A len eredetileg Kisázsia, a Kaukázus és a Földközi-tenger térségéből származik. Vetésterülete az utóbbi években hazánkban és Európában is folyamatosan növekedett, ami főként a megváltozott felhasználásának köszönhető. Évtizedekig csak olajnövényként hasznosították, főleg a festékipar kereste olaját. A rostlen rostnövényként jóval nagyobb termőterülettel rendelkezik.
Az olajlen felhasználásában komoly elmozdulás figyelhető meg az állati takarmányok és emberi táplálkozás felé, ami az olajlen különleges beltartalmi értékeinek köszönhető. A rendkívül magas telítetlenzsírsav- (omega-3 aránya 40–50%) tartalma miatt fontos táplálékkiegészítő és gyógyszeripari alapanyaggá vált. A növekvő humán fogyasztás miatt a kereslet is változik, a sárga magvú fajták keresettebbek a piacon, mert azok zamatosabbak barna magvú társaiknál. A sütőipar a szezámmag kiváltására használhatja. Madáreleségként régóta ismert és kedvelt, de az igazi áttörést a szarvasmarhák takarmányozásában való megjelenése (lenmagpogácsa, extrahált lenmag dara, teljes lenmag) hozott a növény termesztésében. Nem csak kiváló abraktakarmány; olajtartalmának és annak pozitív hatásának köszönhetően a tömegtakarmányok kedvelt komponensévé, adalékává válhat.
Nem kényes, de a szerkivonások nem használtak neki
Termesztésére elsősorban a mélyrétegű, vályog-, homokos vályogtalajok alkalmasak. A kötött, hideg agyagtalajok, a szerkezet nélküli homoktalajok, a láptalajok és a szikes területek alkalmatlanok a termesztésére. A talaj ideális pH-értéke 7–8 közé tehető. Az olajlen tápanyagfelvevő képessége viszonylag gyér gyökérzete miatt gyenge, ezért fontos a terület gondos kiválasztása. Jó kultúrállapotú, enyhén meszes és felvehető tápanyagokban gazdag földbe vessük. Főbb termőtájai: az Alföld, a Duna-Tisza köze, a Jászság és a Dél-Dunántúl.
A magágy-előkészítés során figyeljünk az aprómagokra összességében is érvényes szempontokra. Az ülepedett, megfelelően előkészített, kertszerűen elmunkált talajt meghálálja az olajlen. Ez nem a direktvetés növénye. Az egyenletes, aprómorzsás szerkezet a vetésmélység tartásában és a robbanásszerű, egyenletes kelésben segíti a növényt a kezdeti fejlődés során. Fontos az őszi alapművelés; tavasszal már csak a magágynyitással foglalkozzunk. Más aprómagokhoz hasonlóan az olajlent is a legjobb két henger közé vetni. Ami az előveteményeket és a vetésforgót illeti, a legjobb, ha korán lekerülő őszi vagy tavaszi kalászost követ. Rossz elővetemények számít a kukorica, repce, napraforgó és a pillangósok.
5 évig a növény önmaga után nem termeszthető. Az olajlen jól beilleszthető a vetésforgóba, szintén korán betakarítható, korán lekerülő növény, kiváló kalászos-elővetemény, jó talajszerkezetet hagy maga után. A talajhőmérsékletre kevésbé kényes, mérsékelten melegigényes növény. Csírázása már 4 oC-on biztonságos, a kisebb talaj menti fagyokat elviseli, ezért már korán, március 15-e és 30-a között elvethetjük. Mivel az olajlen csírázása már 1-2 oC-on megindul, vannak, akik az őszi vetés lehetőségét és a növény hidegtűrési képességét vizsgálják. Nem kizárt, hogy a változó klíma miatt már középtávon át kell értékelni a termesztési gyakorlatot. A fiatal növények 2 leveles korukig elviselik a -3 oC-os, a 4-6 levelesek pedig akár a -6 oC-os, kései talaj menti fagyokat. Gabonasortávra, 2–3 cm mélyre vessük. A vetőmagszükséglet fajtától függően változik, a norma általában 85–100 kg/ha.
A hosszabb ideig tartó víznyomást és a magas talajvizet viszont az olajlen nem tolerálja. A korai vetéssel egyébként több betegség kialakulása is megelőzhető. Éves csapadékigénye 150–200 mm, aminek a döntő hányadát virágzás előtt, áprilisban, májusban és júliusban igényli a növény. A virágzás alatti időjárás határozza meg a termés mennyiségét és minőségét.
Az olajlen rövid tenyészidejű növény, átlagos mag- (1,5–2 t/ha) és szalmatermésnél (3–3,5 t/ha) 75–90 kg/ha nitrogént, 25–45 kg/ha foszfort és 40–60 kg/ha káliumot von ki a talajból. A túl sok tápanyag visszaüthet, gyenge kórójú, megdőlésre hajlamos állományt eredményezhet. A szükséges tápanyagokat egy adagban, alaptrágyaként érdemes kijuttatnunk vetés előtt. Virágzata ún. sátorozó többes bog, a virágok öttagúak, önbeporzók. Élénk kék színe miatt kedvelt dísznövény is. Toktermésében általában 10 db sárgásbarna, barna színű, fényes, magas olajtartalmú (40–45%) mag helyezkedik el. Ezermagtömege 7–9 g.
A talajhőmérsékletre kevésbé kényes, mérsékelten melegigényes növény
Mit tud a len, amit hajlamosak voltunk elfelejteni?
A termesztéstechnológián túl egyre gyakrabban esik szó a fenntarthatóságról, az élelmiszer-minőségről, az állatjólétről és az egészségünkről. Már 21 éve annak, hogy gazdálkodók, tenyésztők, tudósok, agronómusok, fogyasztók és orvosok összefogásával megalakult a francia Bleu–Blanc–Coeur, vagyis a Kék–Fehér–Szív Egyesület a fenti célok elérésére, a mozgalomhoz pedig azóta hazai nagyvállalatok is csatlakoztak, konkrétan az olajlen termesztése kapcsán. Az emberbarát, sőt, leginkább egészségbarát megközelítést a nemzeti hatóságok és az ENSZ is elismerte. A szervezet agroökológiai átmenettel segíti a termelési módszerekkel kapcsolatos fenntarthatósági kötelezettségvállalásokat, javítja az élelmiszerek táplálkozási minőségét, tiszteletben tartja az állatok jólétét és egészségét, a növények sokféleségét, és küzd az „importált erdőirtás” ellen, miközben a helyi termelők méltányosabb díjazásán dolgozni. Az egyesület célja a civilizáció okozta károk (rák, cukorbetegség, Alzheimer stb.) elleni küzdelem az állatok takarmányozásának javítása révén, hogy garantálja a jobb tápanyag-minőségű termékeket, mert ha tiszteljük a Földet, és az állatokat helyesen takarmányozzuk, az embereknek jobb minőségű étel jut. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott az RWA Magyarország Kft., a NOACK Magyarország Kft., a Vitafort Zrt. és a Gabonakutató Nonprofit Kft. A négy cég idehaza a magyar olajlen koordinált termeltetése mellett tette le a voksát. A növényvédelmével kapcsolatban általánosan annyit bocsáthatunk előre, hogy hasonlóan más kis kultúrához, a rendelkezésre álló engedélyezett szerek száma elenyésző, gyakorlatilag nulla. Jelenleg nincs engedélyezett csávázószere, gombaölő szere. Ettől függetlenül eseti és szükséghelyzeti engedélyekkel az olajlen növényvédelme egyelőre biztosított. A felhasznált hatóanyagokra nagyon figyeljünk oda, és azokat mindig egyeztessünk a termeltető céggel. Az élelmiszer- és gyógyszeriparialapanyagnak termelt olajlenmag szermaradványokat, bomlástermékeket nem tartalmazhat. Ezt már vetés előtt is sok esetben ellenőrizni kell, a klórozott szénhidrogén típusú vegyületek és egyéb peszticidek felhalmozódása miatt. A talajok nehézfémtartalmának detektálása szintén nagyon fontos lépés. Az olajlen gyomelnyomó képessége csekély. Legveszélyesebb kártevője a földibolha.
Nincs engedélyezett csávázószere, gombaölő szere
Az optimális csépléskor a mag nedvességtartalma 8–12%
A betakarításkor minden eldől
A legnagyobb körültekintést az aratás időpontjának megválasztása és a betakarítás kivitelezése igényli. Ha túl korán aratunk, az éretlen magok megsérülnek, ha túl későn, a növény teljes érettségekor, a felnyílt tokokba nedvesség kerülhet (pára, eső), ami száradás után a magok elszíneződését okozhatja. A tompa fényű magok értéktelenebbek. A tört szem a veszteségen túl is képes kárt okozni, mert a feltáródott zsírsavak akár a termény avasodását is előidézhetik. A legmegfelelőbb időpontja a betakarításnak az, amikor a magok már zörögnek a tokban, de azok még nem nyíltak föl, a szárak viszont már elhaltak, letörtek. Erre általában július elején, közepén kerülhet sor. Aratása egybeesik a búzáéval, ezért a tisztítási, szárítási és tárolási kapacitásokat érdemes jó előre átgondolni, egyeztetni, főleg ha nem rendelkezünk saját kapacitással. Megfelelő fajta- és éréscsoport- (szuperkorai, középkorai) választással ezen a problémán is úrrá lehetünk. Az optimális csépléskor a mag nedvességtartalma 8–12%. Betakarításkor, más növényekhez hasonlóan, az olajlennél is várjuk meg a reggeli harmat megszűnését. Csak teljesen száraz növényt arassunk. Az általánosan ajánlható főbb értékek: cséplődobfordulat 900–1 000 ford./perc, cséplődobhézag: 4–5 mm. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a gabonaasztal kaszapengéinek tökéletesen élesnek kell lenniük, akár az újnak. A használt, kopottas kaszapengék nem fogják elvágni az olajlen rostos szárát, tépni fogják a növényt, akár gyökerestől, ami előbb vagy utóbb duguláshoz, szennyeződéshez és eltömődéshez vezet.
A hazai vetőmag-előállítás 250–300 hektárra tehető évente
A magyar olajlen-nemesítés nagy múltra tekint vissza
Az aratás után a szárítás és a tárolás során léphetnek fel még jelentős veszteségek. Az olajlent nem szabad ömlesztve, nagy mennyiségben közvetlenül aratás után betárolni. Fedett helyen, szilárd padozaton, vékonyan kiterítve szellőztessük át az anyagot, amíg víztartalma le nem csökken 8% alá. Vigyázzunk, mivel a zöld növényi részektől, éretlen tokmaradványoktól és a gyomnövényektől visszanedvesedhet az anyag, ami annak befülledését, bepenészesedését okozhatja. Ha lehetőségünk van rá, aratás után tisztítsuk meg a terményt, hideglevegős vagy legfeljebb 30–40 oC szárítással, mivel annál melegebb hőmérséklet csíraproblémákat okoz (vetőmag-előállítás), ráadásul a beltartalmi értékek kedvezőtlen változását idézheti elő. A hazai vetőmag-előállítás 250-300 hektárra tehető évente, és főként Békés és Csongrád megyében koncentrálódik. A termeltető cégek általában magyar (GK Helga, Zoltán) és francia fajtákkal (Exquise, Juliett) dolgoznak. A magyar olajlen-nemesítés a Gabonakutató Nonprofit Kft.-nek köszönhetően nagy múltra tekint vissza, ráadásul ők folytatják a nemesítői munkát (8 új genotípus, sárga magvú fajták), ami szintén jelzi a növényben rejlő potenciált.
Söjtöri Andor
