Dühösek a méhészek: egyre nagyobb lutri a méztermelés

Most nem a mezőgazdákra, hanem a felvásárlókra háborognak sokan. Eljött ugyanis a repce- és akácmézek értékesítési ideje. Csakhogy míg az egyik oldal jól szervezett, a másik nagyon megosztott. Ezen felül az időjárással is pechük volt a szakmabelieknek.

 

akácméz
Magyar akácméz – hirdeti a felirat Németországban (forrás: imkereibedarf-lindner.de)

 

Kilónként 300 forintos szakadék a felek között

Ismét fagyos és hideg volt az idei tavasz, de legalább a repce hosszan virágzott. Igaz, ennek nagy része igencsak hűvös időszakra esett. Idén annak van számottevő méze a tavasszal virágzó növényekből, aki profi, vándorol és szerencséje is volt – összegez az egyik legelismertebb felvásárló.

Ebben a szakmában sok az eszkimó és kevés a fóka. Ennek megfelelően erősek az indulatok, amikor a méz eladására kerül sor. A méhészek közösségi oldalain forr a hangulat, mennyiért „szabad” eladni a pergetés eredményét. Míg a kommentelők egy része arra buzdít, hogy senki ne adja el az akácmézet 3500 forintos kilós ár alatt, addig mások, különösen, akiknél 100 üvegnél több sorakozik raktáron, azzal érvelnek, hogy a vásárlóknál 3000-3200 forint a mézért adható lélektani határ. Ez nem cigaretta, amiért a függők minden pénzt megadnak, és nem kenyér, amit mindenki megvesz, a cukor pedig kiváló helyettesítője – érvel az egyikük. Eközben a hordóban 1100-1300 forintért kínálják a repcét és 2400-2500 forintért az akácot. A felvásárlók viszont csak 1000 forintot adnának a repcemézért, és 2200-at az akácért.

 

A tavalyinál is rosszabb évjárat

„A tiszta repcemézet ennyiért fogadja el az exportpiac. Aki 1150 forintnál többet ad érte, az valamilyen turmixot csinál belőle, tavalyi napraforgót, vagy ukrán vegyes mézet kever hozzá. Az akácot, úgy tudom, még senki nem adta el külföldre, nagy a találgatás, hogy mit bír el a piac” – mondja a megszólított kereskedő. Szerinte tavaly nagyon hasonló volt az időjárás az ideihez, azzal a különbséggel, hogy akkor az ország déli részein gyűjteni tudtak a méhek, az idén viszont semmit, vagy borzasztó minőségű méz készült belőle. Ez a helyzet Bácskában, Baranyában, Csongrádban is. Aki nem vándorolt, nem volt jókor jó helyen, az idén sokkal rosszabbul járt, mint tavaly. (Lásd még: Méhészek, elkészült az akác- és selyemkóró-térképetek.)

Az árak ugyanakkor nem tükrözik ezeket a nehézségeket. Tavaly átlagban 800 forintot adtak a repcéből és 2200 forintot az akácból készült mézért – tudjuk meg. A napraforgó már 1800-ról indult, és a végén akác árban vitték. Érezhető volt egy általános hisztéria a piacon a járványban. „Most sem fizetnek rosszul a felvásárlók, de mivel nagyon hektikus a méz eloszlása az országban, nagyon sok az elégedetlen méhész” – ad igazat a kereskedő. Véleménye szerint egyre nehezebb belőni, hogy mi mikor, hol virágzik, a profi vándorok közül sem mindenki ér oda időben. A klímaváltozás miatt egyre nagyobb a szerencse faktor a mézelőállításban. Úgy tűnik, ebben a szektorban is nagy pénzügyi tartalékok képzésével és/vagy krízisbiztosítással kell készülni a hasonló meglepetésekre.

 

agrár akác ár export fagy felvásárló hordó időjárás kereskedő méhész méz mézelőállítás mezőgazdaság méztermelés piac repce termelő