Ha a boltban sokat ér a zab, a mezőn is fizetni kell érte

A zab a legmagasabb fehérjetartalmú, gluténmentes gabonaféle. A belőle készülő növényi ital, a zabtej igencsak drága termék. Az ember azt gondolná, hogy akkor a termesztése is aranybánya. A piac törvényei szerint ez előbb-utóbb így is kell legyen.

 


Nem fizetik meg eléggé (forrás: getreide.org)

 

Elképesztő drága termékek

A zabtej csaknem háromszor annyiba kerül, mint a bio minősítésű tehéntej, a normál tejét pedig szinte négyszeresen múlja felül. Ha csak azt nézzük, mennyire divatosak lettek a növényi alapú, tejhelyettesítő italok, a zab termelői árának már az egekben kellene járnia. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, étkezési minőségű zabot kevesen termelnek, pedig a zabpehelytől kezdve a zabszeleteken át a zabtejig számtalan humán célra értékesíthető termék készülhet belőle. Ez hosszabb távon kitűnő piaccal kecsegteti különösen az északi országokban gazdálkodókat. A magyar klímán szinte már csak az őszi vetésű fajtákkal lehet eredményt elérni.

2019 és 2020 júliusa között a növényi tejpótlók forgalma 40 százalékkal (!) nőtt Németországban a helyi piackutató intézet adatai szerint. Gyakorlatilag minden harmadik háztartásban legalább egyszer kipróbálták, milyen is növényi tejet inni. Ezzel együtt a helyettesítő termékek még csak 5 százalékot hasítanak ki a tejpiacból, viszont elképesztő tempóban bővül a keresletük. Már messze nem csak a vegánok, gluténérzékenyek keresik a növényi alternatívát.

 

A legnagyobb termelők a lengyelek

2020-ban a legnagyobb mennyiségben a lengyel és a spanyol takarmányipar igényelte, így az előbbi államban csaknem 1,6 millió tonnát, a másikban szűk 1,3 millió tonnát állítottak elő belőle. Számottevő termelőnek számít még Finnország is, 1,2 millió tonnányi zabot vágtak le tavaly. Az összes többi állam alaposan lemaradva sorakozik mögöttük: a svédek 810, a németek 710, a franciák 430 ezer tonnát termeltek tavaly. Romániában szűk 200 ezer tonna termett a bugás gabonából, hazánk nincs az első 10 komolyabb termelő ország között.

Európa a világ legfontosabb zabtermesztő régiója, az egyes országok az unión belül bonyolítják kereskedelmi ügyleteiket. Németország dupla annyi zabot igényel, mint amennyit elő tud állítani, a hiányzó mennyiséget jellemzően a skandináv államokból és a Baltikumból vásárolja meg. Az elmúlt 15 évben megfeleződött a zab németországi termőterülete. Az élelmiszeripari kereslet bővülését azonban már nem lehetett figyelmen kívül hagyniuk a gazdáknak. A termelési kedv növekedését 2019-től lehet megfigyelni az országban, így már 125 ezer hektár a növény területe, és az össztermés elmozdult az 500-550 ezer tonnás holtpontról. A legutóbbi 710 ezer tonnás mennyiség 5,7 t/ha-os átlagnak felel meg, ami igen jó.

 

Minőséget várnak

A siker érdekében a gazdáknak le kell számolniuk a korábbi termesztéstechnológiai beidegződésekkel. A zab korábban – ahogy a rozs is – a gyengébb termőhelyeket foglalta el a gazdaságban. Ez lutrissá tette az előállítható mennyiséget és minőséget. A hántolók és a zabtejgyártók viszont nagyon kényesek a megbízható minőségre. A legalább 2 milliméter átmérőjű magnak könnyen hántolhatónak, tisztának, száraznak kell lennie, a fehérjetartalomnak 13 százalék alatt kell maradnia, a hektolitertömeg pedig meg kell hogy haladja az 52 kilogrammot. Utóbbi kritériumot a német zab a legtöbb esetbe nem képes teljesíteni, jellemzően 50 alatt van a hektoliterszáma, ezért az utóbbi években 550-600 ezer tonnányi importra szorult az ország, ami mind az élelmiszeriparba ment. A német termés csak mintegy 20 százaléka bizonyul alkalmasnak a humán felhasználásra.

 

Itt szorul a zabszem

A zab a többi szántóföldi növényhez mérten még mindig nagyon igénytelennek számít: kevés műtrágyát, növényvédőszer igényel, de ügyelni kell rá, meg ne dőljön. Fejlődése elején igényli a hűvös időjárást, ezért kedvezőbb számára az észak-európai régió. A zab tonnánkénti ára Németországban 180-210 euró között ingadozott az utóbbi időben, a betakarítás után elérve a mélypontját. Ez sokkal kevesebb, mint amennyit most a kenyérbúzáért ajánlanak (240-250 euró). És mivel a termőképessége is gyengébb, elveszíti a területért folytatott versenyt a búzával szemben. Hogy miért nem ugrott meg úgy az ára, mint a többi gabonafélének? Olaf Zinke, az agrarheute.com elemzője szerint ennek egyetlen oka az, hogy a zab nem egy világpiacon jegyzett növény, szinte csak Európán belül értékesíthető. A nagy árkiugrást 2019-ben az okozta, hogy aszály volt Németországban, ami megdobta a közösség piacán belül a zab iránti keresletet.

 


Zab ára Németországban (havi nagyker. átlagár, euró/tonna)

 

Ma viszont csak a biominősítésű zab fizet jól: 350 eurót vagy akár többet is megadnak érte. Bio körülmények között a potenciális termés mintegy 25 százalékáról le kell mondani, de még így is 38 százalék egy ökogazdaságban előállított zab árbevételi előnye a normál zabbal szemben. Sajnos egy 7 tonnás búza ebben az esetben is 16 százalékkal többet fizet. Ha levonjuk a termelési költségben jelentkező, hektáronként 50 ezer forintos (cc. 143 eurós) plusz ráfordítást, még akkor is a búza a nyerő. Itthon most a termelők 60-65 ezer forintért kínálják a takarmányzabot, ami nem tűnik rossz árnak, ám a hazai klímán az őszi fajtáktól is csak 4,5-5,5 tonna termés várható. Az étkezési minőségű, hántolt zabot viszont már 160 ezer tonnás áron kínálják a termelők. Egy hántolót kisüzemi szinten is beszerelhetünk, vagy beszállíthatunk egy jól fizető, nagy feldolgozónak. 2019-ben Nyíregyházán 1,3 milliárd forintból épített zabfeldolgozót a GOF Hungary Kft. Úgy tűnik, van még, aki fantáziát lát a zabban. És ha a piac megköveteli, muszáj megadniuk a termény árát.

 

Lásd még a témában: Nem abrak, reformélelmiszer: kincset érő zab.

 

agrár ár árbevétel étkezési Európa gluténmentes hántoló költség mezőgazdaság minőség ország piac ráfordítás termelő termés termőképesség zab zabpehely zabtej zabtermesztés