Évtizedeken át a leggazdaságosabb és leginkább talajkímélő rendszerként tekintettünk a talajművelést elhagyó termelési módszerekre. Mint kiderült, ezeknek is megvan a hátulütője.
Valamennyi földmunkára igenis szükség van (Fotó: Horizont Média)
Nem bírnak a gyomokkal
Amerika a no-till rendszerek őshazája, csupa szép számokat hallani róla, milyen előnyökkel jár a költséges talajművelés elhagyása, és milyen jót teszünk vele a talajéletnek. Az ilyen beszámolókból gyakran kimarad, hogy környezeti károkkal is jár a kapa elhagyása. A helyette bevetett mérhetetlen mennyiségű glifozát mára az USA egyik legnagyobb termelési kockázatát eredményezte a rezisztens gyomok elterjedésével. Most egy kilencéves kutatás visszaigazolta: ezen a téren is az arany középút a legjárhatóbb.
„Amikor a gazdák elhagyják a talajművelést, az jellemzően kedvez a gyomoknak, és így a herbicidek felhasználását is növeli. Ez odavezetett, hogy Pennsylvaniában a no-till területek 65 százalékán már kezelhetetlen mértékben elterjedtek a rezisztens gyomok, ami a hozamok csökkenéséhez vezetett” – mondja a kutatás vezetője, Heather Karsten, a Penn State University növénytermesztési/ökológiai docense. Annak tesztelésére, hogy mennyire lehet-e a herbicidek mennyiségét csökkenteni egy kis talajműveléssel, a kutatók egy kilenc éven át tartó kísérletet állítottak be tehenészetekre optimalizált vetésforgóval.
Legalább a kapást kapáljuk!
Ez szójababot, kukoricát és őszi vetésű takarónövényeket tartalmazott, valamint három évnyi lucernát, amit a feltörése után repce követett. A kukorica és szója esetén csak a növénysorokat kezelték vegyszerrel, míg a sorközöket mechanikusan művelték. Máskor a kukorica sorközébe takarónövényt, például zabot vagy lucernát vetettek. A lucernát szántással törték fel. Ezt a gyakorlatot azzal vetették össze, amikor sosincs talajművelés, még a lucernát sem forgatják be, hanem az utolsó vágást követően glifozáttal leszárítják. Az eredmények méréséhez a kutatók gyomnövény-felvételezést végeztek a szójában, kukoricában és a lucernatelepítést követő első két évben.
Az eredmények szerint azokban a művelési rendszerekben, ahol volt némi talajművelés, de kevesebb a szintetikus vegyszer, ott több gyomot találtak a kukorica- és szójatáblákban, ám ez nem befolyásolta a termésátlagot (vélhetően azért, mert a kapásnövények meghálálták a talajfelszín mechanikai lazítását a sorközökben). A vetésforgóban ezután következő lucerna első évében már csak ritkán mértek több gyomot, mint a tisztán vegyszeres no-till gazdaságokban, a második évben pedig már sosem.
Anyagilag sem rosszabb
Az amerikai farmereket ennél is jobban izgatja, hogy anyagilag se érjék veszteségek, például a talajművelés költségei miatt. Kiderült, hogy ennyire extrém gyomviszonyok mellett már nem kifizetőbb elhagyni a talajmunkát, a gazdálkodás nyereségessége a legtöbb évben és kultúrában nem mutatott szignifikáns eltérést a no-till és a csökkentett művelés között. Mivel az utóbbi a vegyszerhasználat jelentős visszafogásával járt, ezért fenntarthatósági szempontból ez bizonyult jobbnak.
Lásd még a témában: Szimultán a szántásról és szántásmentességről.
