Mint ismert, a szeptember 15-i türelmi idő lejárta után Lengyelország, Magyarország és Szlovákia kijelentette, hogy továbbra sem enged be hazai felhasználásra ukrán gabonát az országba, de a tranzitot – szigorú ellenőrzés mellett engedélyezi. A szigorú ellenőrzés azonban sok pénzbe és időbe kerül, sem a renitens uniós tagállamoknak, sem Ukrajnának nem jó. Itt a megoldás.
Előzmények
A három uniós tagállam döntésére első válaszul Ukrajna beperelte Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO). A vita egy pontján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök oroszbarátsággal vádolta meg a lengyeleket, mire azok leállították az ukrán fegyverszállítmányokat is. A hangulat fagyossá vált a két ország között, amin nem segített, hogy Varsó október 15-én választásokra készül, és demonstrálni szeretné a gazdálkodók felé, hogy kiáll mellettük.
Megoldás
Tegnap mégis megállapodott egymással a két ország. Ennek értelmében a világpiacokra szánt ukrán gabona egy jelentős része úgy haladhatna át Lengyelországon, hogy azt az ukrán–lengyel határon nem vetnék alá növény-egészségügyi ellenőrzésnek. Ez a „jelentős rész” a litván Klaipeda kikötőjébe tartó szállítmányokra vonatkozna. Az ukrán agrárminiszter kifejtette, hogy hasonló megállapodás készül a Németországba irányuló, lengyel területen keresztüli gabonatranzitra is. Emlékeztetett arra, hogy augusztusban egy ilyen ellenőrzési mechanizmusról született megállapodás Magyarországgal és Szlovákiával is.
Nem egy tagállamot, hanem az egész EU-t terheli
Márciusi szakcikkünkben már elemeztük az ukrán gabona vasúti szállításának legfontosabb útvonalait, amit a fenti ábra érzékeltet. Az ukrán gabona legfontosabb tengerre jutási pontja Konstanca, ahová nemcsak Románián át, hanem Moldávián és a Dunán keresztül is eljuthat az áru. A tervek szerint havi 4 millió tonnás kapacitásúra fejlesztendő fel ez az útvonal. (Lásd: Eurómilliók a dunai terményszállítás megduplázására.) Románián kívül Litvánia is lehetőséget látott a lengyel gabonastop-tilalomban, mert hónapok óta szorgalmazza, hogy inkább Klaipedát válasszák az ukrán kereskedők.
A probléma csak az, hogy a litván kikötőbe tartó ukrán gabonát kétszer kell átrakodni: egyszer a lengyel határon a széles nyomtávról a keskenyre, majd a litván határon a keskenyről a szélesre. (A háború előtt Fehéroroszországon keresztül, nyomtávváltás nélkül jutott el ide az ukrán áru, melynek hiánya most fájó lehet Litvánia számára.) A költséges művelethez az EU anyagi támogatását kérték a litvánok. (Lásd még: Megdrágult az ukrán szállítás, uniós pénzből csökkentenék.) A renitens tagállamok gyorsan meg fognak állapodni az EU-val, mivel az uniós pénzek elköltése „kevésbé fáj”, mint a nemzeti büdzsé apasztása.
