Pannon Breeding-eredmények
A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. által vezetett Pannon Régió Növényeinek Genetikai Hasznosítása c. GINOP 2.2.1-15-2017-00042 számú pályázatban (rövid nevén: PannonBreeding) a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. (GK) kutatószervezetként vesz részt. A pályázat részeként nemesítői, termékfejlesztői és vetőmaggyártási feladatokat végzünk, végeztünk.
Feltétel és célkitűzés, hogy ne csak elméleti eredményeket érjen el a konzorcium, hanem a KFI-munka során gazdasági haszon is keletkezzen. A Pannon Breeding pályázat 2017 őszén indult, és a Gabonakutató nemesítői, agrármérnökei, vetőmagtermelési és vetőmagüzemi részlege mind-mind részese a munkának. Az idei év végén lezárásra kerül a pályázat, de ez nem jelenti a munka megállását, hanem éppen folytatást jelent majd, mert a pályázat során nemesített, tesztelt fajtákat, hibrideket elő kell állítani és értékesíteni lehet.
A GK-ban kutatómunkánk célja, hogy olyan növényeket, fajtákat hozzunk létre, melyek mind a Pannon régióban, mind pedig az egyes vetőmag-kereskedelem szempontjából fontos új, külföldi régiókban is megállják a helyüket, széles körű stressztűrő képességeiknek és terméspotenciáljuknak köszönhetően. A GK-ban 97 év óta folyamatosan folyó kutatási gyakorlat széles alapozottságú, mégis, a célok eléréséhez a TM Zrt.-vel együttműködésben olyan kísérleti rendszert építettünk ki, amely lehetővé teszi a növények tulajdonságainak vizsgálatát. A kukorica példáján keresztül szeretnénk bemutatni a GK feladatait és eredményeit. A kukoricahibridek létrehozásához szükséges vonalakat a GK kiszombori és táplánszentkereszti kutatóállomásán hozzuk létre, folyamatosan szelektálva, kórtani, hideg-, hő- és szárazságtűrési tulajdonságokat vizsgálva. Ezt követően mind a két állomáson ún. vonal–táj kísérletben vizsgáljuk az alkalmazkodóképességüket, azaz, hogy a Kiszomboron létrehozott vonalak hidegtűrése vagy éppen gombabetegségekkel szembeni ellenálló képessége mennyire jó, illetve a Táplánszentkereszten nemesített vonalaknak milyen a hő- és szárazságtűrése. Ezt követően a beltenyésztéssel előállított vonalakból keresztezéssel létrehozzuk a két- és háromvonalas hibrideket. Egy vonal értékét az adja, hogy létrehozható-e vele egy jó hibrid, ami gazdaságosan állítható elő. Sajnos nem elegendő, ha egy hibrid kórtan, terméspotenciál és alkalmazkodóképesség szempontjából jó, sőt kiváló, ha a vetőmagját nem lehet előállítani gazdaságosan.
Fusarium fertőzésre érzékeny (bal) és ellenálló (jobb) kukoricahibrid csövei
A hibridek termőképességét tájkísérletekben vizsgáljuk, a konzorcium keretein belül Törökszentmiklóson és Szarvason is állítottunk be teljesítménykísérleteket Makó, Táplánszentkereszt és Bóly mellett. Fontos, hogy minél több helyszínről kapjunk eredményeket a fajtáinkról. Ha egy adott hibrid jó eredményeket mutat az első évben, akkor elkezdődik a vonalak és a hibrid vetőmagjának felszaporítása is. A teljesítménykísérletek mellett kórtani kísérletre is sor kerül, ahol mesterségesen fertőzzük a növényeket. Kukorica esetében Fusarium és Aspergillus fajokkal szembeni ellenállóságot, illetve érzékenységet vizsgálunk, búza esetében Fusarium és levélrozsda szembeni rezisztenciát, de a többi növényfaj esetében is a nemesítők folyamatos kórtani szelekciót végeznek. A világon egyedülálló módon több gombafaj eltérő fertőzőképességű változatával fertőzzük meg virágzás után a kukoricacsöveket, ezzel szimulálva legjobban a természetes körülményeket (). De nemcsak a csövek fertőzöttségét mérjük, hanem a lemorzsolt szemek toxintartalmát (deoxynivalenol, fumonizinek, aflatoxin) is, ugyanis egyes esetekben előfordul, hogy alacsony csőfertőzöttség esetében is lehet magas toxintartalom. Tehát a leghitelesebb eredményt akkor kapjuk, ha a mesterségesen fertőzött csövek toxintartalmát is mérjük. A kutatási módszer kidolgozója Prof. Mesterházy Ákos, aki az idei évben munkája elismeréseképpen Széchényi-díjat kapott.
A hivatalos állami fajtaelismertetési eljárással párhuzamosan (ami 2-3 év) sor kerül a vetőmag-szaporításra és gyártásra való felkészülésre. Ebben a feladatban a GK agronómusai vizsgálják a hibridek szülővonalainak termőképességét, pollenszolgáltató képességét, és kidolgozásra kerül a legoptimálisabb vetőmag-szaporítási technológia, mely magában foglalja a vetésidőt, sor- és tőtávot, növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási technológiákat. A vetőmag előállítását hatékonyabbá lehet tenni kukorica esetében ún. hímsterilitás alkalmazásával, ugyanis ekkor a címerezési költségeket lehet csökkenteni. A hímsterilitás kialakítása az anyaként használt vonalaknál külön nemesítési program működtetését jelenti.
A pályázat ideje alatt szemes és silóhibrideket jelentettünk be állami elismerésre, itthon és Oroszországban, abban a reményben, hogy a létrehozott szellemi termék vetőmagját a TM Zrt. fogja előállítani, s exportpiacokra vinni. Kísérleteink eredményeként sikeresnek mutatkozik a GKT1216, mely szuperkorai (FAO100) éréscsoportú, kétvonalas, semident hibrid, Magyarországon is alkalmazzák másodvetésekhez, hiszen május végén vetve is képes még szemestakarmányt biztosítani október végére, de júniusban vetve silótakarmányozásra is alkalmas lehet. Sikeresen termeszthető olyan klimatikus körülmények között, ahol a kukorica számára alkalmas tenyészidő nagyon rövid (Oroszország, Fehéroroszország, Litvánia, Lengyelország). A GKT 270 igen korai háromvonalas hibrid, mely az EU-ban és Oroszországban is regisztrált hibrid. A keleti piacon fővetésben, Magyarországon fő- és megkésett vetésekben alkalmazható. A FAO300-as éréscsoportból érdemes kiemelni a GK Bajnokot (2. kép), mely egy kifejezetten intenzív termesztésre nemesített kétvonalas hibrid. A silóhibridek nemesítésében is értünk el eredményt, melyek szelekciójánál több szempontot is szem előtt kell tartani.
GK Bajnok szemeskukorica-hibrid
Az egyik, hogy a hagyományos szemestakarmány termelésére alkalmas hibridekhez képest a silóhibrideknek nagy biomasszát kell előállítaniuk. Nemcsak nagy csöveket kell kinevelniük, hanem ahhoz arányosan nagyobb levélzetet is. Mindig zöldszáron érő típusoknak kell lenniük, és kiváló emészthetőséggel kell rendelkezniük. A szilázs emészthetőségét nagyban meghatározza a cső/levél arány, a magok roppanthatósága és a növények szárának lignintartalma. Az adott szilázsminta emészthetősége arányos annak energiatartalmával, minél jobban emészthető egy bizonyos fajta szilázsa, annál magasabb a belőle kinyerhető energiatartalom. Az energiatartalom meghatározására többféle módszer létezik: gyors módszer a közeli infravörös fényt használó spektrofotométerekkel (NIR) történő mérés és ezenkívül kémiai analízissel („nedves kémiai” módszer) is meghatározható egy adott minta összetétele, amiből következtethetünk az emészthetőségre és energiatartalomra. Természetesen takarmányozási kísérletben is összehasonlíthatóak az egyes hibridek, de ez a módszer a leglassabb, hiszen tömeggyarapodást kell mérni az állatoknál. A Gabonakutató laborjában a NIR-készülékkel mérjük a hibridjeink tulajdonságait, de szakmai kapcsolatainknak köszönhetően más módszerrel is tudjuk vizsgálni a szilázsminőséget. A legújabb silóhibridek közül a GK Lehelt érdemes kiemelni: háromvonalas FAO 400-as fajta, mely kiváló emészthetőségi és beltartalmi paraméterekkel rendelkezik, egészséges szilázst lehet belőle előállítani, jó kórtani tulajdonságainak köszönhetően.
SZERZŐ: DR. NAGY ZOLTÁN
