Ezért nem népszerű a krízisbiztosítás

Az ötlet jónak tűnt, és az unió is támogatná, ha a gazdák biztosítással védekeznének a nagy jövedelemingadozások ellen. A gyakorlatban mégis érdektelenség övezi a krízisbiztosítást. Ezek lehetnek az okai.

Szerény érdeklődés

Az első csatlakozási időszakban, 2021 februárjában 160-an léptek be a krízisbiztosítási rendszerbe, de az augusztusi visszalépési lehetőség után mindössze 136-an maradtak: 48 egyéni gazdálkodó és 88 jogi személy. Egy AKI tanulmány szerint a csatlakozók 27 százaléka baromfitartó és 16 százaléka sertéstartó volt. Ezek az ágazatok azon túl, hogy kevés támogatásban részesülnek, hatalmas piaci árkilengéseket és kockázatokat éltek meg az utóbbi években. A tisztán állattartó gazdaságok a rendszerhez csatlakozott üzemek hozzávetőleg 45 százalékát adták.

A régóta fennálló kárenyhítési alap azonban már 75 ezer taggal működik, akik 2021-ben mintegy 460 ezer hektárra jelentettek be káreseményt. A mezőgazdasági biztosítási díjtámogatási rendszer pedig tavaly már 1,65 millió hektárt fedett le, és ennek révén 21,3 ezer termelő összesen 13 milliárd forintnyi díjtámogatást kapott.

10 korlátozó tényező

A krízisbiztosítási rendszerrel szembeni érdektelenség okai a következők lehetnek a novekedes.hu összegzése alapján:

1. új kockázatkezelési eszköz, még nem igazán ismert a gazdálkodók körében;
2. önkéntes csatlakozással működik, szemben a kárenyhítési alappal, melyhez kötelező csatlakozni;
3. a taggá váláshoz itt is hozzájárulást is kell fizetni (most a szántóknál 3500, ültetvényeknél 9 ezer, fűtetlen fóliáknál 40 ezer forint, az állattenyésztésben tejelőtehénként 2 ezer, anyakocánként 500, tenyészkacsánként 15 forint a fizetési kötelezettség);
4. a belépés évében a gazdálkodónak rendelkeznie kell minimum három lezárt működési évvel;
5. mezőgazdasági tevékenységének bevételeit és költségeit elkülönítetten kell nyilvántartania;
6. adatszolgáltatási kötelezettsége van korcsoportonként az állatállományról, a hasznosított földterületről, a növénykultúrákról, az árbevételekről és a költségekről;
7. legalább három évig kötelezően tagja kell hogy maradjon a rendszernek;
8. legalább 30 százalékos jövedelemcsökkenést kell elszenvednie a kompenzációhoz, és ekkor a jövedelemcsökkenés max. 70 százaléka lehet a kompenzáció;
9. a kompenzációs kérelemre csak a tárgyévet követő év október 31-ig hoznak határozatot, azaz nagyon lassú a kifizetés egy olyan helyzetben, amikor tényleg nagy a baj;
10. ráadásul a kifizetés feltétele, hogy az adott gazdaságban a csatlakozás évét megelőző három év átlagos mezőgazdasági jövedelme nem lehetett negatív, azaz a bajnak ritka eseménynek is kell lennie.

A krízisbiztosítási kifizetéseket 70 százalékban a vidékfejlesztési pillérből utalják ki, a maradék 30 százalék a termelő önrésze. A cél az volt, hogy a gazdálkodók öngondoskodással tompítsák az uniós és a hazai agrárszabályozásra háruló terheket.