Kukorica: minden idők csúcstermése készül

E cikk írásakor, szeptember közepén még nagyon nedvesek a kukoricaszemek, de gyorsan veszítik a vizet a nyárias időjárásban. A gazdák nagy optimizmussal készülnek a betakarításra: a mennyiség és az árak is jól alakulnak. Így élte meg a szakma az idei szezont.

Csak a Kisalföld szomorkodik

Őcsény térségében (Tolna megye) idén rapszodikus eloszlásban kevés csapadék érkezett. „114,2 mm-t írtam fel az első negyedévben, 111,3-at a másodikban, aztán július-augusztus folyamán még 139 mm-t. Szeptemberben még mindig hiányzik 250-300 mm a földből. De remélem, hogy a 9 tonnát csak meghaladja a termés. Emelkedik a kukorica ára, 46 ezret hallottam tegnap, ami elég jó…” – sorolja egy kisgazdaság vezetője, ahol 25 hektáron FAO 320-360-as éréscsoportba tartozó DKC-hibridek kerültek a földbe. Nagyigmándon (Komárom-Esztergom megye) szerencsésen indult a szezon: a magágykészítés előtt érkezett 25 mm csapadék. A vetés áthúzódott április második felére, így most még nagyon vizesek a szemek. „53 hektáron egy megszokott, 380-as FAO-számú hibridet vetettem, de idén 10 hektáron kipróbáltam egy 420-as fajtát is. Most úgy saccolom, akár 13 tonnás termés is lehet belőle.”

Bezzeg Győr-Moson-Sopron megye ritkán látott aszályt tapasztalt idén. Az első 15 mm csapadékot május legvégén kapták, addig csak szenvedett a kukorica. A korai posztemergens gyomirtás sem sikerült az esőhiány miatt. „170 hektáron termesztünk három középhosszú tenyészidejű Dekalb-hibridet. Ahhoz képest, hogy itt mekkora aszály volt, még jól is néz ki az állomány. A tenyészidő eleji vízhiány azonban mélyen érintette a kukoricát, csoda lesz, ha összejön a 8 tonna. Egy jó évben itt 10-11 tonnás termés szokott lenni.” Az ország átellenes pontján, Hajdú-Bihar megyében nehéz olyan gazdaságot találni, ahol nem az állattenyésztés szempontjai az elsők. „140 hektáron van kukoricánk.

 


Egy kései hibrid a Bábolnai Gazdanapokon

 

Egy korai Dekalb, egy középérésű Euralis szemes kukorica, illetve egy népszerű silókukorica-hibrid a Limagrain palettájáról” – sorolja a fajtaszortimentet a termelő. „A szemeseket is középkéseinek vetjük, mert egy részét levesszük nedves kukoricának.” A megyében a szezon elejei másfél hónapos aszályt leszámítva jó volt a csapadékellátottság; alig 30 mm mínuszban vannak a tavaly ilyenkor mért esőmennyiséghez képest. Szeptemberben a még lábon álló állományok szemnedvessége 30 százalékos, ami egy száraz őszön három hét alatt feleződni tud. A silókukorica jól sikerült, 40-43 tonnát vágtak le hektáronként. A szemesektől 10-12 tonnás termést vár a gazdálkodó. Borsod megyében pedig helyenként még több is jutott az égi áldásból, mint kellett volna: a kukoricaterületek egy kis része a belvíz miatt pusztult ki, a többin viszont minden idők rekordtermésére van kilátás.

Vetőmag-forgalmazás járvány idején

A legnagyobb vetőmag-forgalmazók már októberben, november megjelennek akciós ajánlataikkal, ám ez nem jelenti azt, hogy a vetéshez szükséges teljes mennyiség a birtokukban van. Idén március 19-én lezárultak a határok, és hiába volt megrendelve a mag, ha az még nem érkezett meg a rendeltetési helyére. Kíváncsiak voltunk néhány vetőmag-forgalmazó véleményére, hogyan élték meg az idei járványhelyzetet.

„Egy tucatnyi kukoricahibridünk van. A 380–420-as FAO-számú éréscsoportra érezzük a legnagyobb igényt. A szezon elején a piaci részarányunkhoz képest a szokottnál nagyobb volt az érdeklődés a vetőmag iránt” – jegyzi meg Balázs Ádám (Saaten-Union, Rapool). A Syngenta képviseletébendr. Bódi Zoltán is arról számol be, hogy megnövekedtek az előrendelések március folyamán. A cég a FAO 300as éréscsoportban a legerősebb, de ma már a FAO 400 elejéről is tudnak vetőmagot kínálni. Országos szinten jellemző, hogy megnőtt az igény a később érő kukoricák iránt, a gazdák ugyanis két legyet ütnek velük egy csapásra: nagyobb a terméspotenciáljuk, és nagyobb eséllyel kerülik el a virágzáskori légköri aszályt. A kései éréscsoportban fokozott elvárás az egészséges, nagyméretű cső, a magok gyors vízvesztése és az erős szár. Egyébként a nedves kukorica piacán több forgalmazó is egyre nagyobb mozgásteret érez.

 


A FAO 360-380-as hibridek idén rosszabbul termékenyültek, mint a FAO 420-asok (fotó: Bábolnai Gazdanapok)

 

„A korai kukoricák idén rosszabbul termékenyültek, mint a FAO 400 eleji éréscsoportba tartozók. Utóbbiak gyönyörűek, hatalmas, végigtermékenyült csöveket látunk. Ezekből 60 ezer tő is elég egy hektárra” – bizonygatja Szabó Gergely (Agromag). Idén a nyugati országrészben sok gond volt a gyapottok-bagolylepkével és a kukoricamollyal – mondják többen is. Aki nem védekezett a rovarok ellen, az drukkolhat azért, hogy ne legyen esős az október. „Vannak a fuzáriumnak ellenállóbb fajták, de ha olyan az évjárat, akkor a genetika önmagában nem elég…” – jegyzi meg az egyik értékesítő.

A Pannon Genetictől megtudjuk, hogy a bő termőképesség iránti igény a silókukorica-szegmensben még inkább tetten érhető. Ennek prózai oka van: az állattartás, amelyik ezt a terméket igényli, alapvetően a gazdasági társaságokhoz köthető. Ezek viszont könnyen elveszítik lejáró földbérleti jogaikat. A szűkülő földterület megköveteli, hogy egyre nagyobb tömegű és egyre koncentráltabb takarmány kerüljön le egy hektárról. Az állattartók azt is nagyra értékelik, ha egy kukorica akár egy hónapot is várni tud a silózásra: azaz lassan vénül. Mivel a Dekalb-kukoricák nyomasztó piaci fölényben vannak Magyarországon, a kisebb forgalmazóknak nemcsak minőségben, árban is vonzóvá kell tenniük termékeiket. „Nálunk a legdrágább fajták listaára is megáll 35 ezer forinton. Ha a különbséget műtrágyára költi a gazda, akkor megverjük a konkurenciát jövedelmezőségben” – hangzik el egyiküknél.

Így spórolnak a gazdák

A sokat ígérő hibridekre jellemzően nem sajnálják a pénzt a termelők, nem ez a legnagyobb tétel a kukoricatermelés költségszerkezetében. Szerencsére a nagyobb kiadást jelentő műtrágyák ára idén a koronavírus miatt sokat csökkent, leginkább éppen a legnagyobb tömegben felhasznált nitrogéné, amelynek gyártási költsége a kőolaj és földgáz világpiaci árától függ. Ezek értéke pedig nagyot zuhant, miután a járvánnyal együtt „megállt” a világ közlekedése. A növényvédő szerek árában – szintén a koronavírus miatt – növekedést tapasztalhattak a gazdák, de ez sokkal kevésbé nyomasztotta őket, mint a gépek és alkatrészek pótlása. A szállítmányok csak egy rövid ideig akadoztak Európában, a forint mélyrepülése azonban tartósnak bizonyult, és az említett inputanyagok döntően az országhatáron kívülről érkeznek be. A gépre fordított kiadások pedig eleve a termelés legfajsúlyosabb költségelemét adják. „Nagyjából addig csinálom a termelést, amíg a jelenlegi géppark bírja. Egy új kombájnt már nem tudnék megfizetni. A bérgépek persze még jönni fognak egy darabig, de lassan a művelés minden elemét átadjuk a nagyoknak” – hangzik el az őcsényi kisgazdaságban. Bábolna környékén pedig arra mutat rá a gazda, hogy a klímaváltozás miatt egyre nagyobb teljesítményű gépekre van szükség, ha időben el akarják végezni a munkát. „A traktor is más már, mint amibe akár 5 éve beszálltunk…” – utal a műszaki fejlődésre a gazda, ami önmagában is áremelő hatású. A forint romlása pedig 10-14 százalékos be nem kalkulálható drágulást hozott. Az első félévi gépértékesítési adatok mégis dacolnak a válsággal: a termelők 93 milliárd forint értékben vásároltak új mezőgazdasági gépeket és eszközöket, ami közel 1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi eladásokat. Alkatrészekre 30,4 milliárd forintot fordítottak ugyanebben az időszakban, ami 12 százalékos növekedés 2019 első félévéhez képest. Akkor mégis min tudtak spórolni a gazdák? „A kukoricaállományt a kétszeri posztemergens gyomirtáson túl már nem permetezem, és nem lombtrágyázom. Sosem vetjük önmaga után, így nincs gond a kártevőkkel” – folytatja az őcsényi gazda. A Komárom-Esztergom megyei gazdálkodó a szerencsés körülményeknek köszönheti, hogy sokat tud spórolni a növénytápláláson. Bábolna vonzáskörzetében ugyanis sok a baromfiistálló, ahol örömmel veszik, ha egy kisgazdálkodó azonnal ugrani tud, és saját traktorával hordja el a trágyát, amikor kiürítik a tojóállományt. „Már több mint 10 éve szervestrágyázom a földjeimet. Mostanra egészen más lett itt a talajélet, a vízháztartás. Nincs gondom sem műtrágyára, sem növényvédő szerre, és a terményért is versenyeznek. Szerencsés helyzetben vagyok.” „Mi is minimális költségszinten dolgozunk, igyekszünk hektáronként 220230 ezer forinton tartani a ráfordításokat. Csak középszinten műtrágyázunk, és ha rosszul néz ki a növény, nem költünk rá. Idén 3-4 leveles volt a kukorica, amikor úgy döntöttünk, hogy elengedjük” – mondja az aszály sújtotta győri térségben gazdálkodó. „Később egyszer még megkapáltuk a kukoricát, aztán vártuk, hogy mi lesz. Sajnos a molyokból bőven kaptunk. De toxinprobléma csak akkor lesz belőle, ha csapadékosra fordul az ősz.”

 


A szemeskukorica-termelés költségszerkezete

 

A Hajdú-Bihar megyei gazda a menetszámok csökkentését emeli ki a költségfaragás eszközeként. „Korábban az őszi szántást tavaszi tárcsázás, majd kombinátorozás és vetés követte. Most inkább csak grubberezzük a tarlót, tavasszal megkultivátorozzuk, és máris jön a vetés – ez egy művelettel kevesebb. Ilyen talaj-előkészítés mellett viszont ügyelni kell a vetőkocsi tömegbeállítására. Első nekifutásra nekünk sem sikerült tartani a 6 centit…” „A szántás elhagyását mi is próbáltuk, de ez a kukorica előtt nem megy. Életem legcsúfosabb eredménye volt az a 3 tonnás termés, ami ezután jött…” – jegyzi meg a Borsod megyei gazda.

Az ellenpélda

Ugyanez a termelő a többiekétől eltérő filozófiát követ: olyan szinten látja el az állományt tápanyaggal, hogy az jó körülmények között minden képességét megmutathassa. „Van egy táblám, ahol szinte biztosra veszem a 15 tonnás csúcstermést. Eddig szuper volt az év. Bármit arattunk, az rekord lett” – hangzik el a 700 hektáros gazdaságban, ahol a kukorica 190 hektárt foglal el. „Itt nem működnek a 400-as FAO-számú, nagy termőképességű hibridek, a 350380-as éréscsoport a plafon, a későbbi nem száradna le. Szerencsére idén sem moly, sem kukoricabogár nem volt a táblákban, a legnagyobb gondunk a vaddisznókkal volt.” Három különböző hibridet (KWS, Syngenta és Pioneer) vetettek április második felében, 73-75 ezres tőszámmal, amit a hó végén egy 9 mm-es eső egy piacit megáztatott, majd májusban háromszor hullott kevéske csapadék, összesen 15 mm. Ez még mindig több víz, mint amennyiben az ország döntő hányada részesült. Nyáron aztán szépen elosztva jöttek az esők, összesen 350 mm. „Két hektáromat a belvíz vitte ki…” – jegyzi meg a gazdálkodó. Hozzáteszi: „Sokan csak a közvetlen kiadásokat nézik, pedig pusztán a kombájn egy hektárra eső amortizációja 10 ezer forint. Mi egyébként is magas költségszinten dolgozunk. A vetés előtt két héttel karbamidot dolgozunk be a talajba. 99 százalékos mélység- és tőtávtartási pontossággal vetjük a magot mikrogranulált, foszforos startertrágyával. Állományban a nitrogént és a cinket folyékony állapotban a gyökérzónához injektáljuk, és biostimulátorokat is alkalmazunk. Egy 7-8 tonnás, 19 százalékos víztartalmú terméssel még mindig csak önköltségen vagyunk, 10 tonnánál kezdek örülni.” A borsodi gazdaságban idén nagy lesz a jókedv, 11-12 tonnásnak néz ki a termés a 190 hektár átlagában, pedig a talajok csak 8-25 aranykoronásak. Az említett vetési pontosságot is csak a gondos beállításnak köszönhetik, alapvetően öreg, precíziós művelésre alkalmatlan gépparkkal dolgoznak.

Kukoricás éveket élünk

Az elmúlt három év kifejezetten jó volt a kukoricatermesztők életében. Mint azt láttuk, sok gazdaságban még mindig 240 ezer forint környékén tudják tartani a közvetlen ráfordításokat, de ha a termelés minden elemét nézzük (kivéve földbérleti díj, ami jobbára egyenlő a földalapú támogatással), akkor valójában egy 310 ezer forintos átlagos ráfordítási szintet kell elképzelnünk a kukorica előállítására. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet 2016-ban 300 ezer forintos átlagos termelési költséget talált a meghatározó kukoricatermelő gazdaságokban, ahol az átlaghozam 9,6 t/ha volt abban az évben. Az értékesítési ár 2016-ban nem érte el a 42 ezer forintot tonnánként, de így is hektáronként mintegy 100 ezer forintot kerestek a gazdák.

 


A kukorica termésmennyisége és felvásárlási ára

 

2017 gyengébb termést hozott, idén azonban a 2014. évi csúcsot is átlépheti a végeredmény. A MARS szeptemberi becslése szerint a hazai kukoricatermés 15 százalékkal lépheti át az ötéves átlagot, hektáronként 8,65 tonnára számítanak az egész ország átlagában. A globális piac pillanatnyilag azért izgatottabb, mert a korábban vártnál rosszabb eredménnyel zárulhat az idei év: a termelés és a készletek aránya nem a bőség, hanem az egyensúly felé billent el. A kukorica novemberi ára e cikk írásakor 168 euró a párizsi tőzsdén. Ez magyar forintban, hazai telephelyen akár 50 ezer forintos árat is jelenthet, ha nem javul valami oknál fogva fergetegesen a forint árfolyama. A termelők szeptember közepén még 45-47 ezer forintos ajánlatokról számolnak be. Mivel évek óta 45 ezer forint a kukorica átlagára, ez már csak a forint romlása miatt sem tűnik tarthatónak idén. Kérdés, hogy a kukorica nagy hazai felvásárlói milyen mértékben lesznek hajlandóak elfogadni az árfolyamváltozást. Egy kiegyensúlyozott globális piac mellett jogosan várható 8-9 százalékos emelkedés a felvásárlási árakban.

eredmény gép haszon inputanyag jövedelem jövedelmező költség költségszerkezet kukorica kukoricatermés mennyire nyereséges mennyit hoz mezőgazdaság műtrágya nyereség ráfordítás termés vetőmag