőknek.

 

A 4.0 szintet jelző smart farmingot már elérte a technika, a következő lépés az 5.0 lesz, ami robot farmingot, mesterséges döntéshozást fog jelenteni

 

Boda Zoltán, az Agrofil-SZMI Kft. tápanyag-gazdálkodási ágazatvezetője előadásában a kukoricahibrid- és tőszámreakció-kísérletek eredményeiről beszélt. Elmondta, hogy az eredményes kukoricatermesztést egyik leginkább befolyásoló tényező az időjárás után a genetika.

Fontos a megfelelő hibrid és a megfelelő tőszám, tőszámok alkalmazása. E célból indították kísérletsorozatukat 2018-ban, ahol húsz hibridet vizsgáltak 5 tőszámmal az ország különböző régióiban, különböző talajtípusokon, eltérő időjárási viszonyok mellett.

A kísérletek célja megtalálni azokat a megoldásokat, hibrideket, amelyek minimális kockázatvállalással, alacsonyabb tőszámon stabilan magas termésszintet tudnak évről évre nyújtani.

 

Lajos Mihály, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetője

 

A vizsgálatba vont hibridek közt 3-5 tonnás termésszintkülönbség volt tapasztalható minden helyszínen. Az alacsony tőszámon legjobban teljesítő hibridek alkalmazása nagyobb biztonságot jelent a változékony, kiszámíthatatlan évjárathatásokkal szemben.

A tavalyi tapasztalatok alapján megjelölték a top 5 hibridet, amely minden kísérleti területen jól teljesített a különböző csapadékviszonyok mellett és talajtípusokon is. Előadása végén hangsúlyozta, hogy a megfelelő hibrid kiválasztása napjaink és a jövő egyik aktuális problémájának is fontos megoldási lehetősége.

A drótféreg egyre jellemzőbb elterjedése ugyanis újabb feladatokat jelent. Azokon a területeken, ahol drótféregkártételre lehet számítani, olyan hibrid kiválasztása ajánlott, amely kiváló kelési eréllyel és intenzív korai fejlődéssel rendelkezik, ezáltal „kinövi magát a drótféreg fogai alól”.

Kutatásaikban erre is vannak pozitív eredményeik, melyeket egyéb vetéstechnológiai praktikákkal kiegészítve lényegesen csökkenthető a károsítás mértéke. Kutatási eredményeik, adataik az ATC-tagok számára elérhetőek.

 

Boda Zoltán, az Agrofil-SZMI Kft. tápanyag-gazdálkodási ágazatvezetője

 

Utolsó előadásként Lajos Mihály mutatta be az Agrofil-SZMI szervezésében alakuló AgroFIELD Termelői Clubot. Az ATC-ben részt vevő gazdálkodó a konferencián többször is elhangzottaknak megfelelően saját gazdaságában megvalósított kísérletekre alapozva kaphat tanácsot a növénytermesztési, elsősorban fajta-/hibridválasztás, tápanyag-gazdálkodási stratégia kialakítás, tőszámbeállítás, technológiai elemek hatékonysága témakörökben.

Az Agrofil-SZMI Kft. kísérleti tervet, értékelési módszertant biztosít mindehhez, az adatokat feldolgozza, az eredményeket évkönyvben teszi közzé, illetve a Club tagjai számára zártkörű rendezvényeket szervez.

Végül néhány mondatban invitálta a jelenlévőket az immár hagyományosnak tekinthető, nyári időszakban történő utazásra az Egyesült Államokba, ahol az előző évekhez hasonlóan4-5 000 km-t átfogó, reggeltől késő estig tartó intenzív szakmai program során gyakorló gazdálkodókkal és egyetemi kutatókkal nyílik lehetőség megismerkedni, tapasztalatot cserélni.

A rendkívül sok újdonságot és gyakorlati haszonnal kecsegtető, innovatív technológiát felvonultató konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult Jim Leverich, Dr. Nyéki Anikó, Tálas Attila, illetve Nagy Bence, Várady-Szabó Zoltán, Boda Zoltán és Lajos Mihály részvételével, a moderátor Dr. Csiba Mátyás volt.

 

Szerző L.M.


AgroFIELD Agrofil búza digitalizáció környezetvédelem kukorica napraforgó no-till precíziós repce