A tavalyi aszály csak figyelmeztetés volt, de az egész jövőnkre szolgált intésül: a mezőgazdaságunk alapjait érinti a szemléleti váltás fontossága – hangsúlyozta ismét a MATE rektora.
Kevesebb eső jön, nagyon szeszélyesen, nincs több idő
Gyuricza Csaba az Agrárszektor konferencián aláhúzta, a tavalyi aszályos év katalizátorként mutatta meg, hogy a magyar mezőgazdasággal is előfordulhat, nem tud annyi kukoricát termeszteni, ami fedezi az ország szükségleteit. Az aszály azonban csak következmény: annak a földhasználati struktúrának és szemléletnek a következménye, amelyen változtatni kell. Azok a gyakorlatok, amik 20-30 éve működőképesek voltak, már nem azok. Elfogyott az idő, a klímaváltozás már itt van a nyakunkon, a földekre hulló csapadék mennyisége csökken, eloszlása egyre szeszélyesebb, növekszik a hőmérséklet és a párolgás. A csapadék megőrzése ezért olyan probléma, ami 30-40 éve még nem, mostanra azonban sürgetővé vált. A talajra hulló csapadék felét ugyanis még mindig hagyjuk elveszni. Pedig ha ezt meg tudnánk őrizni, az aszályos években se lenne akkora vesztesége a gazdáknak
– mutatott rá Gyuricza Csaba.
Egy emberöltő után nem lesz termőtalajunk
A szakember szerint a rosszul elvégzett szántással rengeteg nedvességet veszítenek a talajok, elzárjuk a nedvesség elől a mélyebb rétegeket, s ha az ágazat szereplői a tavalyi aszály után nem tanulnak a hibáikból, akkor a jövőben drasztikus beavatkozásokra is sor kerülhet. Hosszú távon a megváltozott klímafeltételek mellett különösen a nyári szántás csökkentésére, kivezetésére van szükség. Ezzel ugyanis 1-2 év alatt elpusztítjuk a talajt, lenullázzuk annak fizikai, kémiai és biológiai állapotát. A mostani módszerekkel az ember hektáronként 20-40 tonna talajt tesz tönkre minden évben – mondta ki a MATE rektora. Az országnak ilyen viszonyok közt már csak 20-25 éve van, amíg még lehet növényt termeszteni ezeken a területeken, utána egyszerűen nem lesz termőtalaj. Gyuricza Csaba szerint tehát az igazi kérdés az, túlélhetjük-e hosszú távon a mostani rendszerek alkalmazását?
Van tudás, van megoldás
A szakember szerint azonban a helyzet még nem reménytelen. Van megoldás, 1922 óta számtalan tudós munkássága segítheti az ágazatot. A következő időszakban éppen ezért kiemelt fontosságú lesz a termőtalajok termőképességének megőrzése és növelése. Gyuricza Csaba szerint emellett a talajközpontú gazdálkodással növelni lehet a talaj vízmegtartó képességét és fenntarthatóságát. A MATE rektora beszélt arról is, hogy az öntözésfejlesztés nem a berendezések beszerzésével kezdődik, hanem a tudatos vízgazdálkodással, a szükséges tudás elsajátításával. Alapvető szemléletváltásra van szükség, aminek a generációváltás adhat óriási lökést.
