Még nem tudjuk, hogy mit csinálnak az élő szervezetekben a mikroműanyagok, de azt már igen, hogy egyes növények hajlamosabbak rá, hogy felvegyék a földből. Már pusztán ezzel a tudással is kezdhetnénk valamit.
A mikroműanyagok apró méretük miatt könnyen terjednek földön, vízben, levegőben. Az 1950-es évek óta gyártott műanyagok 60 százaléka, mintegy 4900 millió tonna műanyag ott kering az ökoszisztémában, így nem meglepő, hogy már eljutottak a Mariana-árok aljára és a Mount Everest tetejére is. És még csak most kezdjük felfedezni, hogy ennek milyen hatása lehet az élőlények fiziológiai, biokémiai funkcióira.
A talajban több van, mint a vízben
A kutatások eddig főként a mikroműanyagok vízi rendszerekben való eloszlására, valamint a vízi élővilággal való kölcsönhatására összpontosítottak, holott ezek a talajban 4-23-szor nagyobb mennyiségben halmozódnak fel. A szárazföldön a mikroműanyagok koncentrációja a legmagasabb az utak közelében lévő talajokban és mezőgazdasági környezetben. Mivel megváltoztatják a talaj fizikai-kémiai tulajdonságait, hatással lehetnek a növények növekedésére. De még arról is keveset tudunk, hogy egyáltalán hogyan kerülnek be a mikroműanyagok a magasabb rendű szárazföldi növényekbe. Pedig bekerülnek, ez biztos.
Kimutathatóan ott van
A búza gyökereiben éppúgy megtalálhatók a mikroműanyagok, mint a nyírfában (Betula pendula). A sekélyen gyökeredző nyírt egyébként is előszeretettel alkalmazzák ipari szennyeződéssel terhelt talajok helyreállítására. Mérsékelt égövön a nyírfák gyorsan megtelepednek és stabilizálják a bolygatott területeket, sűrű gyökérzetük a talajfelszín közelében található, ahol a legmagasabb a mikroműanyag koncentrációja. Egy kísérlet szerint a fluoreszcens anyaggal jelölt 5 és 10 μm közötti átmérőjű mikroműanyag-részecskék beépülnek a fiatal nyírfa gyökereibe, de egyelőre nem tudni, hogyan hatnak aztán a fa élettani folyamataira.
A búza és a saláta is felveszi
A kutatóknak egyelőre csak sejtéseik vannak arról is, hogy milyen mechanizmus juttatja át a mikroműanyagot a gyökér határfelületén. A búza és a saláta esetében már bebizonyosodott, hogy a mikroműanyagok az oldalgyökerek fejlődésekor keletkező sejtfalrepedéseken keresztül lépnek be a gyökérbe, majd a sejtek között a hidrosztatikus nyomás révén mozognak tovább csúcsirányban. Az első vizsgálatok arra utalnak, hogy a mikroműanyagok beépülési aránya a nyírfa gyökereibe lényegesen nagyobb, mint a búza esetében. Ez jó hír, mert a talaj tisztítása a növény szennyeződésével jár, a nyírfát pedig nem esszük meg. Arra azonban semmi esély, hogy „nyírfás forgókat” tervezzünk be a szántón talajtisztítási célból. Jó lenne tudni, hogy milyen egyéves, vagy másodvetésű növényekkel lehet a legtöbb talajszennyeződést kivonni a földből, majd a növedéket levágva azt zöldenergia-termelésre hasznosítani.
Ez a cikk is érdekelheti a témában: Talajvédelem és -kímélés a talajművelés segítségével.
