Régebben azt hittem, hogy egy ember nem tud nagy változásokat véghez vinni, de ez nem igaz. Mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a gondolkodásunkat és a világot, mert mindenki a saját kis univerzumában éli át azokat a változásokat, amelyek pillangóhatásként képesek gyökeresen hatással lenni mások életére is.
Minden mindennel összefügg
Edward Lorenz, a meteorológus, aki a „pillangóhatás” kifejezést alkotta, 1961-ben bizonyította ezt. Amikor egy időjárási mintákat szimuláló számítógépes modellt futtatott, 12 változóból 1-et 6 tizedesjegyről 3-ra kerekített le. Ez a kis változtatás teljesen megváltoztatta a következő 2 hónapra előre jelzett időjárási adatokat, bizonyítva, hogy a kis változtatásoknak nagy hatásuk van.
A természet kiszámíthatatlansága a pillangóhatás eredménye, mint a kvantumfizika elmélete, amely szerint egy Brazíliában szárnycsapkodó pillangó vihart hozhat létre Csongrádban. Mindannyiunknak volt pillangóhatása az életében, és lehet, hogy nem is tudjuk, ez mennyire megváltoztatta ez az életpályánkat. Én például 15 évvel ezelőtt azt sem tudtam, hogy néz ki egy MTZ, de nem is érdekelt, hogy tudjam. Nekem az étel a boltban termett. Azután jött néhány kis sejt, amely visszatért az örök élethez, és most Magyarország legnagyobb regeneratív no-till átállási programját segítem, sok ezer hektáron formálva a gondolkodást és a talajt.
Az egyik dolog, amit nem értek, ha egy gazdálkodótól azt hallom, hogy ő csak egy gazdálkodó. A mezőgazdaság a világ legösszetettebb munkája, és a káoszra adott válaszainkra épül. Nagyon is számítanak az apró dolgok, amiket a tevékenységünk során teszünk. Az a pillanat, amikor még egy napig legeltetjük azt a marhát ugyanazon a területen, vagy átgondoltan takarónövényt vetünk, máris változást jelent. Ez az a fajta rendszer, amellyel az úttörő gazdák mindennap foglalkoznak, akik nem a gondolkodás nélküli automatizmusok rabjai. A gazdálkodás olyan összetett munka, hogy számomra néha az is csoda, hogy egyáltalán étel kerül az asztalra, a számtalan akadályozó tényező ellenére.
A természet rendszerében minden mindennel összefügg. Együttműködő egész vagyunk, és ennek megértésével, nyitott szemmel járva és a természet tervét követve a gazdálkodási gyakorlatunkban elősegíthetjük a talajok gyógyulását szerte az országban.
Mert a talajok betegek, lázasak, éhesek és szomjasak
A másik dolog, amit nem értek, a változástól való félelem. Naponta beszélek meglett, erős emberekkel, akár felsővezető pozícióban, akik a férfiasság mintaképei: nagy hang, nagy traktor, nagy terepjáró, rettenthetetlenek mind. De amint arra kerül szó, hogy egy másfajta mezőgazdasági technológiával, környezetbarát módon, jobb üzleti eredményekkel tudnának termelni, de el kellene felejteni az ekét, abban a pillanatban kifogásokat kereső gyerek lesz belőlük, aki menekül a biztonságos kis kuckójába. Pedig több száz millió hektáron termelnek már no-till technológiával, Alaszkától Ausztráliáig – de az atavisztikus félelem gúzsba köti a gondolkodást.
Van egy mondás, ami példa lehet: „Egy szög miatt a patkó elveszett; a patkó miatt a ló elveszett; a ló miatt a lovas elveszett; a lovas miatt a csata elveszett; a csata miatt az ország elveszett – máskor verd be jól a patkószeget!”Ugyanezt a példát használhatjuk arra, hogy növény híján elveszítjük a talaj humusztartalmát. A humusz híján elveszítünk termőterületeket a talajromlás miatt. Ha terméketlenné válnak a termőterületek, az evapotranspiráció híján elveszítjük az optimális éghajlatot. Azaz a növény hiányában elveszítjük a földi klímát.
Világszerte a földterületek 20–30%-án nem található növényzet, teljesen csupasz. Befolyásolja ez az éghajlatot? Igen, de még mennyire! A jégkorszak után az egész bolygó növényzettel borított volt, és őseink ezt szisztematikusan kiirtották, hogy élelmiszert termeljenek, és biztosítsák az erőforrásokat hétköznapi életükhöz és a háborúkhoz. Az erdőirtás, a túllegeltetés és az intenzív talajművelés évezredek óta tart, amely többször sivataggá változtatott hatalmas régiókat, és számos civilizáció összeomlásához vezetett. Az eső kb. 40%-a azonban az élő növényekből, elsősorban az erdők párolgásából és biológiai esőmagjaiból származik. Növények nélkül a talaj leromlik, a kis vízkörforgás szétesik, és olyan aszályokat és eseményeket tapasztalunk egyre gyakrabban, mint a 2022-es aszály vagy a 2023-as M1-es porvihar.
Hogyan nézne ki a bolygónk növények nélkül?
Élő növények nélkül nem tudná szabályozni az éghajlatot. Nem is lenne éghajlat, hatalmas felhőszakadások és porviharok váltogatnák rendszertelenül egymást. A talaj éhezik, mert nem táplálja élő növény. Szomjas, mert a felszántott földek nedvességtartalma gyorsan elpárolog. A föld lázban ég, mert a Nap árnyékolás nélkül perzseli a hantokat. A globális felmelegedésben a sivataggá művelt földek hősugárzása versenyez az urbánus területek hőszigeteivel egy olyan mezőnyben, ahol az üvegházhatású gázoknak igen elenyésző a szerepe. Ezt nem is nevezném globális felmelegedésnek. Én ezt globális tudatlanságnak és szétesésnek hívom.
Amikor kisétálok egy termőföldre, az első dolog, amit előveszek, egy ásó, hogy ellenőrizzem, hogy a 4 ökoszisztéma-folyamat, amely élteti a talajt, jelen van-e a szántóföld minden négyzetcentiméterén:
1. Mennyi napfényt kapunk a fotoszintézishez?
2. Működik-e a vízkörforgás? Ha nincsenek élő növények, akkor nincs működő vízkörforgás sem, mert nem képződnek aggregátumok, amelyek segítik a beszivárgást és a minél lassabb párolgást.
3. Az élő növények hiánya megszünteti a tápanyagkörforgást is.
4. Van-e változatos talajélet? Én ezt a bolygó szoftverének nevezem. Minél több rovar-, állat- és növényfaj van jelen, annál hatékonyabban működik a talaj és a gazdaság is.
Az egészséges ökoszisztéma körforgásainak használata a pénzügyi szabadság kapuja. Egy öntermékeny ökoszisztéma létrehozásával minimálisra csökkenthetjük a kiadásokat az élelmiszer-termelésben.
A természet tervezésének utánzása
Maga a talaj egy csodálatosan tervezett „élőlény”. Van bőre, amelyet detrituszférának neveznek, ami a szerves anyagban gazdag felszín és a talaj találkozása; a filoszféra, amely élő növények felszíni biomasszájából áll és az erek, a driloszféra, amely a giliszták emésztőrendszerén keresztülhaladó talajjal segítenek a tápanyagban gazdag aggregátumok kialakításában. A baktériumok a gombákkal és a gyökerekkel együtt hozzák létre a biotikus ragasztóanyagokat, amelyek stabilizálják a pórusokat. Amikor ások, minél mélyebben gömbölyű morzsás talajt akarok látni. Bőrt, ereket és pórusokat akarok látni, mert mindegyik talajszféra összekapcsolódik, és hatással vannak egymásra.
Látni akarom a talajt, amely él. Abban a 8–10 cm-ben olyan lények is vannak, mint a földigiliszták, amelyek megváltoztatják a talaj tápanyagkörforgását és vízgazdálkodását. Ezek jelentik a pillangóhatást, amely megszabadíthat minket a műtrágyáktól. Nemcsak a szerves anyagokat bontják le, hanem olyan felvehető tápanyagban gazdag aggregátumokat is létrehoznak, amelyek növelik a víz beszivárgását és visszatartását. És mit szeretek még a földigilisztákban? Hogy 24 órában dolgoznak, és nem kérnek szabadságot.
Nem vagyok egyébként az olyan eszközök ellen, mint a műtrágyák és a gyomirtók, sőt, nálam láthatóbban senki nem lépett fel a zöldek glifozátellenes aknamunkája ellen. De semmi értelme, hogy a ráfordításoktól való függőség miatt tönkremenjünk. A természet öngyógyító, önszabályozó és önszerveződő, a testünk is állandóan ezt csinálja. Abban a pillanatban, amikor a testünk abbahagyja az önszabályozást, meghalunk. A talajjal ugyanez történik, ha a vassal megnyúzzuk, és sókkal perzseljük.
A zavaró hatások csökkentése és az állandóan élő gyökérzet fenntartásának rendszere segít létrehozni a műveletlen erdők és gyepek mély gyökérszerkezetét, termékeny, aggregált talaját és biológiai sokféleségét. A talajmegújítást a természetet utánozza, a természetes tápanyag- és vízkörforgás segítésével.
Még többet!?
Amikor feltárcsázzuk vagy szántjuk a talajt, és a felső 10–30 centimétert leromboljuk, annak öngyógyító mechanizmuson kell keresztülmennie. Minél mélyebben és gyorsabban végezzük a munkát, annál nagyobb kárt okozunk a talaj életében és szerkezetében. Majd műtrágyát szórunk, és újra megműveljük, és újra gyomirtózunk. Létrehoztuk ezt a felesleges körforgást, és egyre több időt, energiát és pénzt kell költenünk minden évben a rendszer fenntartására. Minél egészségesebb azonban a talaj, annál jobban bírja az alkalmi, minimum művelést vagy gyomirtó kijuttatást. Amit azonban a bolygónk nem tud kezelni, az a gazdák intenzív földművelése. Ez egy olyan törékeny ökoszisztémát hoz létre, amely egyetlen hiányzó darab miatt összeomolhat, és akkor újabb inputot vagy vasat kell beszereznünk. Ezt a mezőgazdasági gondolkodást az angol találóan „more on” gazdálkodásnak hívja, azaz „még többet” – a „moron” az ostoba angol megfelelője.
Ahelyett, hogy még több talajművelésbe kezdenénk, alakítsuk a talajt minél kisebb intenzitású műveléssel és takarónövényekkel, amely technológiával a beteg földet egészséges, humuszban gazdag, aggregált talajjá alakíthatjuk. Minél inkább kiszárítja valaki a földeket, sókkal terheli, annál jobban elrontja a talaj legfontosabb 8–10 cm mély rétegét, amely a biológiai aktivitás 80%-át tartalmazza.
Amikor 2012-ben először kezdtem el takarónövényeket vetni, azért tettem, hogy a termékeny gyepet utánozzam. Hiszen annak van egy állandó bőre, avagy szerves szintje a gyomok elnyomására, a hőmérséklet szabályozására, a mikrobák táplálására és a tápanyagkörforgás támogatására, és ezzel több méter mély termőtalaj tud létrejönni.
A természetes talajok olyanok, mint a hálózat az Avatarban. Minden mikroba kapcsolatban áll egymással, a mikorrhizák hálózatán – mint interneten – áramlik az információ, és a növekvő gombafonalak nyálkás felületén, mint a gyorsvonaton, száguldanak a baktériumok. A növények és a talaj egy biológiai rendszerben a megfelelő egyensúly és szerkezet nélkül összeomolhat. A szántókon nincs hálózat.
Egy globális rendszerben azonban a talajmegújító mozgalom még mindig a korai innovációs szakaszban van. A talajmegújítás nem szexi, mert nem tesz hamis ígéreteket. Az EU sem önt a regeneratív gazdákra milliárdokat évente, hogy a nyugati luxuspiacra kőkorszaki módszerekkel termeljenek. A szélsőségek között mégis szorgos gazdák teszik csendben a dolgukat, és teremtik meg az élő talajokat egy fenntarthatóbb rendszerrel. Mert mi lehet annál fenntarthatóbb szántóföldi növénytermesztés, amelyben már nitrogénkiegészítés nélkül is 10,5 tonnás no-till kukoricát aratunk?
A siker gondolkodásmódja
Mi tesz egyes gazdákat korai újítókká? A gondolkodásmódjuk, mert megértik a természet és talaj védelmének célját, és ezt soha nem felejtik el. Ez a növekedési gondolkodásmód azt jelenti, hogy nyitottnak kell lenni az építő jellegű kritikára, el kell ismerni a hibákat, és felelősséget kell vállalni a kijavításukért. Ezen az úton meg kell tanulni az alázatot – leülni, és meghallgatni a kritikát anélkül, hogy magunkra vennénk. Ha nem változik meg az a mód, ahogyan a talajra és a rendszer egészére tekintünk, és ha nem változik a gondolkodásmódunk, úgy nem fogunk tanulni.
Extrém példákban nincs hiány az újítók között. Russell Hedrick például egy első generációs farmer Észak-Karolinában, és megtestesíti ezt a gondolkodásmódot és kitartást. Egyszer például 20 hektárnyi takarónövényt kellett elvetnie a csapadékos decemberben a kukorica versenytáblájába, és az idő fogytán volt. Ezért elment egy helyi barkácsboltba, vett tologatós vetőgépeket, és felbérelt középiskolás diákokat, hogy kézzel vessék be a földjét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ő lett a no-till kukorica hozam világrekordere öntözés nélküli kategóriában.
Nem okosabb, mint bárki más, de nem adja fel, és hajlandó megosztani a tudást. Hedrick nem mezőgazdaságban nőtt fel, tíz évig autószerelő és tűzoltó volt, most pedig világbajnok. Ezt annak köszönheti, hogy folyamatosan kutat, és rendszert épít, kezeli a részleteket, és kitartó. És soha nem felejti el megemlíteni azokat, akik segítettek neki a felfelé vezető úton.
A sok előny mellett miért nem nőtt akkor a talajmegújító mozgalom népszerűsége?
Az egyik legnehezebben leküzdhető akadály a társadalmi kondicionálás. Ezt tanuljuk a családunkban, az iskolánkban, a munkahelyünkön, a közösségeinkben. Mindenki emlékszik, amikor először akarta bevezetni a direktvetést és a takarónövényeket. Mindenki idiótának nevezte és nevezi. Ez a társadalmi kondicionálás, amelyet legtöbbször a szükség tör csak meg.
Ha azonban előre akarjuk vinni ezt a mozgalmat, hogy meggyógyítsuk a talajokat, akkor kitartásra van szükségünk. A regeneratív mezőgazdaság egész életre szól, ezért dolgozzunk a közösségben! Ne egyedül csináljuk ezt, mert túl bonyolult és túl kemény harc, én csak tudom. Ez egy új gondolkodásmód, amely szereti és utánozza a természetet, így meggyógyíthatjuk a talajon és az ökológián kívül az emberi közösségeket is.
A sorozat előző részei itt tekinthetők meg:
Regeneratív mezőgazdaság 1. rész
Regeneratív mezőgazdaság 2. rész
Regeneratív mezőgazdaság 3. rész
Regeneratív mezőgazdaság 4. rész
Regeneratív mezőgazdaság 5. rész
Regeneratív mezőgazdaság 6. rész
Regeneratív mezőgazdaság 7. rész
Regeneratív mezőgazdaság 8. rész
Regeneratív mezőgazdaság 9. rész
Regeneratív alapelvek alkalmazása 10. rész
SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA
