fbpx

Regeneratív alapelvek alkalmazása – egy direktvetett kukorica története

Írta: MezőHír-2024/2. lapszám cikke - 2024 február 07.

A talajmegújító mezőgazdaság általam is alkalmazott alapelvei mellett a gazdaság életképessége a legfontosabb, hiszen, ha a termelőnek nem zárulnak nyereséggel az évei, nem sok reménye lehet a generációs öröklésre.

A világban – és nálunk

A termesztett növények köre a 2022-es évig jelentősen szűkült, a piac igényeinek megfelelően és a fizetős növények között jelentős szerepet töltött be a kukorica, amelynek sikeres termesztésével kapcsolatban számtalan szakcikk és könyv jelent meg az elmúlt 100 évben.

A „Kukoricatermesztési kísérletek” könyvsorozat aranybányája a historikus adatoknak is, ezzel a sorozattal végigkövethetjük a termesztéstechnológia fejlődését az 1930-as évektől, beleértve a hazai no-till kukoricakísérletek hajnalát is, amely kísérletek már az 1960-as évek elején is zajlottak, egy időben az észak-amerikai úttörőkkel. A különbség csak annyi, hogy míg Észak-Amerikában a szántás a múlté, és a forgatás nélküli művelés mellett már a termőterületek közel felén direktvetéssel termelnek, addig Magyarországon máig méltatlanul elenyésző, 1% alatti a no-till területek mérete.

Dr. Dobos Endre elemzi a szelvény talajtani történetét

A magyar mezőgazdaság hosszú utat járt be az 1930-as évek 1–1,4 tonna/hektár termésátlagától a modern kukoricák 20 tonna/hektár magyar csúcsterméséig, de meglepő módon a termesztéstechnológiában egy elem szilárdan tartja magát még ma is: a szántás. A világ fejlettebb része természetesen már rég elszakadt ettől az indokolatlan energiapazarlástól, és a nagy kukoricaexportőr országok többsége forgatás nélküli műveléssel és direktvetéssel termel, de az agrárszakma valamiért nem látja ezeket az eredményeket.

A szélsőséges magyar klímán azonban létfontosságú volna, hogy a talaj védelmével, a jobb vízbefogadó képesség létrehozásával és nedvességmegőrzéssel kiemelten foglalkozzunk, mert 2022-ben 1 tonna/hektár kukorica-átlagtermést realizálni megyei szinten nemcsak az aszály hatását, de a szerkezetét és termékenységét vesztett talajok fenntarthatatlanságát is mutatja.

A takarónövények tavasszal

A magyar kukorica-átlagtermések széles skálán ingadoznak, amit nemcsak az évjárat, de a termőhelyre jellemző mikroklíma és talajviszonyok is befolyásolnak. Számomra viszont az a legmeglepőbb, hogy mennyire nagy mértékben tulajdonítanak a termelők fontosságot annak, hogy milyen talajmunkát végeznek az elképzelt hozamok elérése érdekében.

13,5 tonna nem a maximum

Az egészséges, élő talajban azonban nem szükséges talajmunka az átlag feletti hozamok eléréséhez. Ahogy a direktvetéssel elért amerikai kukoricavilágrekordok is igazolják, elsősorban nem a talajművelés a titka a magas hozamoknak, hanem a vetés minősége, a mért adatokra épülő tápanyag-gazdálkodás és a talajban fellelhető szerves kötésű tápanyagok elérhetősége. A talajmegújító mezőgazdaság alapelvei között is első helyen áll a művelési intenzitás csökkentése és a direktvetés bevezetése, ezért a hazai, több ezer hektáron zajló no-till átállási program jó példaként jár elöl, hogy miként is lehet sikeresen, megfelelő haszonnal termelni, bármiféle talajművelés nélkül.

Egy 2023-as példán mutatnám be, hogy egy optimális kukoricás évben, amikor rekordtermésekre volt lehetőség, hogyan lehet 13,5 tonna/hektárt aratni direktvetéssel egy nem különösen kiemelkedő talajon, és ez a termés mégis miért kevés a lehetőségekhez képest.

A direktvetett területünk Vas vármegyében található, amely megye az ország legmagasabb, 9,8 tonna/ha kukorica átlagtermésével büszkélkedhet 2023-ban, a KSH nem végleges adatai szerint. Ez impozánsnak tűnik a többi megyéhez képest, amikor azonban a direktvetett, tápanyag-utánpótlás nélküli kukoricatábláról is 10,5 tonna/ha hozamot takarítottunk be, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire volt eredményes a ráfordítása azoknak, akik ez alatt a hozam alatt termeltek szántással vagy bármilyen talajmunkával, és mennyi hasznot realizáltak a betakarítás után.

Ez a tábla sekély termőrétegű, felsülésre hajlamos, a 40–50 cm mélységű, savanyú, agyagos, iszapos folyami üledékből álló A szint alatt éles váltással 40–50 cm meszes löszcsík húzódik, amely alatt már nem található gyökér a meszes kiválásokkal cementálódott, az őszi esők ellenére is száraz, savanyú vörös kavicsrétegben. A talajadottságok szemmel láthatóan nem a legoptimálisabbak, ráadásul 3 csapadékhiányos év után egy csapadék nélküli februárral kezdődött az év.

Három részre osztva

Az 56 hektáros táblában azonban már évek óta nem szántott a termelő, hanem kombinált eszközzel, forgatás nélkül, 20–25 cm mélységben készítette elő a talajt korábban. A tápanyagprogramja is professzionális termelőhöz méltó, kukorica-termésverseny győztesként átlagtermésekben is jeleskedik, de az időjárás szélsőségei erősen befolyásolják a termést ezen a felsülős táblán, ezért igyekszünk időjárásállóbbá tenni a talajt.

A táblát három részre osztottuk, egy üzemi technológiás, egy üzemi műtrágyás, de no-till és egy tápanyag-utánpótlás nélküli no-till részre. Ez nem tudományos igényű kísérlet volt, csak kíváncsiak voltunk a terület termőképességére talajművelés nélkül, ezért nem zavart, hogy a tápanyag nélküli no-till a tábla legrosszabb részére került. Az átállási programban több helyszínen több összehasonlító táblát állítottunk be, amelyek eredményei minden esetben igazolták az átlag feletti hozamokat, településtől és talajtól függetlenül.

A kukoricatábla előveteménye 2022-ben őszi búza volt, majd sekély talajművelés után takarónövény-keverék került elvetésre. A kezdő átállók számára összeállított keverékben található pillangósvirágú és könnyen kifagyó, melegkedvelő növények elősegítették a nitrogénkötést, és maradványaik könnyen kezelhetőek tavasszal, annak ellenére, hogy az optimálisan fejlődött állomány 100–160 cm magasságot ért el a fagyokig, a meleg ősznek köszönhetően.

A télen magasan álló növényi maradványok páracsapdahatása a száraz tél ellenére jelentős mennyiségű nedvességet halmozott fel a talajban, amelyet meg is védett a napsütés és szél szárító hatásától. Ezek a takarónövényes táblák ennek köszönhetően akkor is nedvesek voltak még, amikor a művelt földekről már a talajt fújták el a böjti szelek, ezért igyekeztünk minél tovább érintetlenül hagyni a területet vetés előtt.

A vetés előtt kiszórt 3 mázsa MAS az üzemi technológiás táblán tárcsázással bedolgozásra került, a no-till művelésnél a felszínre szórt tápanyag kevéssé hasznosult, a mulcsos talajfelszín következményeként. Az üzemi tápanyagos táblák vetéskor kaptak még 2 mázsa 10-26-26-ot sor mellé, így az összes elérhető nitrogén 54 kg alatt maradt a direktvetésben.

Vetés után már csak egy post gyomirtást kapott a terület, és aratásig semmi más nem történt vele. A tábla vegetációsindex-térképe jól mutatja a talajhibákat, a kavicsos, agyagos, terméketlen vörös ívet, amelyek a növények fejlődésében és hozamában is egész évben megmutatkoztak. A középső, vörös csíkban a műtrágya nélküli no-till kukorica nőtt, amely alacsony hozamával is meghaladta a Vas vármegyei átlagtermést.

Kiválóan termékenyült csövek aratás előtt

Esély a kiváló termésre

A párás idő a beporzáskor kiváló termékenyülést biztosított, a csövek teljes mértéken bekötöttek, így minden esély megvolt a kiváló termésre. Az aratás előtt mintázott sorok alapján a tábla potenciális hozama 19–20 tonna között alakult. Ezt az elméleti hozamot csökkentette elsősorban a vadkár, a tőszámhiány és a kelési egyenetlenség, amely a vetőgép gyári beállításaiból származó hiányos magárok-visszazárásból adódott. Az egyenetlenül kelő növények egymással versenyeznek az erőforrásokért, így a később fejlődő növények már gyengébb csöveket hoznak, és nagyobb az esélye az üszög megjelenésének is.

Számomra ezért fontosabb a kiváló kelés a műtrágya mennyiségénél, mert az egyenletes tőszámmal és egyöntetű fejlődéssel homogén növényállomány jön létre, amely optimális körülmények között rekordtermésekre képes, akár kevesebb tápanyaggal is. A kombájn hozamtérképe szépen mutatja a talajhibákat és vadkárt a piros foltokkal. Az aratáskor is tíznél több szarvas, őz és egy vaddisznócsalád hagyta el a táblát, amely biodiverzitás nem kifejezetten segít a rekordok elérésében.

A célt azonban sikerült elérni, a hozamok igazolták, hogy a talajművelés nélkül is lehet 13,5 t/ha kukoricát aratni. A talajműveléses üzemi táblarész 14 t/ha hozama magasabb volt, de a potenciális hozamtól az is messze állt. A megfelelően felépített no-till átállási technológiával nem keletkezik anyagi vesztesége a termelőnek, mert a fizikai-kémiai-biológiai változásokat szem előtt tartva szinten tartható a profit.

Egy év nem év, ezért folytatódik a no-till átállás még több helyszínen 2024-ben, egyre nagyobb területeken, és még több talajtípuson és évjáratban. Az viszont egyértelmű, hogy a nagy kukoricaterméshez és megfelelő profithoz nincs szükség talajmunkára a jövőben.

A sorozat előző részei itt tekinthetők meg:

Regeneratív mezőgazdaság az új támogatási rendszer tükrében, 1. rész
Regeneratív mezőgazdaság – átmenet az ökológiára alapozott növénytermesztéshez, 2. rész
Regeneratív mezőgazdaság – a talajtakarás jelentősége, 3. rész
Regeneratív mezőgazdaság – a takarónövények szerepe a talajjavításban, 4. rész
Regeneratív mezőgazdaság 5. rész
Regeneratív mezőgazdaság 6. rész
Regeneratív mezőgazdaság 7. rész
Regeneratív mezőgazdaság 8. rész
Regeneratív mezőgazdaság 9. rész

SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA