A mennyiségi fogyatkozás is hajmeresztő, de a minőségi romlás egyenesen rémisztő. Ezt az idei őszi belvíz is mutatta.
Rekordok – de már csak a múltban
A KSH adatai félreérthetetlenül jelzik, merre tart Magyarország mezőgazdasági hasznosítási földterületeinek mennyiségi alakulása. A fogyatkozás irányába. Amióta csak van hivatalos mezőgazdasági mérés, szántóterületből a rekord 1942-ben volt, amikor 5,62 millió hektáron termesztettek szántóföldi növényeket. Ma jóindulattal is csak 4,2 millió ez a szám. Gyümölcsös-termőterületből 1966-ban volt a legtöbb, 172 ezer ha – ma ennek a fele sincs, csupán 83 ezer ha ilyen ültetvényünk van. Az összes mezőgazdasági területcsúcsot 1923-ban mérték: 7,6 millió hektárt a 9,3 millió hektáros Magyarországon – ma ez a szám alig több, mint 5,1 millió. A termőterület-rekord 1942-ben volt 8,71 m hektárral, ma 7,3 (ebben erdő, nádas, halastó stb. benne foglaltatik).
Természetesen egy ország mezőgazdaságának a fejletségét nem a hektármennyiség mutatja meg igazán. A korszerű hatékonyság lényege éppen a kisebb területen elért nagyobb hozamban mutatható ki. Ám kérdés, mennyire felkészültek a hazai termőtalajok erre az „új” hatékonyságra…
A hazai földek állapota sem biztató
Tavaly ilyenkor ugyanis még egy egyébként felemelő minisztériumi ünnepségen, a Magyarország Talaja 2022 rendezvényen illetve a mostani Agrárszektor-konferencián is az aggodalom hangja volt a domináns a megjelent szakemberek, mezőgazdaság-politikai vezetők között. Mint elhangzott, az európai termőtalajok legalább 60-70 százaléka beteg, és a közhiedelemmel ellentétben a hazai földek állapota sem ad okot bizakodó kilátásokra. A csernozjom (feketeföld) talajok humusztartalma normálisan 5 százalék körüli, addig a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5-3 százalék. A művelés miatt, a szerves anyag csökkenésével számos talajfunkció romlik. Márpedig ha a humuszanyag eltűnik a talaj felső rétegeiből, akkor az eltárolt víz és tápanyag is elvész, onnantól kezdve pedig a föld termőképessége nem lineárisan, hanem drasztikusan romlik. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem tanszékvezető tanára szerint a hazai talajtani adottságok még mindig jók, de nem lehet hátra dőlni.
Befullad, kiszárad, tömörödik, degradálódik
Számos rossz gyakorlattal szakítani kellene: a túlzott inputkijuttatással, az aratás utáni szalma, szár földről való elvitelével, a nagytömegű gépekkel való talajtaposással. A túlművelés a biológiai-kémiai károk mellett mechanikailag, szerkezetében teszi tönkre a termőföldeket. A hazai a talajok zömének felső rétege szerkezetileg degradálódott. Emiatt romlott a vízbefogadó képességük (ezért van annyi belvíz, máskor súlyos talajkiszáradás), és sok „befulladt”, levegőtlen talaj – amit az idei őszön is tapasztaltunk belvíz formájában. Mindez Ez pedig elvezet oda, hogy következik a nitrogénvesztés – vagyis már hiába öntjük bele a sok drága műtrágyát, annak jó része nem is hasznosul, nem lesz felvehető. Dobos Endre úgy véli, fontos, hogy a gazdaságok felismerjék, mennyire az ő érdekük a jó talajállapot.
