Úgy tűnik, megvan a megoldás, ami egyszerre kezeli a költségvetési hiányt és az agrárium egyik régi problémáját. Egységes áfát vezetnének be minden élelmiszerre Németországban. A magyar áfasztori kicsit másképp fest. Ki csinálja jól?
Színes áfapaletta
Magyarországon 5, 18 és 27%-os adótartalmú élelmiszerek is léteznek. 5%-os áfa vonatkozik a húsokra, a tejre és tojásra, 18% a tejtermékekre és gabonatermékekre, 27% pedig minden másra, például a zöldségekre és gyümölcsökre, amelyek ára most a húséval vetekszik.
Németországban legfeljebb 19%-os áfa terhelhet egy élelmiszert, a kedvezményes adókulcs pedig 7%. A müncheni ifo-Intézet elnöke, Clemens Fuest most azt javasolja, csak egy áfa-kulcs legyen – a magasabbik. Ma lényegében csak feldolgozott vagy luxusnak tartott ételek és italok körében alkalmazzák a magasabb áfát, ilyenek például a növényi alapú tejpótlók, a gluténmentes élelmiszerek, a szénsavas ásványvíz és az ivólevek, a kaviárok, kagylók, egyebek. Vannak érdekesen besorolt termékek is, például a szarvasgomba és a békacomb „alapélelmiszernek” számít a német áfaszabályozás szempontjából, míg a batáta luxuscikk.
Mivel szinte minden, nem feldolgozott élelmiszer 7%-os áfát élvez, nem csoda, ha a kulcs 19%-osra emelése egy csapásra 35 milliárd euróhoz juttatná a német kormányzatot, és megszűnne az agrárium egyes termékeit érintő „kivételezés”.
Mi van, ha inkább csökken?
Hazánkban az elmúlt bő évtizedben több lépésben zajlott élelmiszer-áfacsökkentés, legutóbb 2017-ben a baromfihús, a tojás és a tej áfája mérséklődött 27%-ról 5-re, 2018-ben a hal és a sertésbelsőségek áfája szintén, 2019-ben pedig az ESL és UHT tejek forgalmi adója lett 5% a 18% helyett. A vásárlók rendszerint egy kis átmeneti áresés után azt tapasztalják, hogy az áfatartalom nagy részét „lenyeli” a kiskereskedelem.
Mégis van értelme az ilyen akcióknak, mivel az alacsony áfa fékezi az adócsalást és javítja a hazai kínálat versenypozícióit. Amikor a láncok pultjain az infláció, az ellátási gondok és a szezonális kínálati ingadozások hatására olyan árat kérnek a koktélparadicsomért, amit mi nem tudunk megadni, akkor az áru kilép az országból, és keres magának egy olyan piacot, ahol legalább az áfa nem fékezi a vásárlást. A hazai fogyasztás csökkenése ilyen árszintek mellett akkora lehet, amit a magasabb áfából származó bevételek nem kompenzálnak.
Érdemes megjegyezni, hogy 27%-os áfa egyedül Magyarországon létezik az EU-ban, a zöldségekre és gyümölcsökre pedig csak Dánia, Észtország és Litvánia vetik ki a legmagasabb adókulcsot, ez náluk 25%. Közvetlen szomszédainkban ebben a termékkörben 5 és 13% között szór a forgalmi adó. Tavaly óta akár 0%-os áfát is engedélyez az EU a zöldségekre és gyümölcsökre, bár ezzel csak a spanyolok éltek.
Politikailag differenciált áfa
Tavaly, az infláció csúcsán még Németország agrárminisztere, a vegetáriánus Cem Özdemir is a nulla százalékos zöldség-gyümölcs-áfára tett javaslatot, ugyanakkor a húsokét szívesen emelte volna. Clemens Fuestnek igaza van abban, hogy az érzelmektől fűtött, politikai indíttatású vagy lobbiérdekektől vezérélt áfa-szabályozási gyakorlatot be kellene fejezni az országban. Akkor már legyen inkább minden termékre egységesen magas az áfa. Ezzel a költségvetés is jól jár, és a tüntető gazdáktól sem kell megvonni a gázolaj-visszatérítést. A fogyasztók felé pedig kommunikálható úgy a lépés, mint ami az igazságos társadalmi teherviselés jegyében történik.
A vendéglátásban már január 1-jétől megtörtént az áfaemelés, a kommunikáció szerint az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében.
