A legtöbbször használt növény a zöldítő keverékekben az olajretek és a mustár, általában azért, mert ezeknek a legolcsóbban beszerezhető a vetőmagja. De biztos, hogy ez a megoldás valóban pénztárcabarát?
A takarónövények egy komplex rendszer részei, és gondozásuk legalább akkora körültekintést igényel, mint a főnövényeinké. Nagyon fontos, hogy megfelelő növénykombinációkat válasszunk, megfelelő időben vessük el a keveréket, és jól válasszuk meg a terminálás időpontját, mivel ha ezekre nem figyelünk oda kellőképpen, akkor több kárt okozhatunk, mint hasznot.
Összegyűjtöttünk néhány alapvető növényvédelmi kérdést, amikkel egy nem megfelelően átgondolt zöldítés során találkozhatunk. A legtöbb problémát a nagyon elterjedt olajretek-mustár páros okozza. Valóban olcsón és könnyen beszerezhetők ezeknek az egyszerű, két növényből álló zöldtrágyakeverékeknek a vetőmagjai, azonban rengeteg növényvédelmi problémát okozhatnak, főleg a repcetermesztő régiókban. Ezenkívül sokan nem tudják, de a keresztesvirágú növények nem alakítanak ki szimbiotikus kapcsolatot a mikorrhiza gombákkal, így ezt az előnyüket sem élvezhetjük. Mivel ezeknek a növényeknek mindegyike a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik, ezért sok közös kórokozójuk és kártevőjük van. Az utóbbi a fontosabb problémakör. Amit a vetőmag árán meg tudunk spórolni, azt sokszor a másik oldalon a növényvédelmi költségek elviszik. Ugyanis ha hasonló növényeket vetünk egymás mellé és egymás után, azzal nem törjük meg a kártevők és kórokozók ciklusát, hanem éppen az adott családot támadó szereplők felszaporodását biztatjuk.
Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala)
Amennyiben mégis például az olajretek-mustár párosát vetettük el zöldítésként, akkor nagy valószínűséggel találkozhatunk a nagy repcebolhával (Psylliodes chrysocephala), a repcedarázs (Athalia rosae) álhernyójával, valamint a kis káposztalégy (Delia radicum) lárvájával. Mivel a 60 napos zöldítési kötelezettség ideje alatt nem szabad a területet növényvédő szerrel kezelni, így ezek a kártevők könnyen fel tudnak szaporodni. Ez talán még nem is feltétlenül lenne akkora baj, ha a repcebolha imágói tömegesen át nem települnének a szomszédos repcetáblákra, amikor ősszel ledolgozzák a keveréket, mivel megszüntettük a tápanyagforrásaikat. Így óriási károkat tudnak okozni. Azokban a régiókban tehát, ahol repcetermesztés folyik, kerülni kell a fent említett növények párosítását. Ez a példa rámutat arra, hogy a takarónövények alkalmazását csak okszerűen szabad végezni.
Repcedarázs (Athalia rosae) álhernyója
A kukoricatermesztők számára a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elleni védekezésben jelent kihívást a rosszul megválasztott takarónövények kombinációja. Korábbi tapasztalatok alapján a kukoricabogár talajba lerakott petéi esetén a vetésváltás hatására a kukoricának a lárvákkal való találkozása elkerülhető. Azonban a korán lekerülő kultúrák után vetett olcsó takarónövények, mint az olajretek vagy a mustár, azaz a keresztesvirágú család tagjai megváltoztatták ezt a helyzetet. Mivel ezek a növények ősszel képesek virágozni, a már száradófélben lévő kukoricát elhagyva a kukoricabogár imágói átrepülnek az éppen virágzó növényekre, amik táplálékot nyújtanak számukra, így majd abba a talajba rakják a petéiket. Mindez akár október végéig is bekövetkezhet.
Kis káposztalégy (Delia radicum) lárvái
Továbbá a késői virágzás még a méhészetben is nagy károkat tud okozni, mivel ezek a növények még októberben-novemberben is képesek virágozni. Ebben az időszakban nem ritka, hogy +10 oC körüli vagy afeletti a hőmérséklet. Ilyenkor a méhek gyűjtési ösztöne is képes beindulni, és meglátogatják ezeket a virágzó táblákat, azonban az ilyen kirepülések során a hirtelen bekövetkező 1-2 oC-os hőmérsékletcsökkenés már végzetes a dolgozók számára. Ez jelentős népességcsökkenéshez vezet, így az egész méhcsalád áttelelési esélye csökken. Méhészeti szempontból ezért az a jó, ha a növények nem késő ősszel virítanak a táblákon.
Virágzó olajretek és mustár párosa október 28-án
Az ilyen táblákkal a gazda sajnos nem segít, sőt inkább árt. Sok helyen felmerül az a kérdés, hogy ahol a drótféreg jelen van a talajban, ott nem szaporodik-e fel még jobban, ha takarónövényeket alkalmazunk a területen. A drótférgek felszaporodását valóban elősegítheti a takarónövények alkalmazása, mivel azonban fajtól függően 3–5 év a lárvák fejlődése, ezért ha tudjuk, hogy már jelen vannak a talajban, akkor a takarónövények vetése előtt szükséges védekezni ellenük. A drótféreggel nagymértékben fertőzött tábla azonban már eleve egy rosszul megválasztott integrált növényvédelemről tanúskodik, így előbb ezt a problémát érdemes megoldani, és csak azután elkezdeni gondolkozni, hogyan érdemes belefogni a takarónövényes technológiába.
A kis pattanóbogarak (Agriotes spp.) lárvái a drótférgek
Jelentős problémát tud még okozni a mezei pocok (Microtus arvalis). Ez a kis állat nagyon jelentős kártevő a mezőgazdaságban. A mezei pocok nem alszik téli álmot, így egész évben aktívan táplálkozik. Évi 4–6 alkalommal képes 6–10 utódot nemzeni, ezért is nagy odafigyelést igényel az ellene való védekezés. A min-till és no-till művelési módot alkalmazó gazdáknak korlátoltabb a mezei pockok elleni védekezési lehetőségük, mint egy forgatásos alapművelésű területen. Ezekben a rendszerekben könnyebb hibákat ejteni az ellenük való védekezés során, ami azonban mégsem lehetetlen. Amennyiben ezeket a technológiákat alkalmazzuk, valamint takarónövényeket is szeretnénk használni, fontos felmérést végezni a területen. Ennek a legegyszerűbb módja a lakott járatok számlálása, mellyel 100 m2 területre állapítjuk meg a pockok által használt járatok számát, és ez alapján hozzuk meg a védekezési döntést. Őszi felmérés esetén3 db lakott járat/100 m2, tavaszi felmérésnél 2 db lakott járat/100 m2 esetén indokolt a védekezés. Ennél nagyobb károsítás esetén nem figyeltünk oda megfelelően a táblánkra. Amennyiben mégis takarónövényeket alkalmazunk, érdemes olyan növényeket telepíteni, amelyek nem nőnek magasra és nem bokrosodnak, valamint a tél folyamán elfagynak. Ha mégis nagyra nőne a takarónövény-állomány, érdemes lehet lekaszálni a területet. Így, ha kihelyezünk a táblára T-fákat, akkor a rágcsálók nem tudnak elbújni a ragadozó madarak elől, és azok tudnak segíteni a gyérítésben, még akár a téli időszak idején is.
Egy kalászos-kalászos közé rosszul megválasztott szudáni füves mix, ami segített a pockoknak elbújni, így hiába voltak kint a T-fák
A komplett talajmegújító technológia bevezetéséhez tehát mindenképpen rendszerszintű gondolkodás szükséges. Amennyiben csak kötelezettségből alkalmazunk takarónövényeket, akkor is ki lehet küszöbölni az imént leírt növényvédelmi problémákat egy jól megválasztott keverékkel anélkül, hogy sokat költenénk rá.
SZERZŐ: SCHUMICKY PÉTER OKLEVELES NÖVÉNYORVOS • TALAJREFORM.HU
