A forgóborona nem egy mai találmány, de a munkagépgyártók mintha újra felfedezték volna a vetőgépekkel való hatékony kombinálását, pedig ez sem új keletű dolog.
Akülönböző növényi kultúrák optimális és költséghatékony magágy-előkészítése, különösen nehéz, száraz talajviszonyok között, nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. A hagyományosnak tekinthető magágykészítő gépekkel optimális talaj-előkészítés ilyen körülmények között legfeljebb kettő-három munkafázisban valósítható meg. A többszöri munkamenettel fokozottan jelentkezik a járókerekek talajszerkezet-romboló, káros tömörítőhatása, nem szólva a jelentős technológiai költségemelkedésről. Az ideális magágy kialakításáért végzett több munkamenettel a vetés ideje is jelentősen tolódik. Ebben a szituációban jelentenek előnyt az aktív, kényszerhajtású művelőelemekkel üzemelő talajművelő gépek, melyekkel egy menetben lehet megfelelő minőségű magágyat elkészíteni, illetve vetőgéppel kombinálva ugyanebben a menetben a vetést is elvégezni. Az aktív művelőelemekkel üzemelő talajművelő gépek közül a legelterjedtebbek a forgóboronák. A működtetésükhöz szükséges teljesítményt a traktor teljesítményleadó tengelyéről (TLT) kapják, és az a kardántengely és hajtóművek közvetítésével jut a művelőelemekhez. A traktorok így kisebb erővel vontatnak, a TLT-n keresztül viszont jobban leterheltek. Ez kisebb mértékű kerékcsúszást (slipet), így mérsékeltebb talajtömörödést és a motorteljesítmény jobb kihasználását eredményezi.
Nagy múltú művelőeszköz
A forgóboronák elterjedése a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban is már 4-5 évtizedes múltra tekint vissza. A nyugat-európai gazdák főleg gabonavetéssel egy munkamenetbe kapcsolva már hosszú évtizedek óta alkalmazzák, itthon viszont kb. egy évtizede láthatjuk egyre több szántóföldi gyakorlati bemutatón, kiállításon, vetőgépekkel kombinációban.
A forgóborona a talajt olyan függőleges művelőelemekkel munkálja meg, amelyek kettő vagy négyes csoportokban, függőleges tengely körül, kényszerhajtás eredményeként, vízszintes síkban, egymással szemben forognak. Ezek a nagyméretű boronafogak forgás közben szinte szétmorzsolják a rögöket, és egy menetben optimális magágyat készítenek. A 320–350 mm hosszú fogak vagy fixen csavarkötéssel, vagy gyorscseléről megoldással kapcsolódnak a rotortengely tányérjához.
A főhajtómű és a művelőelemek között hajtáselosztó egységek biztosítják a kapcsolatot. Ezek lehetnek sorba kapcsolt homlokfogaskerekek vagy külön hajtóművek. Napjainkban az előbbi, azaz a homlokfogaskerekes megoldás a legelterjedtebb. A TLT és a főhajtómű közti kapcsolatot biztosító kardántengely nyomatékhatárolóval van ellátva, így a túlterhelés elleni védelem biztosított. A megmunkálás intenzitása a menetsebesség, illetve a művelőelem kerületi sebességének változtatásával befolyásolható, így lehet biztosítani az optimálisnak tekinthető alkalmazási feltételeket. A művelőelem kerületi sebességének változtatása általában a főhajtómű segítségével történik. Ez lehet tolókereket váltó, kényelmesebben kezelhető vagy lényegesen egyszerűbb, cserekerekes megoldású.
Már számos forgóboronánál opcióban lehetőség van fokozatmentes fordulatszám-szabályozásra is, de mivel nincs szükség gyakori fordulatszám-változásra, ezért alapkivitelben az egyszerűbb és ezért olcsóbb cserekerekes vagy a kapcsolható fokozatú hajtóművek terjedtek el. A művelőelemek helyes beállítása (kedvező beállítási szög) biztosítja, hogy „nedves talajrészek”, illetve növényi maradványok nem kerülnek a felszínre. Az átdolgozott porhanyított talaj megfelelő tömörítéséhez általában nagy átmérőjű, nehéz, acélgyűrűs, illetve tarajos profilú lezáróhengereket kínálnak. A traktorkeréknyomok művelés előtti fellazításához érdemes a forgóboronát nyomlazítóval felszerelni, amelyet már szinte az összes gyártó kínál hozzá.
Újra felfedezve
A forgóborona vetőgéppel jól kombinálható, ami lehetővé tette, hogy a vetési munkáknál is egyre inkább teret hódít. A forgóborona alkalmazásával elhagyható a szántáselmunkálás, hiszen porhanyító hatása egy munkamenetben is megfelelő vetőágyat produkál. A sorvetőgéppel kapcsolt forgóborona alkalmazása esetén a magágy-előkészítés – vetés időszükséglete a külön menetben végzett technológiákkal szemben nagyon alacsony. Ezek a gépkombinációk kevésbé függnek a tábla méretétől és alakjától, mint a széles magágy-előkészítő gépkombinációk, kevesebb a szerelési, illetve a menetidő. Különösen előnyös alkalmazásuk, ha gazdaságunk termesztési területe jelentősen elaprózódott, kis, illetve közepes méretű táblákból áll. Felhasználási adatok alapján forgóboronával kombinált vetőgéppel (komplex vetési eljárás) – azonos idő alatt – mintegy 20 százalékkal nagyobb területet lehet megművelni ugyanakkora vagy alacsonyabb költséggel, mint a hagyományos eljárásokkal. Itthon a forgóborona + vetőgép kombinációk komolyabb darabszámban a 80-as évek második felében álltak munkába az akkori nagyüzemekben (pl. Hassia DK400, Amazone D8-40E, Lely Polymat vetőgépek).
Kombinációk vetőgépekkel
Mint ahogy korábban utaltunk rá, a forgóboronákat általában csak sorvető gabonagépekkel lehet kombinálni. Általában 2,5–3 méteres művelési szélességű függesztett típusok vannak kombinálva azonos munkaszélességű vetőgépekkel, de előfordul ennél nagyobb, 4-4,5 méteres kombináció is. A függesztett típusokat kétféleképpen kínálják kombinációban a gyártók. Az egyik, amikor a gabonavetőgép lényegében ráépíthető kivitelű, és meghatározott pontokon kapcsolódik a forgóboronához. Ezek mechanikus talajhajtásos és pneumatikus rendszerű modellek egyaránt lehetnek. Ez a fajta kombináció általában a forgóboronával azonos gyártótól származó, a kombinációhoz kialakított vagy arra előkészített vetőgépekkel lehetséges. Ezek beruházásigénye nagyobb, és bár a művelőeszköz vetőgép nélkül is üzemeltethető, mégis kötöttebb megoldás.
A másik, széles körben elterjedt, univerzálisabb megoldás, amikor a forgóboronára a rá felszerelhető hárompontfüggesztő toronykerettel kapcsolják a szintén hárompont-függesztésű, hagyományos mechanikus magadagolású gabonavetőgépeket. Ennek az egyszerű kiegészítővel létrehozott gépkombinációnak az a nagy előnye, hogy vetőgép szempontjából nem kötött. Így akár a forgóborona márkájától eltérően, bármilyen azonos munkaszélességű hárompontfüggesztett modell csatlakoztatható. A függesztőtorony külön hidraulikus munkahengerpárral rendelkezik, így a vetőgép – a forgóboronától függetlenül –külön kiemelhető. Ez a megoldás soksok évtizedes múltra tekint vissza, és bevált, egyszerű módja a magágykészítő + vetőgép kombináció létrehozásának.
4,5 méteres munkaszélesség felett már központi tartályos, összecsukható vázkeretű, féligfüggesztett vagy vontatott gabonavetőgépekkel kombinálják a forgóboronát mint magágykészítő egységet. Itt is kétféle megoldást lehet megkülönböztetni. Az egyik, amikor a forgóborona fixen van egybeépítve a vetőgéppel. A másik verzió az, amikor a vontatott vetőgép hosszú vázkeretén, a járószerkezet előtt helyezkedik el a hagyományos hárompont-függesztésű forgóborona. Itt a vetőgép vázkerete rendelkezik hárompontfüggesztéssel, amelyre a forgóborona csatlakozik. Így ha a körülmények úgy kívánják, akármikor le is szerelhetők a vetőgépről, vagy cserélhetők más hárompontfüggesztett talajművelő gépre, például rövidtárcsára.
Amint összeállításunkból is kitűnik, a munkagépgyártók többféle összekapcsolási móddal, széles munkaszélesség-határok között, függesztett vagy vontatott kivitelben egyaránt kínálnak hatékonyan alkalmazható forgóborona + vetőgép kombinációkat.
Farkas Imre
