fbpx

A szőlő idei kártevői, kilátások a jövőre nézve

Írta: MezőHír-2023/07. lapszám cikke - 2023 július 16.

Az utóbbi évtizedben reneszánszát éli hazánkban a szőlőtermesztés, és a borászat. Eredetileg Probus császár által került be Pannónia területére a szőlőtermesztés kultúrája. Ez főleg a mai Horvátország szerémségi területeit jelentette. A mai villányi és a szekszárdi borvidéken már ekkor is termesztettek szőlőt. Az ezekről a területekről származó bor már abban az időben is jó minőségű volt.

A mai szerteágazó és népszerű növényvédelem kialakulása is egyértelműen a szőlőtermesztésre vezethető vissza. Már a 19. században számos kártevő és kórokozó bekerült Európába és ezen belül a Kárpát-medencébe. Az egyik ilyen, amerikai eredetű, nagy gondot okozó kórokozó a lisztharmat. Az európai fajták erősen fogékonyak erre a gombabetegségre, így az akkori szakemberek úgy gondolták, hogy az ennek ellenálló amerikai fajokkal meg tudják akadályozni a gomba terjedését. Sajnos ekkor hurcolták Európába a filoxérát (Phylloxera vastatrix/Daktulosphaira vitifoliae). 1875-ben Magyarországon is megjelent ez a veszedelmes kártevő. Ennek okán a régi magyar szőlőfajták eltűnnek, és megjelennek az új fajták: az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű.

Az utóbbi évtizedekben örvendetesen megnőtt a minőségi bor iránti igény, ezért a szőlő növényvédelme nagyobb hangsúlyt kapott. A szőlő ízeltlábú kártevői és a betegségek elleni védekezés komplex, és csak egy kártevőre vagy kórokozóra koncentrálva nem lehet elvégezni. Ezért a vegetáció kezdetétől figyelni, monitorozni kell a szőlőültetvényeket, és több kártevő vagy kórokozó ellen egyszerre kell védekezni.

Amerikai alanyra

A fontos szőlőkártevők közül az első az alapvetően talajlakó szőlő gyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae /Phylloxera vastatrix/). A lisztharmat elleni védekezéshez hoztak Európába amerikai szőlőfajtákat, alanyokat, és sajnos ezekkel került be a kontinensre a filoxéra. Néhány év alatt egész Európát meghódította.

A kártevőnek levéllakó (1. kép) és gyökérlakó alakja is ismert.

filoxéra
1. kép. A filoxéra levéllakó alakja is okoz kárt (fotók: Takács Attila)

A szőlő gyökerének szívogatásával okozza a kárt. A szívogatás hatására a gyökereken gubacsok képződnek, a szőlőtőkék legyengülnek, majd elpusztulnak. Az amerikai szőlőfajok a gyökérkártételt tolerálják, így azok nem pusztulnak el. A 75%-os kvarctartalom fölötti talajokban, az ún. immúnis homoktalajokon kártétele nem jelentkezik, mert a filoxéra kültakarója fizikailag nem bírja elviselni a magas kvarctartalmat.

Így ebből adódik, hogy a kötött talajokon az egyetlen lehetőség a kártevő elleni védekezésre az amerikai fajokra oltott oltványkészítés. A fiatal szőlő gyökereit még a cserebogárpajorok, a lótetű, a pattanóbogár lárvái és egyes fonálféregfajok is károsíthatják. Esetenként előfordul Agrobacterium tumefaciens által okozott sejtburjánzás is. Ilyen esetekben a szőlőtőkét meg kell semmisíteni, és oda 6 évig nem ajánlatos fás szárú növény ültetni. A rovarkártevők közül számos faj károsítja a termést, a szőlőfürtöt vagy a már a virágot is. Az egyik ilyen faj a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) (2. kép).

szolomoly
2. kép. A nyerges szőlőmoly az utóbbi években visszaszorult, de gradáció bármikor előfordulhat (fotó: Kárpáti Marcell, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Bár az utóbbi években visszaszorult, a kártételére bármikor számítani lehet. Több nemzedékes faj, az első nemzedék fiatal hernyói a virágzó vagy éppen kötődött szőlőfürtben rágnak. Elsősorban a bimbókat, de a kocsányt is át- és megrágják. A második nemzedéke már a zöld bogyó belsejét is megrágja. A faj elleni eredményes védekezés alapja az előrejelzés, amihez kiváló feromoncsapdák állnak rendelkezésre. A jóval gyakoribb és nagyobb kárt okozó faj, a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) (3. kép) kártétele hasonlít a nyerges szőlőmolyéhoz.

tarka szőlőmoly
3. kép. A tarka szőlőmoly kártétele hasonló a nyerges szőlőmolyéhoz (fotó: Kárpáti Marcell, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Ez a faj három nemzedékes, első nemzedéke elsősorban a virágot, a második még az éretlen szőlőszemeket, a harmadik nemzedéke pedig már az érő bogyót károsítja. A mennyiségi kártételén kívül az igazán nagy kárt a rágás helyén fellépő szürkepenészes rothadás okozza. A védekezés, mint az előző fajnál: előrejelzés, fénycsapda, szexferomoncsapda, légtértelítéses módszer.

A rajzáscsúcs figyelemmel kísérésével a kémiai védekezés jól megtervezhető: rajzáscsúcs után 7–10 nappal szükséges az inszekticidet kijuttatni.

A levélkártevők veszélyei

A levélkártevők közül a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) polifág (sok tápnövényes) kártevőfaj. Az eddigi információk szerint általában 5–8 évente jelenik meg nagyobb tömegben, ekkor gradál a faj. A hernyó elsősorban a rügyeket rágja ki, így vagy nem fejlődnek ki a levelek, vagy a kifejlődő levelek lyukasak lesznek. A nagyobb (L3-L4-es) lárvák később a levélfonákon rágnak, és finom szövedékkel egy levélgubacsokat alakítanak ki.

A lepke előrejelzése itt is szexferomoncsapdával és fénycsapdával lehetséges. Az első generáció lárvái ellen inszekticides permetezés javasolt. A rügyekben és levelekben tud érzékeny károkat okozni az ékköves faaraszoló hernyója (4. kép).

faaraszolo larva
4. kép. Az ékköves faaraszoló hernyója kora tavasszal rágja meg a rügyeket (fotó: Kárpáti Marcell, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A faj még rügyfakadás előtt megrághatja a rügyeket, amikből nem fejlődik ki levél és virágzó hajtás sem. Általában egyszerre károsít a kendermagbarkóval. Védekezés kontakt inszekticiddel lehetséges. A következő levélkártevő az észak-amerikai származású kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella). Az eredetileg Észak-Amerikában élő molylepkefajt Európában elsőként Olaszországban találták meg (1994), majd az egész országban megtelepedett (2008). Európában még a következő országokban okoz kárt: Szlovénia (2004) és Svájc déli területei (2009). Olaszországban akár 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek. Hazánkban először 2014 őszén találták meg.

A hernyók a szőlő levelén felső aknát készítenek (5. kép).

kigyóatkas szolomoly
5. kép. A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából Európába behurcolt faj

Egy levélben akár 4-5 hernyó is rághat! A hernyó a levélakna végén kiszélesített bölcsőkamrát rág, és abban bábozódik. A kész kamra spatula alakú, a benne fekvő báb világosbarna színű. A lepkék kora délután kelnek szárnyra, egyedeik 14–20 óra között rajzanak.

A gyorsan mozgó, fényes, ezüstfehér színű imágót könnyű észre venni a leveleken. A lepkék a kihelyezett mesterséges fényre (fénycsapdákra)nem reagáltak. Magyarországon évente három-négy nemzedéke fejlődik ki. A faj imágóként telel, majd tavasszal, amikor szőlőlevelek kiterültek, helyezi a levélre a petéit. Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyó nem válogat a fehér és kék szőlőfajták között. Hatékonyan a hernyók ellen felszívódó inszekticiddel, az imágók ellen pedig kontakt szerekkel tudunk védekezni, csökkentve azok számát. Az amerikai bivalykabóca (6. kép) szintén amerikai jövevényfaj.

bivalykabóca
6. kép. Az amerikai bivalykabóca nem tipikus szőlőkártevő, ám ez a faj is, mint sok más, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője

Ez a jövevényfaj nem tipikus szőlőkártevő, ám ez is, mint sok más kártevő, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője. Sok évtizeddel ezelőtt még körtekártevőként tartották számon. A kabócát a szőlő vörösfoltosság megbetegedést okozó vírus potenciális terjesztőjeként tartják számon. Ez a polifág kabócafaj nem elsősorban a szívogatásával okoz kárt. A még nem elfásodott vesszők epidermisze alá helyezi a petéit, és ezzel okoz kárt (7. kép).

bivalykabóca peterakás
7. kép. Az amerikai bivalykabóca polifág faj, nem annyira szívogatásával, hanem inkább peterakásával okoz kárt

A sebzés hatására megváltozik, csökken a turgor a levelekben, a levelek kanalasodnak hervadnak. A tünetek hasonlítanak az aranyszínű sárgaságot okozó grapevine flavescence dorée (FD) phytoplasma tüneteire. Ezenkívül a sebzésen keresztül kórokozók juthatnak be a vesszőbe.

Szerencsére évente csak egy nemzedéke van, áttelelése pete alakban történik.

Inváziós kártevő

A szintén inváziós amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) (8. kép) jelentőségét az adja, hogy a bivalykabócával ellentétben ez a faj a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsító terjesztője (9. kép).

amerikai szőlőkabóca
8. kép. Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) a sárgalapos csapdában

sárgaság fitoplazma
9. kép. A kabóca jelentőségét az adja, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlatikárosító fő terjesztője 

Ahol ez a betegség megjelenik, növény-egészségügyi zárlatot kell elrendelni. Ezekről a területekről szaporítóanyag nem készíthető! A beteg tőkéket meg kell semmisíteni. A kabóca egynemzedékes, monofág, kizárólag szőlőn táplálkozik. A nőstények a szőlő elfásodó részeinek kérge alá helyezik el a petéiket. Az időjárástól függően a lárvák kelése elhúzódó lehet, május elejétől-közepétől egészen július első hetéig tarthat. A lárvák ötször vedlenek, amíg elérik a fajra jellemző imágó állapotot.

A szőlő levélatkája (Calepitrimerus vitis) elsősorban a rügypikkely alatt vészeli át a telet. A felmelegedés kezdetekor így már kora tavasszal a rügy védelme alatt megkezdi a levélkezdemények szívogatását. Ennek az lesz a következménye, hogy tavasszal igen nehezen, vontatottan indulnak fejlődésnek a levélkezdemények. A tavaszi levelek rövid szártagúak és aprók, deformáltak lesznek. A szívogatott levelek mozaikosan sárga foltosak, közepükön apró barna pontocskával (áttetsző fényben jól látszik a szívogatás nyoma).

Védekezés: lehetséges speciális atkaölő szerekkel. Kidolgozott biológiai védelem ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) betelepítésével (vagy betelepülésük elősegítésével) lehetséges. A levélfonákon sűrű szőrzet alatt fejlődő szőlő gubacsatka (Colomerus vitis) (10. kép) inkább csak ijedelemre ad okot, védekezésre nem.

Kártételének gazdasági jelentősége nincs, ezért az ellene való védekezés szinte felesleges. Életmódja hasonló az előző atkafajéhoz: a már kifejlett atkák szintén a szőlőrügyekben telelnek át. Szűznemzéssel szaporodnak, tehát a hímek hiányoznak. Amennyiben mégis szükséges ellenük védekezni, akkor speciális akaricideket kell alkalmazni.

szőlőgubancsatka
10. kép. A szőlőgubacsatka megjelenése nyomán a levélfonákon sűrű szőrzet fejlődik. Kártételének gazdasági jelentősége ritkán indokolja az ellene való védekezést 

Veszélyes atkák

A veszélyes atkák közül két említésre méltó faj van. Az egyik a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi).

A nőstény ősz elején, szeptember hónapban a rügyek környékén rakja le vöröses petéit. A tavasszal kikelő lárvák a friss zöld hajtásokat szívogatják, ezzel igen nagy kárt tudnak okozni. Amikor a fejlett leveleket károsítják, akkor az ér közötti területek a célpontjaik. Az itteni szövetek szívogatásával azok nekrotizálódnak és kiszakadnak, ezzel csökkentve a levélfelület nagyságát. Védekezni akariciddel vagy Typhlodromus pyri ragadozó atkával lehet.

A másik gondot okozó faj a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae). Szélsőségesen polifág kártevő atkafaj. Szereti a meleg, csapadékmentes és alacsony páratartalmú időszakot, csapadékos nedves, párás időszakban nem is tud felszaporodni. A nőstények a talajban vagy a gyommaradványokon telelnek át. Tél után először fűféléken szívogatnak, csak később mennek át a szőlőre is. Jellegzetessége a levélfonákon jelentkező pókhálószerű bevonat, amelynek védelmében a nimfák és a kifejlett atkák szívogatnak. A kártétel (szívogatás) hatására a károsodott sejtek sárgulnak, barnulnak, később elhalnak, és az így károsodott levelek lehullnak.

Mechanikai vagy vegyszeres gyomirtással elkerülhető az atka felszaporodása. Védekezés bioültetvényekben ragadozó atkával: a lehetséges.

A darazsak közül a közönséges darázs, a német darázs, a lódarázs, a kecskedarázs okoz kárt az érésben lévő szőlőkben és gyümölcsökben.

A darazsaknál csak a megtermékenyített nőstény tud áttelelni, a többi alak elpusztul. A nőstények több száz egyedből álló kolóniát is fel tudnak nevelni. Ezeknek az etetéséhez szükség van fehérjére és cukorra. A nyár végi, ősz eleji időszakban a legnagyobbak a darázsfészkek. A legnagyobb kárt ilyenkor, augusztus-szeptember hónapokban okozzák. Kedvencük a nagy cukortartalmú fajták bogyói (11. kép). Ilyenkor a kártétellel a Botrytis konídiumát is széthordják, átviszik más fürtökre.

Kis területű ültetvényben cefre- vagy ecetes csapdával lehet ellenük védekezni.

darázs
11. kép. A darazsak minőségi kárt okoznak

A jövő kártevői a szőlőben

Minden évben újabb és újabb kártevők jelennek meg Európában és hazánkban is. Az EPPO listájáról lehet friss információkhoz jutni és tájékozódni az új kártevőkről és azok elterjedéséről. Az utóbbi években két új szőlőmoly kártételéről jelentek meg információk. Mindkét molylepkefaj aknázó életmódot folytat. Egyes olaszországi bioültetvényekben súlyos problémát okoznak kártételükkel. Az első kártevőfaj a szőlőaknázó fényesmoly (Antispila oinophylla), amely három generációban károsít. Kártételére jellemző, hogy nemcsak a csemege- és a bortermő szőlőket károsítja, hanem az ötlevelű díszszőlőt is. A levelek rágásával csökken azok asszimilációs felülete, romlik a szőlőszemek cukor- és savtartalma. A másik faj a szőlőlevél-fényesmoly (Holocacista rivillei). Ennek a fajnak két generációja van, károsítása nyomán szintén csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete. E két faj ellen csak hagyományos ültetvényekben lehet védekezni, ott is csak felszívódó inszekticiddel érdemes.

Választható hatóanyagok

A szőlőültetvényekben – a teljesség igénye nélkül – a következő hatóanyagok állnak a felhasználók rendelkezésére a 2023. 06. 07-ei adatok szerint:

  • tebufenpirad: gubacsatka, levéltetvek, szőlő-levélatka, takácsatkák ellen;
  • fenpiroximát: levélatkák, szőlőlevélatka, takácsatkák ellen;
  • emamektin benzoát csemege- és borszőlőben: aknázómolyok, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen;
  • Bacillus thuringiensis subsp. Aizawai ABTS-1857 és GC-91 törzs: lepkefajok, szőlőmolyok ellen;
  • ciántraniliprol: szőlőkabóca, tarka szőlőmoly ellen
  • spirotetramat: amerikai szőlőkabóca, gubacsatka, levéltetű, szőlőgyökértetű levéllakó alakja, takácsatka, tripszek ellen;
  • deltametrin csemege- és borszőlőben: amerikai szőlőkabóca, levéltetvek, lombrágó hernyók, molyok ellen;
  • lambda-cihalotrin: amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen;
  • flupiradifuron: kabócák, levéltetvek ellen;
  • eszfenvalerát: lombrágó hernyók, szőlőilonca, szőlőmolyok ellen;
  • klórantraniliprol: aknázómolyok, lombrágó hernyók, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen;
  • narancsolaj: levéltetvek, lisztharmat, szürkepenész, takácsatka ellen;
  • acetamiprid: szőlőgyökértetű levéllakó alakja, tarka szőlőmoly, nyerges szőlőmoly, levélaknázó molyok ellen;
  • tau-fluvalinát: aknázómolyok, amerikai szőlőkabóca, levéltetvek, szőlőmolyok ellen;
  • azadiraktin: aknázómolyok, lepkefajok, levélaknázó molyok, levéltetvek, rágókártevők, szívó kártevők, szőlőgyökértetű levéllakó alakja ellen;
  • spinozad: szőlőmolyok, aknázómolyok ellen;
  • beauveria bassiana ATCC 74040 és GHA törzsek: levéltetvek, takácsatka, talajlakó kártevők ellen;
  • lambda-cihalotrin: aknázómolyok, amerikai szőlőkabóca, lepkefajok, levéltetű, levéltetvek, lombkártevők, molyok sodrómolyok, szőlőmolyok ellen. Figyelem, csak 2023. 12. 31-ig van engedélye!
  • Talajfertőtlenítő dazomet: cserebogárpajor, drótférgek, fonálférgek, gyomok, gyökérgubacs-fonálféreg, mocskospajor, talajlakó gombák, talajlakó kártevők ellen.
  • Talajfertőtlenítő teflutrin: cserebogárpajor, drótférgek, talajlakó kártevők ellen. Figyelem, csak 2023. 09. 19-ig van engedélye!
  • Feromonos rovarcsapdák: ragacsos szín- és illatanyagcsapda. Feromoncsapda: nyerges szőlőmoly, tarka szőlőmoly és szőlőilonca ellen.

Fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő és a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása.

SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS