2019 óta nem láttunk olyan gyenge márciusi búzaárakat, mint most, amikor az orosz és ukrán búzaeladások ismét felpörögtek. A magyar gazdálkodók többsége már eltökélte: idén a „jó isten segedelmére” bízzák a gabonákat.
Nagyon pörög a földközi-tengeri export
Itt írtunk róla, hogy „Ismét felpörgött az orosz búza, iszonyú olcsón adják”. Februárban 3,8 millió tonnát indítottak el ebből a terményből a globális piacokra. Ugyanez igaz az ukrán exportra is: már a háború előtti teljesítményt mutatja a rövidke februári hónapban kiszállított 5,8 millió tonnás terménymennyiség, amiből 2,55 tonnát tett ki a búza. Az Ukrán Vasutak 3,2 millió tonnás árumennyiséget mozgatott meg, de jórészt a tengeri kikötők felé. Mindössze félmillió tonna áru vette az irányt az átrakást igénylő, nyugati határátkelők felé.
Tavaly július óta már 32,3 millió tonna terményt exportált Ukrajna. Kukoricából 16 millió tonnát, ami 4,6 millió tonnával kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Búzából 11,7 millió tonnát, ami 400 ezer tonnával marad el, és árpából 1,6 millió tonnát (szintén 400 ezer tonnával kevesebb).
Bezuhantak az árak
A márciusi szállítású búza mindössze 182,75 eurót ér most Párizsban, de a májusi sem sokkal többet. A hamburgi exportkikötőben is csak 203 eurót ér egy tonna búza. Az ukrán kikötőkben pedig 159 euró ellenében hajóra rakják a terményt. A fekete-tengeri kikötőkben még az árpáért is többet fizetnek, 164 eurót. (Ez a kínai keresletnek köszönhető, ami Közép-Ázsiától Nyugat-Európáig kiszippantotta a térségből ezt a gabonát.) Az ukrán kukoricát az exportkikötőkből 155 euróért útnak indítják, a párizsi tőzsdei ár márciusra 174 euró tonnánként.
A „jó isten segedelmére” bízva
Hiába ostromolja a forint a 394 eurós árfolyamot, a hazai felvásárlók többsége 55 ezer forint alatti árakat mond mind az ó, mind az új búzára. Eközben a hiánycikknek számító malmi minőséget még mindig keresik, továbbra is bőven 60 ezer felett vannak rá az ajánlatok. A termelési költségeket tekintve ezen az árszinten veszteséges a búza termelése, ezért a gazdálkodók idén minimális ráfordítással akarnak dolgozni, az évjáratra bízva a végeredményt. Úgy látják, minden extra gondoskodás csak növeli, nem pedig csökkenti a gazdálkodás anyagi kockázatát.
