Szabó Istvánnal, a Két-KATA Kft. cég tulajdonos-ügyvezetőjével legutoljára a pandémia idején találkoztunk. Jó volt újra beszélgetni, áttekinteni, hogy mi is történt azóta, milyenek most a mezőgéppiac kilátásai. Az persze nem a legoptimistább felütés, hogy interjúalanyunk véleménye szerint a Covid után ismét egy nehéz időszaknak nézünk elébe.
22 évesen kellett megküzdeni a V8-as IFA motorral
– Mivel a legutolsó beszélgetésünkből készült interjú a GÉPmax című lapunkban jelent meg, és nem biztos, hogy mindenki olvasta, kezdjük egy rövid áttekintéssel: honnan ered a gépek iránti szakmai szeretete?
– Mivel mindkét nagypapám traktoros volt, édesapám pedig a tsz-ben kombájnos, majd később agronómus, én kisgyermekkoromtól ebben a közegben mozogtam. Édesapám sajnálatos váratlan halála miatt én maradtam a családban az egyedüli keresőképes, így érettségi után két nappal már Rába Steiger-kezelőként kezdtem dolgozni a tsz-ben.
Pár évvel később jelentős kölcsönökből vettem egy kombájnt bérmunkára, amivel az év végére ki is termeltem a gép árát. Persze az is hozzátartozik a történethez, hogy a szezon kellős közepén tönkrement a kombájn motorja… Annyi szerencsém azért volt, hogy végig esett az eső, így amíg a javítással bajlódtam, a többiek sem tudtak haladni. A V8-as IFA-motorhoz senki sem értett a környéken, így én 22 évesen nekifogtam egyedül, hogy megjavítsam… Le se bírtuk venni a pótkocsiról a 13 mázsás motort, a daruval egy pótkocsira tettük, majd betoltuk a műhelybe. Annyit én életemben nem másztam létrán pótkocsira, mint akkor… Éjszakánként dolgoztam rajta, hogy a melósok ne szóljanak bele, végül is három napra volt szükségem – azért öregedtem vagy 10 évet ezalatt… Elmentem Bajára a főtengelyt köszörültetni, a BKR Kft.-nél foglalkoztak vele. Kérdezték, hogy ki rakja majd össze a motort, mert hát 30 éve csinálják, és tudják, hogy 10-ből hat el szokott szállni az első indításnál… Aztán szerencsémre jött egy idősebb szakember, Darabos Józsi bácsi, ő elmondta, hogy mikre érdemes figyelni – a mai napig nagy tisztelettel gondolok rá!
– A gépek javítása később önálló üzletággá nőtte ki magát…
– Igen, de az oda vezető út azért ennél kacskaringósabb volt. 1992-től egyéni vállalkozó voltam, szereltük, amit csak kellett, de még bérmunkát is végeztünk, ezenkívül még bérelt területeken saját termelést is folytattunk. A Zetor hidraulika-rendszerét például senki más nem tudta rendbe tenni rajtam kívül a környéken, de lengyel permetezőgépeket is szervizeltem, az ország teljes területén… Mentem Sopronba, Moszkviccsal tartályt ragasztani, de az autóban menet közben már kevertem a műgyantát… Volt olyan nap, hogy 1000 km volt mögöttem, és nem autópályákon. Aztán 1997-től a bérmunkát abbahagytam, 1999-től a gazdálkodási tevékenységet is megszüntettem, utána már csak a javítás maradt. A szerviz mindig érdekelt, ezzel foglalkoztam legszívesebben.
– Hogy került képbe a Kubota?
– 1994-től az egyik legismertebb AGCO-termékkel voltam kapcsolatban. 2000-ben azonban megszűnt a képviseleti iroda, így ezt követően az Innova Agro Kft.-vel dolgoztam. 2003ban saját lábra álltunk, elkezdtünk alkatrész-kereskedelemmel, szervizzel foglalkozni, már cégként, ketten, a feleségemmel dolgoztunk. 2006-ban felvettem két értékesítő munkatársat, és elkezdtünk az MF-gépek forgalmazásával foglalkozni. 2008-ban már az országos forgalom jelentős részét mi hoztuk. Aztán innen is váltani kellett, mert bár szerettük csinálni, jó volt a termék, tudtam, hogy abban az üzleti konstrukcióban komolyabb kifutásunk nem lehet. Egy kollégánk korábban két évet dolgozott kinn az USA-ban, és az akkori főnöke az angol Kubota leányvállalat igazgatója lett. Itt került egyáltalán képbe ez a márka, majd hosszú előkészületek után 2013 novemberében Hannoverben aláírtuk a szerződést a világcéggel.
– Nehéz volt márka hazai bevezetése?
– Japán minőség – ezt megértette, és nagyon gyorsan elfogadta a piac. Tavaly értékesítettük az 1100. motoros gépünket, és már 600 eladott munkagépnél tartunk – a számok a döntésünk helyességét bizonyítják. Egy dolgot csináljunk, de abban legyünk profik!
– Három éve beszéltünk utoljára, a járvány elején. Mi történt azóta a cégnél, a piacon?
– Én naiv módon azt hittem, hogy ahogy majd idősödöm, úgy egyre kevesebbet fogok dolgozni, hisz szépen leosztom majd a feladatokat… Hát, talán soha nem dolgoztam annyit, mint mostanában, bár igaz, hogy sokszor ez már a gondolkodást, stratégiaépítést jelenti. 40 fő fölötti csapatot kell irányítanom, plusz az alvállalkozókat, ez nem egyszerű feladat. Főleg egy ilyen nehéz piacon, mint ami most érzékelhető. Most néztem a friss statisztikákat: tavaly márciusban 420 traktor ment el Magyarországon összesen, idén pedig 180, ennek java része inkább kisebb teljesítményű masina. Hónapról hónapra rosszabbak a statisztikák, nagyon gyenge most az újgépes piac. A támogatások meglebegtetése még a kis vásárlói kedvet is lelohasztotta, mindenki kivár.
– Mit csinál ilyenkor egy jó stratéga?
– Gondolkodik a D és az E terven, mert B és C mindig is volt. Mi csak egy márkát forgalmazunk, a Kubotát, és ezzel egyedül vagyunk a kereskedők között. Nálunk van kommunális ágazat is, az nem esett vissza annyira, mint a mezőgazdaság, ez most segít nekünk. Az új gépek eladása egyébként kb. a forgalmunk 70%-át adja, a többi az alkatrész és egy minimális szerviz, mert ez utóbbi legnagyobb részét alvállalkozókkal végezzük. Van egy „titkos” üzletágunk is, egy olasz robotfűnyíró márka, amit a Kubota engedélyével forgalmazunk, és most kezd igazán beindulni.
– A világon egyedülállóan kizárólag Kubota-termékeket forgalmaznak a mezőgazdaságban. Nem bánta meg ezt a döntést?
– Nem, mindig is ezt gondoltam, hogy amit csinálunk, ahhoz nagyon értsünk! Ez egy drága, komoly technika. Azok tudják értékesíteni, szervizelni, akik profik. Ha valaki egyszerre 15 márkát forgalmaz, abban nem lehet mindegyikben tökéletes, ez ilyen egyszerű. Professzionális értékesítő kell, hogy el tudja adni a terméket, és ugyanilyen szintű szervizháttérre van szükség, hogy az értékesítő a következő gépet is el tudja majd adni. Szervizest is nagyon nehéz találni, és sokkal nehezebb lenne, ha rengeteg márkára kellene kiképezni őket. Nálunk a srácok a műhelyben kezdik átvenni ezt a hozzáállást, néha, ha más márkát is elvállalunk, akkor már kicsit húzzák a szájukat, hogy az meg micsoda… Szerencsére nagyon strapabírók a traktorok, nem adnak annyi munkát, hogy ne bírnánk el a szervizzel. Az idén volt az első garanciás motorcserénk, 1100 eladott traktor után! Szinte már örültünk neki, hogy ilyen is van…
– Nehéz most a piac. Maga a Kubota gyár hogy viszonyul ehhez a helyzethez?
– A Kubota ilyen szempontból is különbözik másoktól. Megkérdezték tőlünk, hogy miben tudnak segíteni… Fontos, hogy anyagilag kivételesen stabilak, miközben, ha belegondolunk, akkor még az európai piac is kicsi szelet nekik, nemhogy a magyar.
– Hogy látja, akik vettek már Kubotát, mennyire lesznek márkahűek?
– Teljes egészében. Aki elfogadja, hogy nem a hiper formatervezett külső-belső kialakítás fontos ezeknél a traktoroknál, hanem a szinte utolérhetetlen japán minőség, alacsony üzemeltetési költségekkel, azok visszatérők lesznek. Nagyon sok 7-8-9 traktoros gazdánk van. Nem is nagyon tudok olyan partnerről, aki vett már tőlünk valamit, és a következő beruházásnál más márkában gondolkodik. Szerencsére munkagépfronton is ebbe az irányba haladunk. Ahogy mondtam, eddig 1100 motoros gépünk és 600 munkagépünk talált gazdára. Ez jóval jobb eredmény, mint amire számítottam korábban. Műtrágyaszóróból, kaszából nagyon sok elment, de a többi munkagép pozíciója is erősödik. Sikerült a termelőknek átadni azt a gondolatot, hogy a Kubota azokat a termékeket kezdte el a munkagépeknél saját márkanév alatt forgalmazni, amelyeknél már a saját gyártási eljárását és a minőség-ellenőrzését tudta biztosítani. Az első évben mindig az USA-ba viszik a termékeket. Évente, mondjuk, 30 000 db bálázó megy oda, Kubota színben… Európában eladnak 1500 Vicont és 800 Kubota bálázót – csak viszonyításként. Ilyen darabszámnál nem lehet hibázni! Egyébként az összes európai leányvállalat élén japán vezető van, akik 2-3 évenként váltják egymást. A felső vezetés, menedzsment mindenhol japán. Így adják át a japán mentalitást!
– Hogy sikerült a szakembereiket itt a Két KATA Kft.-nél megtartani az elmúlt években?
– Inkább csak bővültünk. Korábban nagyobb volt a lemorzsolódás, de ezzel úgy vagyunk, hogy aki menni akar, arra ráadjuk a kabátot… Mindig vannak jelentkezők, sok alvállalkozónk is van, onnan is keresnek bennünket. Még mindig van a tarsolyban olyan ember, aki szívesen jönne hozzánk, ha kicsit jobb lenne a helyzet.
A Kubota tudatosan vásárolja fel a precíziós technológiákat
– Merre tart a fejlesztés a gyárakban?
– Az M7-esből a 4-es széria érkezik. A kisebb traktoroknál, például az M5-ösnél a rugózott híd, a szőlészeti traktoroknál a zárt központos hidraulika-rendszer, egy-két további szériánál, ahol eddig nem volt, pedig a rugózott fülke számít új fejlesztésnek. A gyár 2027-re ígéri a régóta várt 200 lóerő fölötti traktor érkezését. Munkagépeknél látszik, hogy a Kubota tudatosan vásárolja fel a precíziós technológiákat, például megvett egy spanyol permetezőgyárat, amelynél már ott van az autonóm technológia. Kanadában is megvettek egy robottechnikában dolgozó céget – látszik, hogy az autonóm technológia irányába tart a fejlesztés. A flottamenedzsment is szépen működik, a korábbi SIMA kiállításon már kinn voltak emellett a hibrid motorok is. Az viszont tény, hogy a gyár nagyon tud titkot tartani: sok információ csak az utolsó pillanatban jön ki, amíg nem 100%-os a produktum, addig nem beszélnek róla.
– Mit vár a hazai mezőgéppiacon, mi hozhat végre lendületet?
– Tény, hogy ha a terménypiac helyrejönne, a kereskedelem és minden más is erőre kaphatna. Ha lenne öt évre előre tervezhető bevétel, akkor ez a piac is más lenne.
– Legutóbb elárulta, hogy a szerelés jelenti az ön számára a kikapcsolódást. Ez még mindig így van?
– Igen, ma is kinn voltam a tanulókkal a műhelyben, két motort rakunk össze velük. A szerelés még mindig leköti a figyelmemet, elvonja minden másról… és ez nagyon jó! Jó érzés látni, hogy apró elemekből hogyan születik meg egy erős gép, ha minden a helyére kerül. Csakúgy mint a Két-KATÁ-nál.
