Egy globális válság – háború, járvány vagy klímakatasztrófa – hoz hideget, meleget. Nemegyszer fordult már elő, hogy egy-egy válság katalizátorként robbantott be küszöbönálló vagy épphogy elindult változásokat.
A mai Indonézia területén, Simbawa szigetén fekvő Tambora vulkán 1815. áprilisi kitörése során a levegőbe került 200 millió tonna kén-dioxid nagy része a sztratoszférában képzett kénsavaeroszol felhőt. Ez a felhő éveken keresztül visszaverte a napsugarakat, csökkentve a felszíni hőmérsékletet. 1816-ot „a nyár nélküli évként” tartják számon, amikor a nyári átlaghőmérséklet és az évi középhőmérséklet is lényegesen alacsonyabb volt az átlagosnál. A napóleoni háborúk következtében amúgy is élelmiszerhiánnyal küzdő Európában a 19. század legsúlyosabb éhínsége tört ki, ami több helyütt lázadáshoz, gyújtogatáshoz és fosztogatáshoz vezetett. Egyes becslések szerint csak Európában kétszázezer áldozatot követelt az elmaradó nyár által okozott éhínség, illetve az azt kísérő tífuszjárvány. Tízezrek vándoroltak ki Észak-Amerikába egy jobb élet reményében, ahol pedig éppen a válság miatt indult meg a nyugati területek felfedezése.
Magyarországon rendkívül szélsőséges időjárás köszöntött be 1815 júniusától, hatalmas zivatarok, jeges esők pusztítottak. Az Alföldön egérinváziótól szenvedtek a helyiek, országszerte ihatatlan bor készült a be nem érett szőlőből. 1816 januárjában több helyen a vulkáni por által barnára színeződött hó esett, állatok ezrei fagytak meg a szélsőséges hidegben. Az őszi vetések kipusztultak, a rengeteg hó a gyors olvadás után hatalmas árvizeket okozott, Szegeden például 1500 ház dőlt össze. Tokaj környékén több alkalommal is tornádó alakult ki. A gabona ára az egekbe szökött, éhínség tört ki, a köznép zab- és tönkölykenyéren élt. A nyár igen rövidre sikerült, mindössze három hétig (!) tartott.
A nyár nélküli évnek azonban pozitív hozadékai is voltak. Zab híján nem tudták etetni a lovakat Németországban, így egy német feltaláló, Karl Drais kényszerűségből egy alternatív szállítóeszközzel kezdett kísérletezni – 1817-ben így született meg a „futógép” (későbbi nevén a velocipéd), azaz a kerékpár őse. Lord Byron és Percy Shelley, a kor ünnepelt költői, valamint Shelley felesége, Mary a Genfi-tó partján nyaraltak, ám a rossz idő miatt a négy fal között ragadtak. Byron javaslatára versenyre keltek, ki írja a legfélelmetesebb rémtörténetet. Meglepetésre Shelley felesége nyert, Frankenstein legendájának megformálásával.
A fenti és a hozzájuk hasonló történetek ismeretében elgondolkodtató, hogy a COVID-19 milyen változásokat fog generálni, illetve mennyire gyorsítja fel a folyamatokat. Az ipari forradalmak 4. szakaszában járunk (Ipar 4.0), ami az agráriumban az adatalapú, digitális mezőgazdaságot jelenti: kiterjedt adatgyűjtést, a nagy tömegű adatok feldolgozását és az így kapott értékes információk automatikus beépítését a termelési folyamatokba. Innen a továbblépést a robotika és a mesterséges intelligencia alkalmazása biztosíthatja. A változások pedig nyomon követhetők például a precíziós gazdálkodás eszköztárából alkalmazott eljárások rendszeres vizsgálatával.
Országos felmérésünk tavalyi fordulója során rákérdeztünk a hazai gazdálkodók által használt precíziós megoldásokra. A válaszadók 60%-a alkalmazott valamilyen precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó eszközt vagy eljárást az elmúlt gazdasági évben. A használt eszközök és eljárások közül a legnagyobb arányban a navigációs rendszert (40%) említették.
Dobogós helyezést ért el a változó mélységű talajművelés (24%) és a változó dózisú tápanyag-utánpótlás (17%). Ezeket az automatikus kormányzás (15%) és az automatikus szakaszvezérlés követte (11%), majd 10-10%-os aránnyal a változó mértékű növényvédőszer-kijuttatás és a differenciált tőszámú vetés következett. Minden huszadik válaszadó élt a hozamtérképezés eszközével, és minden huszonötödik használt szenzorokat. Legkisebb arányban pedig a változó mértékű öntözést (2%) alkalmazták.
Az AgroStratéga 2019-ben már nyolcadik alkalommal végezte el azt az országos felmérést, amely a mezőgazdaságilag hasznosított terület döntő hányadát művelő és egységes agrártámogatási kérelmet benyújtó gazdaságok döntéshozóinak szakmai információszerzési szokásait, preferenciáit, valamint jövőképét vizsgálja. A kutatás 81–87%-ban az alapanyag-, gép- és alkatrészbeszerzésben, továbbá az értékesítésben és pénzügyekben döntéshozó; valamint 11–14%-ban a döntést befolyásoló személyeket érte el. A mintában kizárólag a hivatásszerűen, azaz árutermelés céljából gazdálkodók jelennek meg, mivel ők a kutatás célcsoportja. Az adószám nélküli őstermelők, az önellátásra termelők és a hobbigazdálkodók válaszait nem vettük figyelembe az értékeléskor. A minta nagysága 1400 fő. A piackutatás országosan reprezentatív.
Az országos felmérésnek 2019-ben is szakmai partnere volt az AGRYA (Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége), a GOSZ (Gabonatermesztők Országos Szövetsége) és a MÁSZ (Magyar Állattenyésztők Szövetsége). Új partnerként csatlakozott a FRUITVEB (Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács). E négy szakmai szervezet mellett az EUROCHEM, a HARDI, a NUFARM, a RAPOOL és a SAATEN-UNION is támogatta a kezdeményezést.
Az országos felmérés eredményeit bemutató, továbbá a rendezvényszervezést segítő kiadvány letölthető ide kattintva.
Pólya Árpád – Varanka Mariann
