Vetőmag nélkül nem létezhet élelmiszer-termelés, a folyamatos fajtanemesítés az egyik alapja a versenyképességünknek – hangsúlyozta a május 25-i sajtótájékoztatón Takács Géza, a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. A fajtaoltalmi eredményekről szóló rendezvény egy különleges szakkönyv bemutatójának is helyt adott.
A magyar kutatók innovatív munkája nyomán számos olyan új nemesített növényfaj kerül köztermesztésbe, amelyek tulajdonságaikban megelőzik a korábbi fajtákat. Ugyanakkor a legfrissebb előrejelzések szerint az átlaghőmérséklet 2050-re 1,5–2 fokkal, 2100-ra akár 3,5–4 fokkal is emelkedhet, a térség vízszegénnyé válhat, és az időjárási stresszhelyzetek száma is megnő a jövőben. Ezek újabb kihívások elé állítják a növénynemesítést. Takács Géza ezért is tette hozzá: a fajtanemesítés 8-10 éves távlatokat felölelő stratégiai tevékenység, amely jelentős forrásokat is igényel.
A kutatás-fejlesztés finanszírozásához hozzájárulnak a fémzárolt vetőmagok forgalma után beérkező licencdíjak és az a fajtaoltalmi rendszer, amely a visszavetett vetőmagok után keletkező jogdíjak kérdését rendezi korrekt módon. Az új növényfajták oltalmára létrejött nemzetközi egyezmény (UPOV) már 1961 óta minden oltalmazott növényfajtával kapcsolatos jogot a fajtatulajdonosnak tart fenn, aki jogdíj megfizetése fejében, meghatározott felhasználási ciklusig engedélyezi a fajta használatát. Magyarország 1983-ban csatlakozott ehhez az egyezményhez.
A fajtaoltalom már nálunk is működik
Hazánkban 2009-ben lépett életbe az a törvény, amely rendezi a növényfajta-oltalomból eredő díjigény kérdését a saját gazdaságban visszavetett vetőmag felhasználása tekintetében. A sajtótájékoztatón Ari Zoltán, a Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója foglalta össze a hazai fajtaoltalmi tevékenység menetét: a fajtatulajdonosnak az érvényesíthető méltányos díjigényt a forgalomban lévő legalacsonyabb szaporítási fokú vetőmag árába beépített licencdíj 50%-át alapul véve kell kiszámítani. Alanyi jogdíjmentesség illeti meg azt a termelőt, aki szántóföldi növénytermesztéssel 20 hektárnál, burgonya esetében 1 hektárnál kisebb területen foglalkozik. A szabadalmi törvény szerint a gazdálkodót adatszolgáltatási kötelezettség terheli, és a fajta tulajdonosa vagy képviselője számára nyilatkoznia kell.
A hazai nonprofit társaság 23 megbízóval 381 őszi és 84 tavaszi vetésű fajtára – takarmánynövényekre, gabonafélékre, burgonyafélékre, olaj- és rostnövényekre – vonatkozó licencdíj begyűjtésére kötött már szerződést. A fajtaoltalmi rendszeren keresztül befolyt összeget teljes mértékben a nemesítők kapják, és azt új fajták fejlesztésére használhatják.
Könyvbemutató: A növényfajtaoltalomtól az eredetvédelemig
A sajtótájékoztatón bemutatták Kókai-Kunné Dr. Szabó Ágnes fajtaoltalmi jogi kérdésekről írt „A növényfajta-oltalomtól az eredetvédelemig” című szakmai könyvét is. A kiadvány a fajtaoltalom elméleti hátterét helyezi fókuszba, és betekintést ad az élelmiszerlánc meghatározó elemeinek szellemi tulajdonvédelmi kérdéseiről a nemesítéstől a feldolgozásig. A hiánypótló szakmai kötet tudományos és jogi szempontok alapján is megvilágítja a fajtaoltalom fontosságát, olyan területeket is körbejárva, mint az agrártermékek földrajzi árujelzőinek uniós és hazai szabályozása, de részletesen bemutatja a hagyományos nemesítési munka és a génszerkesztés fogalmait és jogszabályi határait is. A szerző feltárja a növényfajta-oltalom és a biotechnológiai találmányok szabadalma közötti kapcsolatot és különbséget, a mögöttük álló heves szakmai viták alapját, és persze a GMO-mentességet előíró Alaptörvény részleteibe is beavatja az olvasót. A könyv a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kiadásában jelent meg.
Sándor Ildikó
