A természetesség egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban, a fogyasztói elvárások között. Ugyanakkor, ez mégis egy hihetetlenül nehezen meghatározható tulajdonság az élelmiszeriparban.
Mi is pontosan a természetes élelmiszer?
Attól függően, hogy kit kérdezünk, valószínűleg más és más választ fogunk kapni. Mivel a feldolgozók, a gyártók és a fogyasztók fejében eltérő dolog társulhat a „természetes”-hez. Vajon ez a kifejezés egyetlen, egyszerű definícióval leírható-e? Nehéz meghatározni a természetes fogalmat, különösen az élelmiszeriparban. Többnyire az élelmiszerek címkézésében természetes az, ami semmi mesterséges vagy szintetikus anyagot (beleértve az összes színező adalékanyagot, a származástól függetlenül) nem tartalmaz.
Ugyanakkor félrevezető a kifejezést olyan élelmiszerek vagy összetevők leírására használni, amelyek esetében, az összetételük megváltoztatására vegyi anyagokat használnak vagy új technológiák termékeiből állnak, beleértve a vegyipar termékeit vagy a vegyipar által kivont adalékanyagokat és aromákat stb.
Az előbbiek mellett létezik egy olyan megközelítés is, amelyet Nigel Halford kutató (Rothamsted Research) képvisel. Véleménye szerint egyetlen modern termény sem írható le természetesnek, mert több mint egy évszázados tudományos növénynemesítés és a gazdálkodók sok évszázados szelekciójának termékei.
Van egy szó, amelyet sokan a természeteshez kapcsolnak, ez pedig a „bio”
Egy amerikai tanulmány szerint minden harmadik fogyasztó nem tesz különbséget a „természetes” és a „bio” között, vagyis ez azt jelentené, hogy ugyanazok? Leírhatók-e természetesnek a bioélelmiszerek? Megközelíthető úgy is, hogy a bioélelmiszerek és a természetes élelmiszerek teljesen különböző dolgok. Akik az előbbi elvet vallják, azt mondják, hogy általában az élelmiszercímkén feltüntetett természetes kifejezés azt jelenti, hogy a termék nem tartalmaz mesterséges színezéket, aromát, tartósítószert és egyéb idegen anyagot. Míg a címkén feltüntetett „természetes” nem feltétlenül kapcsolódik az élelmiszer-összetevők termesztésére használt módszerekhez vagy anyagokhoz. Egy termék „bio” címkézéséhez a termék mezőgazdasági összetevőinek döntő hányadában (általában 95 százalék felett) ökológiainak kell lennie, és minden egyéb összetevőt, adalékanyagot és technológiai segédanyagot fel kell tüntetni az ökológiai szabályozásban meghatározott módon. A bioélelmiszerek esetén kerülni kell a műtrágyák, peszticidek, növekedésszabályozók és állati takarmány-adalékanyagok használatát is. Vagyis, sok a hasonlóság a két kifejezés mögöttes tartalma között.
Ahogy az eddigiekből láttuk, hogy a „természetes vonatkozásában” a szabályozók és az asszociációk meghatározása meglehetősen hasonló. De, az a pont, ahol a „természetes” érdekesebbé válik – és ez további vitákra ad alapot –, amikor a feldolgozás is képbe kerül. A témával foglalkozók többségének a véleménye szerint a „természetes” nem azt jelenti, hogy egy terméket ne lehetne feldolgozni. Természetesen lehet és ennek így kell lennie. Szinte minden, amit megeszünk, bizonyos fokig feldolgozva van, csak arra kell figyelnünk, hogy milyen szinten – érvelnek ők. A másik oldal pedig ellenez, szinte mindenféle feldolgozást.
A géntechnológiával témaköre
A fentieken túl, a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) természetes állapota is vita tárgyát képezi. A GMO-k olyan élő szervezetek, amelyek genetikai anyagát géntechnológiával laboratóriumban mesterségesen módosították. A GMO-k lehetővé teszik olyan növényi, állati, baktérium- és vírusgének létrehozását, amelyek egyébként nem képződnének a természetben. Tehát, a „laboratóriumi növekedési szakasz” azt jelenti, hogy nem természetesek?
Fontos, hogy különbség van a GMO-k és a termésjavítás újabb mechanizmusa, a génszerkesztés (GE) között. Míg a GMO-k a genetikai anyagok új konfigurációit vezetik be, amelyek jellemzően más szervezetekből származnak, a GE eszközök módosítják a meglévő genetikai anyagokat a hozam, a minőség vagy egyéb eredmények javítása érdekében. A GMO-khoz hasonlóan azonban a GE sem mentes a fogyasztói aggodalmaktól.
Czékus Mihály
