Huszár Jenő, a gödöllői székhelyű Farmcenter Kft. tulajdonos-ügyvezetője a permetezéstechnika meghatározó szakembere. Több évtizedes tapasztalatát nemcsak a Keszthelyi Egyetem címzetes egyetemi docenseként osztja meg a tanulókkal, hanem rengeteg szántóföldi bemutatón és kiállítási prezentáción, szakmai beszélgetésen is segíti az érdeklődő gazdákat.
– Ön régóta elismert szakember a permetezéstechnika terén. Milyen szakmai út vezetett el a mai eredményekhez?
– Hosszú és kicsit kacskaringós… Rudolftelepről, egy zsáktelepülésről, bányásztelepről indult a pályafutásom, és eredetileg erősáramú végzettségem van. De vegyük sorjában! Bár Miskolcon születtem, a gyerekkoromat Rudabánya közelében töltöttem, ahol édesapám villanyszerelőként dolgozott a bányában. Az általános iskolában kitűnő tanuló voltam, vegyész szerettem volna lenni, de egy salgótarjáni nagybátyám más ötletet adott. Ő a Nógrád Megyei Szénbányászati Tröszt munkaügyi vezetője volt, és a pályaválasztás körül egyszer csak megjelent, és beszélgetett velem, felvázolta, hogy igazán Budapestre kellene jönnöm. Ez nekem akkor óriási lépés, maga a csoda volt – meg is egyeztünk vele. Egy nagy fekete Volgával megjelent, elindultunk felvételizni – a procedúra igazából egy Róbert Károly körúti presszóban történt. Itt az iskolaigazgató és a nagybátyám elkávéztak, elkonyakoztak, aztán már fel is vettek az Üteg utcai Erősáramú Szakközépiskolába, valamint a kollégiumba is.
– Ez tényleg nagy váltás lehetett!
– Igen, a kis bányásztelep után bekerültem a fővárosba, a VII. kerületbe – Rózsák tere, Izabella utca. Szokatlan volt a környezet, a kollégiumban nagyon színes társaság gyűlt össze, nem volt egyszerű a közlekedést megtanulni – de hamar belejöttem, és nagyon megszerettem az ottani létet és a sulit is. Az érettségi nagyon jól sikerült, és szívesen mentem volna tovább a Kandóra; itt sajnos már nem egyezett a jövőképünk a nagybátyámmal. A saját elgondolásaim után mentem tovább, a magam lábára álltam. Sajnos nem sikerült a felvételi, de az első nagy szerelem is megérkezett, úgyhogy 1972-ben már Gödöllőre kerültem, albérletbe, első feleségemmel, és itt találkoztam először a mezőgazdasággal.
Rengeteg mérés adta az alapokat
– Milyen poszton sikerült elhelyezkednie?
– A Gépkísérleti Intézetbe nyertem felvételt, és Dimitrievics György szárnyai alá kerültem. Azért akkoriban még 700-1000 fő dolgozott itt, hatalmas területen… Az már szinte véletlen, hogy a Növényvédelmi Gépesítési Osztályra keveredtem, a Kertészeti Gépesítési Főosztályon belül. Valljuk meg őszintén, akkor még fogalmam sem volt ezekről a gépekről. Aztán szép lassan megismertem a permetezőgépekről minden fontos tudnivalót, mert nagyon érdekelt, és igen gyorsan beletanultam a szakmába. Rövid időn belül már vizsgálatokat is végeztem, sokat voltunk kiszállításon, ahol méréseket végeztünk. Mindig gyakorlati munkát végeztem, az elméletből, amit kellett, persze megtanultam. Szerettem ott dolgozni, jó kollégák voltak, befogadtak, sokat tanultam tőlük. Fiatalos lendülettel jártam az országot, végeztem a feladatokat. Már akkor is nagyon szerettem az emberekkel kommunikálni. Nem a főmérnököt kerestem egy-egy helyen, hanem mindig a gépkezelőt, műhelyvezetőt, traktorost. Alaposan megismertem ezt a szakmát, és az is sokat segített, hogy minden új fejlesztésű gép vizsgálatában részt vettem, rengeteget tanultam ebből is. Később jelentkeztem a Gödöllői Egyetem Gépészmérnöki Karára, hogy az elméletet is a lehető legjobban rendbe tegyem, és bár a mechanika tantárgy megizzasztott, de itt meglett a diplomám is.
– Aztán nagyot fordult az ország…
– 1989-ben jött a rendszerváltás, akkor alakult meg a Farmcenter Kft. is, 68 taggal és az Intézettel. Ekkor még nem tudtam, hogy később az aktív életemet ebben a cégben fogom tölteni. 1992-ben Dr. Tátrai György elvitt egy kiállításra, ahol a TeeJet képviselőivel találkoztunk. Egy hamburgi székhelyű leányvállalatuk szeretett volna magyarországi képviselőt. Vállalkoztunk erre a feladatra, és egy konszignációs raktárral indultunk el, amit végül is technikailag a Farmcenter Kft. berkein belül intéztünk. Az első év azért nagyon nehéz volt, én is akkor tanultam a kereskedelmi tudnivalókat. Aztán szépen belerázódtunk, bár rengeteget kellett dolgozni, hisz akkor párhuzamosan még ugyanúgy dolgoztam a Gépkísérleti Intézetnél is. Aztán, többszörös átalakulás után, 1997-ben szétszedték az Intézetet, és nekem is el kellett döntenem, hogy melyik munkahely mellett teszem le a voksot. Ekkor ugrottam igazán fejest az egészbe; szép lassan elkezdtünk fejlődni, a 68 tulajdonost és az Intézetet pedig folyamatosan kivásárolni. A 2000-es évek elején lettem 100%-os tulajdonos a cégben, napjainkban már második feleségem is társtulajdonos.
A kezdet kezdetén minden kiállításon, minden létező fórumon megjelentünk. Farmerexpo, Bábolna, Jánoshalma… Rengeteg pénzt fordítottam erre. Ma már szerencsére mindenki tudja, hogy kik vagyunk, ismert márka lett a Farmcenterből. Nagyon sok viszonteladóval dolgozunk, közel 100 céggel, amelyek között a legnagyobb hazai agrárvállalatok is szerepelnek. Tipikusan nagykereskedők vagyunk, de ha megkeresnek, természetesen egyéni vásárlókat is kiszolgálunk.
Jelentős fejlesztések, létező hiányok
– Hogy néz ki most a Farmcenter Kft. tevékenysége?
– Mi sokáig szinte csak a TeeJet termékeit forgalmaztuk, de ma már azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a feladat és a körülmények alapján a legjobb megoldást adjuk a partnereknek. Így sok további fúvókagyártó termékét is felvettük a kínálatba, amik mellett már például a különböző részelemek, automatikák, szivattyúk, manométerek, szűrők is egy kiszámítható piacot jelentenek nekünk. Tulajdonképpen mindent forgalmazunk, amire a permetezés során technikailag szükség lehet. Visszatérve a fúvókákra, 2021-ben egyébként a TeeJetnél a közép-európai plakettet is megkaptuk szakmai tevékenységünkért.
– A forgalmazók sohasem próbálták meg direktben a gyártókat megkeresni?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy egy-két óvatos kísérlet után mindenki belátta, hogy minden szereplőnek jobb így. Nem a kereskedőnek kell komoly készletet tartania, egyszerűbb az ügyintézőjüknek, hogy nálunk megrendeli a szükséges termékeket. Mi mindent tudunk ezekről, és sokkal kevesebb energiát igényel egy megrendelés hibátlan leadása. Emellett sok gyártó eleve ki is zárja a direkt megkeresések lehetőségét, nekik is jobb és egyszerűbb ebben a felállásban dolgozni.
– 1972 óta hihetetlen fejlődésen mentek keresztül a gépek is, a fúvókák is. Mit tart ezen a téren a legjelentősebb mérföldköveknek?
– A szórókeretek fejlesztésén nagyon sok múlt, az eltelt idő alatt nagyon odafigyeltek a gyártók ezekre és a szórókereteken az osztástávolságokra is. Jó iránynak tartom az automatikai fejlesztéseket is, aminek persze megvannak a maga korlátai. Itt például én hiányolom a fúvókák elhasználódásának visszajelzését. Érdekesek a most díjat nyert gyomfelismerő rendszerek is, én – az előéletem miatt, a rengeteg mérés kapcsán – szívesen látnék ezekről még több mérési eredményt. Sok fúvókafejlesztésről is hallani mostanság, de egyelőre még kevésnek találom az ezzel kapcsolatos tudományos cikkeket.
– Egyébként mennyire veszik komolyan a termelők a megfelelő fúvókák használatát?
– Itt még mindig van mit tanulni, lassan halad a szemléletváltás. Hiába a szuper új permetezőgép, ha a fúvóka rosszul van kiválasztva, az nem fog jó minőségű munkát végezni. Én nem vagyok fejlődésellenes, de látom, hogy sajnos szívesen megveszik a legdrágább új gépeket, de sokan a fúvókára a minimális költséghányadot tervezik csak be. Megveszik a hatalmas értékű növényvédő szert, mert vegyszer kell, a fúvókából meg jó a régi… Egyébként ebben a gyártók is hibásak, mert például az új gépeik alapfelszereltségénél is sokan a legegyszerűbb fúvókakészletet teszik fel. Hiányzik emellett például a kellő instrukció a növényvédőszer-gyártóktól is. Jó lenne, ha megadnák a dózis mellett azt is, hogy milyen jellegű fúvókával a legjobb kijuttatni a készítményt. Nem gyártóra, hanem típusjellegre gondolok.
– Vannak-e olyan típushibák, amiket elkövetnek a gazdák ezen a téren, azokon túl, amit eddig említettünk?
– Pár kirívó tévedést meg tudok osztani… Nagyon sokan nincsenek tisztában még a táblázatok kezelésével sem, hogy hogyan kell egy gépet beállítani. Vagy hiába méretik be a felülvizsgálatnál egy kölcsönkért jó manométerrel, fúvókákkal a gépet, ha utána a régieket használják, és így magukat csapják be, de nagyon…
Az sem megoldás, hogy egy kereten csak pár fúvókát cserélnek, ha úgy veszik észre, hogy néhány kopott belőlük. Ha van, ami új és van, ami régi, akkor szabályozhatatlan lesz a rendszer működése, nem lenne szabad így használni a gépeket. Ha egy membrán szétdurran, az összeset le kell cserélni, mert a többi is el fog fáradni…
Sok régi gép van még használatban, amelyeken például kicsik a szivattyúk, nem alkalmasak arra, hogy a megfelelő mennyiséget megmozgassák. Sokan nem tudják, hogy egy folyóméterre mekkora szivattyúteljesítmény szükséges: már az új gép is rosszul van méretezve. 65 literes szivattyúval odaadják a 12 méteres keretet, amikor egy folyóméterre 8-10 liter kellene. Ez egy ökölszabály, nem lehet felülírni. Ebből nem lesz nagy lémennyiség, megfelelő nyomás! Alaphibának tartom azt is, hogy ma nincsenek igazából termelésirányítók. Egy növényvédő szakmérnöknek nincs megfelelő technikai alapképzettsége. Én nagyon becsülöm őket, hogy egy levélről képesek megállapítani, hogy mi okozza a kártételt, de régebben a növényvédő szakmérnök az üzemeltető mérnökkel közösen dolgozott, ám ma már nincsenek műszaki szakértők melléjük rendelve. Leírnak egy technológiát, de a műszaki hátteret nem teszik hozzá, ez baj.
Az oktatás is mélyponton van; a gyakorlati része teljesen háttérbe szorult. Ha nem ismerem a gépet, ha nem tudom, mim van, akkor honnan várok eredményt? Nem lehet mindent könyvből, tabletről megtanulni. Megnézném, hogy a most végzős mérnökök hányszor láttak működő permetezőgépet – nem a kiállításon, hanem kinn, a terepen.
– Hogy látja, kevesebb lett a baleset, mérgezés az elmúlt évtizedekben, mint korábban?
– Persze, mert egyrészt nagyon drága a szer, már csak azért is figyelnek rá… A viccet félretéve nagyon jó például a visszagyűjtés rendszere, a hulladékkezelés is. A keverés egy nehezebb feladat, de ma már nagyon gyakori az ampullás kiszerelés, nem habzik a készítmény – itt sokat fejlesztettek a gyártók. A permetezőgépek átmosására viszont még mindig nem fordítanak elég figyelmet a gazdák. A gyomirtó után állománykezelés, kimosás nélkül – persze, hogy jól megperzselik az állományt. Sajnos kisebb gazdaságoknál nincsenek meg a mosók, és ez jelentős probléma. Hiába van kínálatban olyan termék, amely átmosásnál közömbösítené a készítményeket, kevés fogy belőle, több kellene.
A háttéranyagok biztatóbbak voltak
– Mit gondol a Green Dealről?
– Nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, pont a fentiek miatt. Mindenki csökkenteni akarja a kijuttatott mennyiségeket stb., de például folyékony műtrágya kijuttatásánál ugyanazt a fúvókát használják, mint a gyomirtó szernél. Aztán csodálkozik a felhasználó, hogy megperzseli a növényzetet. Hát persze, mert az nem arra a cseppméretre van kitalálva! Ez még 2023-ban is probléma! A Green Deal eredeti háttéranyagában voltak értelmes részek a kijuttatástechnológiáról, aztán a véglegesben már nem szerepeltek benne…
Ezért vagyok szkeptikus a drónokkal kapcsolatban is. Nagyon alkalmasak lehetnek foltpermetezésre, de hogyan juttatnak például szőlőben a lombozat hátoldalára elegendő növényvédő szert? Nagy kérdés még a területhatékonyságuk is.
A környezetvédelemmel leginkább ott kellene foglalkozni, hogy a megfelelő szert abban az időszakban, oda, arra a felületre és csak abban a dózisban juttassák ki, amit előírtak.
– Nagy hívószó ma a precíziós gazdálkodás. Növényvédelem terén mit lát, mennyire felkészültek a gazdák ezen a téren?
– A fiatalabb generáció sokkal fogékonyabb erre, jól kezelik a technikát, otthonosabban mozognak ezen a területen. Persze hogy mindenki érti-e, hogy mit mutat egy-egy grafika, egyegy rajz, mindenki jól értelmezi-e, az egy fontos kérdés.
– Mit vár a 2023-as évtől, a tavalyi nehéz szezon után?
– Nagyon kíváncsi vagyok erre a szezonra, hogy a 2022-es nehézségek után ki mit változtat a termesztett növények körén, a technológián, ki milyen fejlesztéseket, költségeket mer bevállalni. Ilyenkor a folyékony műtrágyás fúvókák már nagyon szoktak fogyni, most még nem indult be igazán a szezon – maradtak tehát kérdőjelek. Mindenesetre azt kívánom, hogy legyen mindenkinek sikeres éve, jó, hatékony gépeket, jó szerhasznosulást és szép termést kívánok! No, és egy utolsó jó tanács: egy permetezőgép-felülvizsgálatnál ne a papír megléte legyen a lényeg, hanem hogy egy jó gép jól dolgozzon majd a gazdaságban!
Fodor Mihály
