Az őszi kalászosok vetésének agrotechnikai háttere

Magyarországon 2020-ban megközelítőleg 1 300 000 hektár volt az őszi kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, durumbúza, rozs, tritikálé) vetésterülete. Szántóterületünk körülbelül 1/3-átfoglalják el, kenyérgabonaként (őszi árpa, rozs, manapság már egyes tritikáléfajták is), fontos takarmányként (őszi árpa, rozs, tritikálé), gyenge talajadottságú területek hasznosításában (tritikálé, rozs) betöltött szerepük következtében pedig jelentőségük kiemelkedő.

A vetés általános és egyben alapvető követelményei között szerepel, hogy a művelet lehetőség szerint azonos mélységben történjen, megfelelő legyen a magtakarás és jó a talajtömörítés. Ha mindezek megvalósulnak, egyenletes és gyors lesz a kelés, ami a későbbiekben kiegyenlített, jól fejlett állományt eredményez.

Ehhez – a vetést megelőzően – több tényezőt, agrotechnikai elemet szükséges kellőképpen összehangolnunk, különös figyelemmel kísérnünk.

Időjárásunk a napjainkban oly sokat emlegetett globális klímaváltozás következtében igen szélsőségessé, a növénytermesztési ágazat számára egyre kevésbé kiszámíthatóvá válik. Ez az őszi vetési időszak feladatait megnehezíti, esetlegesen komoly következményekkel járó döntések elé állítja a gazdálkodót. Vannak évjáratok, amikor a rendkívüli szárazság nehezíti meg a vetést megelőző munkákat és magát a vetést is, és előfordul olyan ősz is, amikor a sok csapadék teszi szinte lehetetlenné az őszi kalászosok vetőmagjának időben történő földbe kerülését. A vetés, mint művelet egyszerűnek tűnhet, mégis igen sok mindenre oda kell figyelni, és nemcsak a vetés alkalmával, hanem már az adott táblán az előző növény (elővetemény) lekerülését követően.

A fentebb említett, összehangolásra váró több tényező, agrotechnikai elem a következő:

 

Talajadottságok

Ha őszi kalászosainkat lehetne rangsorolni, akkor elmondható, hogy közülük a búza a legigényesebb a talajra. Bár nagyon sok talajtípuson jól terem, azért a szélsőséges talajok (köves, sekély termőrétegű, váztalajok, gyenge homoktalajok) nem megfelelőek számára. A másik véglet a rozs, mely sokkal jobban érzi magát a gyengébb talajokon, termőterületének nagyobb része is ezekre a talajokra esik (gyenge homok-, savanyú erdőtalajok). Az őszi árpa a második a sorban, a jó minőségű csernozjom talajokat is kedveli, de itt könnyen megdőlhet, valamint ide inkább a búza és a kukorica kerül. Jól fejlődik a gyengébb talajokon, a rosszabb adottságú területeken termésátlagban megelőzi a búzát. A harmadik helyre lehetne sorolni a tritikálét, a rozsénál valamivel jobb talajokon már annál jobban terem.

Elővetemény

Általánosságban elmondható, hogy minden növénynek van jó, közepes és rossz, kerülendő előveteménye. De mi alapján is lehet ezt megállapítani, melyek a növények elővetemény-értékét meghatározó tényezők?

  • lekerülési idő,
  • a szármaradványok mennyisége és minősége,
  • vízigénye, vízfelhasználása,
  • tápanyagfelvétele (mennyiség, arány, mikroelemek),
  • nitrogénmegkötés,
  • betegségei, kártevői, gyomnövényei,
  • milyen kultúrállapotban hagyja maga után a területet.

 

őszi kalászosok vetése hagyományos gép
Hagyományos felépítésű, mechanikus gabonavetőgép

 

Őszi kalászosaink közül az őszi búza és az őszi árpa a legigényesebb az előveteményre, a tritikálé és a rozs jobban tolerálja, ha akár 2-3 évig is önmaga után vetik. A vetésidejük (szeptember vége–október) miatt viszont érdemes odafigyelni az elővetemény lekerülésére; őszi betakarítású növényeknél jóval kevesebb idő marad a kalászosok vetésének előkészítésére, a munkacsúcsok is jobban „összesűrűsödnek”. A szármaradványok mennyisége, minősége a talaj-előkészítés minőségét foga nagymértékben meghatározni. Az elővetemény tápanyag-felhasználása megint csak fontos szempont, ebből a szempontból a hüvelyes növényeket érdemes is kiemelni, mert itt nem is annyira felhasználás, inkább gyarapítás a jellemző, mégpedig nitrogénben gazdagítják a talajt. Ez a búza esetében igen kedvező; a Debreceni Egyetemen végzett kísérletek is bizonyítják, hogy akár15 t/ha-ral nagyobb lehet a termés borsó elővetemény esetében. Az őszi árpánál, főleg jó minőségű talajokon érdemes vigyázni ezzel, hiszen gyengébb szára miatt könnyen megdőlhet, ezt a talaj nagyobb nitrogéntartalma még inkább elősegítheti. A növényvédelmi szempontok is rendkívül fontosak.

A rozsnak és a tritikálénak nagyon jó a betegségekkel szembeni ellenálló képessége, viszont az őszi búza és árpa esetében, ha egymást váltják ugyanazon a területen, nagyobb infekciós nyomással számolhatunk.

 

Tápanyag-utánpótlás

Az őszi kalászosoknak általánosságban 60–120 (140 – őszi búza) kg nitrogén, 30–90 (100) kg foszfor és 80–110 (130 – őszi árpa) kg kálium hatóanyagra van szükségük hektáronként. Az őszi árpa esetében vigyáznunk kell a nitrogénnel; a legkisebb mennyiséget ez a kalászos igényli, a megdőlés veszélye miatt.

Alaptrágyaként mindegyik növénynél a teljes nitrogénadag 2030%-át juttassuk ki, mely az elővetemény szármaradványainak mennyiségét és minőségét (lásd kukorica) is figyelembe véve segít elkerülni a pentozánhatást, valamint az őszi időszakban elősegíti az állomány kellő fejlődését, a téli hónapokra való felkészülését. Nagyobb nitrogénadag hatására a növényállomány „túlfejlődhet”, ami az áttelelést kedvezőtlenül befolyásolja.

A foszfor és kálium teljes mennyiségét ősszel juttatjuk ki, mivel ezek a tápanyagok nagyon kismértékben mozognak a talajban, kimosódásuk– ellentétben a nagyadagú nitrogénnel –nem történik meg.

 

Talaj-előkészítés

Napjainkban – utalva megint a globális klímaváltozásra – nagyon fontos a vízmegőrző talajművelés alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy minden műveletünkkel, melyet a talajjal végzünk, elő kell segítenünk a csapadék bejutását és raktározását. Az őszi kalászosok nem igényelnek mélyművelést, sőt a talaj forgatását (szántást) sem, de az aprómorzsás, „beéredett”, ülepedett magágyat meghálálják. Rögös, üreges (nem megfelelően visszatömörített) talajból kiegyenlített kelés, nem egységes fiatal növényállomány fog fejlődni. Forgatásos művelést nagy tömegű szerves maradvány, szármaradvány, évelő pillangósok feltörése, valamint kalászoskultúra után érdemes alkalmazni. Manapság egyre népszerűbb a forgatás nélküli, sekély, 10–15–20 cm mély megmunkálás, sok esetben mulcskultivátorokat alkalmazva, melyek a talajfelszínen hagyják a szármaradványok 30–40%-át, ezzel is segítve a vízmegőrzést. Ne felejtkezzünk el gazdaságosságról! A vetés előtti utolsó művelet a magágykészítés, melynek mélysége 8–9 cm.

 

őszi kalászosok vetése pneumatikus
Pneumatikus gabonavetőgép

Vetés

Az őszi kalászosok optimális vetésideje szeptember második felétől október elejéig terjed, kivéve a búzát, melyet inkább október 5–15. között érdemes vetni. Általánosságban elmondható, hogy a túl korai vetés (szeptember eleje, közepe) nem kedvező, mert az állomány túlfejlődve megy a télbe, ami egy nagy tél, sok hó esetén befülledéshez vezethet.

Az optimálisnál későbbi, megkésett vetés ugyancsak kedvezőtlen. Ha átcsúszik novemberre a művelet, a kalászosállomány nem tud kellőképpen megerősödni a télre, ami veszélyeztetheti a télállóságot, valamint a nagy terméshozam elérését.

Meg kell említeni a vetőmagpiacon néhány éve megjelent hibrid búzákat és árpákat is, melyeknek leginkább a vetési technológiájuk tér el a fajtákétól. Mindkét növénynél jóval kisebb csíraszámmal (fele-egyharmada) számolhatunk, illetve a vetésidő is eltérő: a hibrid búzák az optimálisnál hamarabb, az árpahibridek pedig valamivel később is vethetők.

 

Vetéstechnika

A kalászosok vetése gabonavetőgépekkel történik. Ezek működésük alapján mechanikusak vagy pneumatikusak lehetnek. A magadagolás mindkét típusnál a vetőmagtartályból vagy tolóbütykös, vagy tolóhengeres, vagy celláskerékkel történik, a pneumatikus gépeknél viszont ez a szerkezet központilag helyezkedik el, és a kiadagolt magot légáram juttatja el, kúpos elosztón keresztül, a csoroszlyákhoz. A mechanikus gépeknél minden csoroszlyához tartozik egy magadagoló szerkezet, a vetőmag gravitációs úton kerül a magvezető csövekbe, illetve a talajba.

A kalászosok vetésére alkalmas gépek kialakításukat, ezáltal felépítésüket tekintve többfélék lehetnek:

  1. Hagyományos felépítésű gépek: a többmenetes talajművelésre alapozott technológiákban lehetséges az alkalmazásuk, a forgatásos vagy forgatás nélküli alapművelést követően több menetben történik a vetés számára megfelelő talajállapot kialakítása.
  2. Kombinált magágykészítő-vető gépek: a redukált talajművelés és vetés gépei. Gépkombinációk, melyeknél a vetést végző egység elé vagy egy aktív (pl. forgóborona), vagy egy passzív (rövidtárcsa, kultivátorkapák) talajművelő gépet kapcsolnak. A talajtípustól, valamint a talajművelő eszköz kialakításától, típusától függően akár 30–80%ban az elővetemény növényi maradványaival fedett talajba is történhet a vetés (mulcsba vetés). Kötöttebb talajokon az alapművelés után – a külön talajművelési munkákat megspórolva (alapművelés elmunkálása, magágykészítés) – alkalmazhatjuk őket. Sok esetben még a vetéssel egy menetben műtrágya (starter) kijuttatására is van lehetőség.

 

őszi kalászosok vetése kombinált
Kombinált magágykészítő-gabonavető gép

 

  1. Direktvetőgépek: a tarlóba történő, művelés nélküli (no tillage) vetést valósítják meg. Szerkezeti kialakításukat tekintve az eddigi csoportokba tartozó gépeknél robusztusabb vetőszerkezettel rendelkező gabonavetőgépek. A csoroszlya a legtöbb esetben a növényi maradványok átvágására, a keményebb talajfelszín megnyitására is képes tárcsás kialakítású. Egyenkénti terhelésük akár 150–200 kg is lehet. A 2-3. pontban említett vetőgépek a költség- és menettakarékos művelés irányzatát képviselik. Alkalmazásukkal a talaj-előkészítésben kevesebb menetszámmal dolgozhatunk, így kisebb lesz a taposási kár, és – nem utolsósorban – csökkenthetők a művelési költségek.

Az őszi kalászosok termesztésének sikerét a termőhelyi viszonyok, valamint a gazdálkodó által végrehajtott agrotechnika határozza meg. Az előbbi tényezőkhöz a pázsitfűfélékhez tartozó, fentebb említett őszi vetésű gabonák viszonylag jól tudnak alkalmazkodni, viszont a termesztéstechnológia nagyban meghatározza termésük mennyiségét és minőségét. A technológián belül is a talajművelés és vetés művelete az egyik legfelelősségteljesebb elem, hiszen az itt elkövetett hibákat a későbbiekben egyáltalán nem vagy csak részben tudjuk helyrehozni, kiküszöbölni, így ezek a műveletek nagyon nagy odafigyelést igényelnek az eredményes, egyben költségtakarékos gazdálkodás során.

 

Dóka Lajos Fülöp
Egyetemi adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet

 

agrár árpa búza hogy vetjük kalászos mezőgazdaság rozs szántó technológia tritikálé