Az amerikai Mayo Clinic kutatói összeállítottak és a közelmúltban közzétettek egy olyan listát, amelyen az öt prebiotikumban leggazdagabb élelmiszer szerepel. Ennek számunkra abból a szempontból van jelentősége, hogy az ötből kettő, a vörös- és fokhagyma hazánkban nagy termesztői múlttal rendelkező növény.
A prebiotikumok magas rosttartalmú élelmiszerek
Jellemzően az emberi mikroflóra táplálékaként működnek és javítják ezen mikroorganizmusok egyensúlyát.
A tanulmányt végző tudósok egyre több bizonyítékot tártak fel arra vonatkozóan, hogy a prebiotikumok fogyasztása serkenti a jótékony baktériumok szaporodását a bélben és hozzájárulhat az egészséges bélmikrobióma fenntartásához.
Bár a név hasonló, a prebiotikumok különböznek a probiotikumoktól, mivel az utóbbi élő mikroorganizmusokat tartalmaz. A különbözőség ellenére kutatók szerint mindkettő potenciálisan előnyös lehet a mikrobiom egészségére, de eltérő módon működnek.
A hagymákon túl a lista többi szereplője (csicsóka, gyermekláncfű és poréhagyma) sem ismeretlen növény itthon.
Közel 9000 élelmiszer prebiotikum tartalmát vizsgálták meg
A tanulmány elkészítéséhez a kutatók korábban publikált tudományos eredményeket használva közel 9000 élelmiszer prebiotikum tartalmát vizsgálták meg. A vizsgált élelmiszerek körülbelül 37 százaléka tartalmazott prebiotikumot. Az öt legfontosabb élelmiszer (pitypang zöldje, csicsóka, fokhagyma, póréhagyma és hagyma) mindegyike körülbelül 100-240 milligramm prebiotikumot tartalmaz grammonként (mg/g). Viszonyítási alapként megemlítették, hogy például a spárga, a tehénborsó és a gabonapehely, amelyek mindegyike körülbelül 50-60 mg/g-ot tartalmazott.
A vöröshagyma és fokhagyma szinte alapeleme a magyar konyhának, így többféle formája is megjelenik számos ételben ízesítőként és fő összetevőként. Így megvalósítható cél lehet az emberek számára, hogy növeljék prebiotikum bevitelüket.
De mi van a hazai hagymával?
A hazai termelők tavaly már a vészharangot kongatták, jelezve, hogy talán búcsút inthetünk a makói vöröshagymának. Hiszen tavaly – főként az aszály miatt – gyakorlatilag megszűnt a hazai hagymatermesztés. Másfél-két évtizeddel ezelőtt, Makó és térsége hagymatermesztő nagyhatalomnak számított. Hozzávetőlegesen 1500-2000 hektáron termelték ezt a növényt. A jelenlegi termőterület a töredékére zsugorodott.
A hazai termesztők egyre kevésbé tudják tartani, hatékonyságban a lépést az olasz, a spanyol és a német gazdákkal. Az európai mezőnyt az olaszok vezetik, akik a vízgazdálkodást, a termesztéstechnológiát és a tárolást első osztályú szintre emelték az elmúlt években.
A termesztők egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy csak akkor lehet jövője a hazai hagymatermesztésnek, ha a vízgazdálkodás nagyobb mértékű fejlesztésen esik át. A földek öntözéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése szinte alapfeltétele az ágazat fennmaradásának.
Czékus Mihály