A Pro Vértes Nonprofit Zrt. már évtizedek óta foglalkozik madárbarát és vadkímélő kaszálási technológiákkal. Nem kicsiben és nem hobbiszinten, hiszen mintegy 1000 haszonállat számára kell takarmányt előállítaniuk. Ennél pedig nincs is jelentősebb bizonyíték arra, hogy úgy is lehet gazdaságos agrárvállalatot irányítani, ha közben fenntarthatóan, a biodiverzitásra odafigyelve végezzük a különböző munkafolyamatokat.
Ezt a szemléletet és a bevált megoldásokat ismerhették meg azok, akik június végén a Csákvár határában fekvő agrárvállalat székhelyére érkeztek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint az Országos Magyar Vadászkamara ugyanis egy kaszálási és drónbemutatóval egybekötött konferenciát szervezett ebben a rendkívül fontos témában. A hiánypótló és egyedi jelleget mi sem bizonyította jobban, hogy az érdeklődés jelentős volt, és bár a vadászatra jogosultak, illetve a természetvédők voltak többen, a szemléletváltás elősegítésére így is kiválónak bizonyult a nyári esemény.
De miért fontos a biodiverzitás védelme egy kezelt gyepen?
Napjainkban egyre több szó esik a fenntarthatóságról, az ökoszisztéma-szolgáltatásokról, amelyek különösen fontosak a gyepek, kaszálók esetében. Azok ugyanis számos fontos feladatot látnak el. Életteret adnak a beporzóknak, amelyek aztán áldásos tevékenységüket a mezőgazdasági területeken is kifejtik. A 2022-es aszály a gyepek nedvességtároló képességére is felhívta a figyelmet, de kutatások bizonyítják, hogy a légköri szén megkötésében sokszor komolyabb szerepet játszanak ezek az élőhelyek, mint akár az erdők. A gyepek és rétek százas nagyságrendben nyújtanak otthont olyan állat- és növényfajoknak, amelyek populációi sérülékenyek.
Ezek a szempontok, érvek azonban egy átlagos ember – és így átlagos termelő – számára kissé megfoghatatlanok. Mivel a természetben lejátszódó folyamatok lassúak, ezért a negatív tendenciákon könnyedén át lehet lépni. Így van ez a talajok romlásával, de a biodiverzitás csökkenésével is. Hogyan lehet mégis eredményeket elérni, miként válhat valóban érdekké a fenntartható, biodiverzitás-központú gyepgazdálkodás bárki számára? Ezt a kérdést vetettem fel többek között Viszló Leventének, a Pro Vértes Nonpro‑t Zrt. vezérigazgatójának.
„Nincsen mélyebb gondolat, mint az érdek. Mi a gyakorlatban gazdálkodunk, miközben a fő célkitűzésünk a természetvédelem. Viszont több mint 1000 nagytestű állatunk van, szürkemarhák és bivalyok, tehát nem egyfajta ’ciróka-marókás játékot’ játszunk. Éves szinten 5–8 ezer nagy kockabálát gyűjtünk be. De azt olyan szemléletmóddal, hogy a környezetünket ne romboljuk” – kezdte válaszát a szakember, aki hozzátette: a termelőknek is érdeke például, hogy minél kevesebbszer álljanak oda a benzinkúthoz. „Mit értek ez alatt? A gazdálkodók nagy többsége május végén nekiesik a saját gyepének, és lekaszálja a szálfüveket. Nem várja meg, hogy mondjuk június 20-ig följöjjön a nagy mennyiségű aljfüve, ami nemcsak madárvédelmi szempontból abszolút kívánatos. Ilyenkor ugyanis egy kaszálással akár másfélszer annyi füvet takaríthatunk be. Ez pedig már a gazdálkodó érdeke is.”
De ugyancsak pozitívan hat mind a természetre, mind a pénztárcára, ha gazdálkodó nem „borotválja le” a saját gyepét, hiszen akkor a kasza a földet is vágja. Ilyenkor egyrészt a bokrosodási csomó alatt történik a metszés, tehát az újrasarjadás korlátozott és lassú lesz. De a földdel szennyezett takarmány gazdasági kárt is eredményezhet.
A fenntarthatóság tehát a részletekben rejlik, ahogy a gazdaságosság is. „A gyepeknek rengeteg közösségi funkciója van, amit az átlag állampolgár nem is érzékel. Miközben a gyepekkel foglalkozó gazdálkodók nagyon csekély jövedelemtermelő képességgel dolgoznak, óriási mértékben biztosítanak ökoszisztéma-szolgáltatást” – hívta fel a figyelmet Viszló Levente.
De hogyan?
A helyes, természetközpontú, biodiverzitást támogató gyepgazdálkodás rendkívül összetett, számos elemből és megoldásból áll, ami ráadásul gazdaságonként, régiónként, fajösszetétel függvényében változhat. Ahogy ez az agrárium más területein is megfigyelhető, a végső jó gyakorlatot mindenki a saját területére szabhatja rá. Ehhez persze sok idő, energia, odafigyelés és kísérletezés szükséges. Utóbbiban viszont számos fórum és környezetgazdálkodással foglalkozó szervezet tud segíteni – például a Pro Vértes is. Az alapkutatások ugyanis léteznek, azokból könyv is megjelent, ráadásul a fogékony termelőket nem várja zárt ajtó Csákváron sem. Ezt bizonyította a júniusi rendezvény is.
A környezetkímélő kaszálási technológia minden elemét egyetlen cikkben össze sem lehetne foglalni, a legfőbb, legfontosabb gyakorlatokat néhány pontban mégis érdemes felsorolni, amik alapfeltételei a szemlélet- és módszerváltásnak.
‑ A tarlómagasság ne legyen túl alacsony, 5–10 centiméterrel mindenképpen számolni kell. Ezzel a takarmány is tisztább lesz, a rovarok, hüllők és kétéltűek túlélése pedig jelentősen megugrik.
‑ A sebesség ne legyen nagyobb, mint óránként 5 kilométer. Efölött az állatoknak esélyük sem lesz elmenekülni.
‑ A vadriasztó láncfüggöny kasza elé függesztése szintén alapkövetelmény, és nagyon jó lenne, ha azt a termelők nem csak például az AKG-s területeken alkalmaznák. Egy ilyen kiegészítő könnyedén kivitelezhető házilag is, és jelentősen csökkenti a kaszálás áldozatául eső fácánok, egyéb madarak, emlősök, például a mezei nyulak számát.
‑ Szintén kiemelten fontos a búvósávok meghagyása, ami nemcsak a kaszálás pillanatában jelent védelmet a különböző fajoknak, de azok meghagyásával nagymértékben megőrizhető egy terület biodiverzitása. Korábban a Pro Vértesnél is az volt a gyakorlat, hogy a kaszálás után néhány nappal a búvósávokat is levágták, ám hamar kiderült, hogy milyen természeti értékkel bírnak ezek az akár 10 méter széles csíkok, amelyek mozaikosabbá teszik a területet.
‑ Az időzítés nem lehet túl korai, a Pro Vértesnél a kaszálás június 5. és 25. között kezdődik, de a pontos dátummal a területen élő fajok költéséhez igazodnak.
A kiszorító kaszálás is elsődleges szempont, hogy a területen lévő fajok menekülési lehetősége folyamatosan biztosított legyen.
Az itt felsorolt technológiai elemek többsége az AKG-s gazdálkodók számára nem jelent újdonságot, a vadászatra jogosultak és természetvédők ugyanakkor szeretnék, ha ezek általános gyakorlattá válnának minél több gazdaságban.
SensoSafe – szenzorral az őzgidákért
A felsorolt megoldásokkal a gyepen élő fajok jelentős részének állománya megkímélhető. Ezeknek az állatoknak a többsége ugyanis azt a túlélési stratégiát követi, hogy nagy reprodukciós képességgel rendelkezik. Ahogy Viszló Levente beszélgetésünk során fogalmazott, ha a „jut is, marad is” elv érvényesül, akkor már nagyot léptünk előre. A gerincesek között azonban vannak olyan fajok, amelyek esetében nem elég ez a szemlélet. Ilyenek a védett madarak, mint például a túzok, de hasonló mondható el az őzekről is.
A tojások, fiókák és az őzgidák szempontjából ugyanis a felsorolt megoldások többsége sem jelent feltétlenül túlélést, aminek elsődleges oka a helyváltoztatás hiánya. A tojások és fiókák esetében ezt nem kell magyarázni, az őzgidáknál pedig nem árt hangsúlyozni, hogy azok a legnagyobb veszélyt is meglapulva próbálják túlélni. A kasza ellen ez viszont kevés – még lánccal is.
A lekaszált gida pedig nemcsak állatvédelmi és vadgazdálkodási szempontból probléma, hanem a takarmány minősége kapcsán is. Az elhullott állatok maradványai ugyanis beszennyezhetik a szénát, szenázst, ami állategészségügyi gondokat okozhat. A gidák megmentése tehát egyértelműen egy közös ügy, ami mindenkinek jó – persze legfőképpen a gidáknak. De hogyan menthetők meg hatékonyan a fiatal őzek? Az egyik legjobb választ a kérdésre a Pöttinger adta meg a néhány éve bemutatott SensoSafe nevű, kaszák elé felhelyezhető érzékelőjével. Az eszköz észleli az apróvadat, és a konkrét modelltől függően vagy sípolással jelez a gépkezelőnek, vagy automatikusan felemeli a kaszát, ezzel megmentve az állatot.
A SensoSafe vizuális szenzorokkal működik, és akár még a nyulat, fácánt is érzékelheti, ám tény, hogy elsődlegesen az alpesi, üde, zöld gyepeken fejlesztették, ahol nagy a kontraszt a növényzet és az állatok között. Hazánkban az első tapasztalatok szerint a hamar sárguló kaszálókon nincsen 100 százalékos hatásfoka. Gajár János kunszentmikósi gazda viszont már mentett vele őzgidát a 2023-as kaszálási idényben, amiről a közösségi oldalakon is közzétett videót. Nem meglepő, hogy hatalmas népszerűségnek örvendett szántóföldi bejelentkezése a megbúvó, megmentett pöttyös őzgida főszereplésével. De a Pro Vértes Nonprofit Zrt.-nél is működik már egy SensoSafe, amit a kaszálási bemutatón szintén megismerhettek az érdeklődők.
„Mi már a legelső pillanatban érdeklődtünk az eszköz iránt, néhány hete pedig használjuk is. Sok tapasztalatunk még nincsen, de kifejezetten kutatási célból vásároltuk. Szeretnénk minél szélesebb körben bemutatni a megoldást, többek között azért is, hogy az ötletgazdag fiatal gyerekek a sufniban kigondolják, hogy mi lesz az az igazi, még jobb képalkotó rendszer, amivel ezt az eszközt fölruházva tényleg tökéletes hatékonyságot kaphatunk” – fogalmazott kérdésünkre Viszló Levente. A szakember kiemelte, hogy már önmagában a probléma felvetése is nagy szó, és bármi is a cél, a végén az őzgidák, fácántyúkok, nyulak és egyéb fajok nyerik vele a legtöbbet. Ha szükség is van finomhangolásra, a szándék már megszületett.
Akár a takarmány minőségének javítása, akár a társadalmi nyomás indította el ezeket a fejlesztéseket és próbálkozásokat, valóban nagy eredmény, hogy a gépgyártók is elindultak ezen az úton. Erre szintén jó – bár kevésbé összetett – példa a Krone. A szálastakarmány-betakarításban élen járó gépgyártó ugyanis a közelmúltban egy németországi sajtóeseményen mutatta be rendkívül egyszerű, ám annál hatékonyabb gidamentő szettjét, ami alapvetően „csak” egy nagyméretű, leszúrható kosár. A gidát ebbe belehelyezve az állatot a kaszálás végéig biztonságba lehet tartani, majd szabadon engedni. A készlet persze elég keveset ér, ha a gidát nem fedezik fel időben, erre viszont egyre hatékonyabb a drónos felderítés.
Fészek- és gidakutatás drónnal
Az MME és az OMVK szakmai napjának egyik legfontosabb része a drónbemutató volt. Pontosabban a felderítési gyakorlat ismertetése, hiszen a hőkamerás megoldás a déli kánikulában természetesen nem találta meg a kihelyezett pulykatestet. A hőmérséklet ugyanis a módszer hatékonyságát nagyban befolyásolja. Tudják ezt az ABZ Drone Kft. szakemberei is, akik először a tavalyi, 2022-es szezonban próbáltak őzgidákat menteni drónok segítségével – ráadásul sikeresen.
A hőkamera használatára a hajnali, kora reggeli órákban van lehetőség, amikor az állatok – sőt akár a tojások – hőmérséklete még érezhetően elválik a környezetükétől.
„Egy éles teszttel kezdődött az egész történet, miután egy vadásztársaság felkért minket az adott terület átvizsgálására. Az elején semmilyen tapasztalatunk nem volt, így a módszert kellett kitalálnunk. Különböző magasságokban próbálkoztunk, különböző színárnyalatokkal. Az első fél óra ezzel ment el. Aztán 120 méteres magasságból négy apró pöttyöt vettünk észre, amik tojások voltak. Ez akkor bizonyosodott be, amikor a helyszínre küldtük a segítőinket” – számolt be az első, élményszámba menő akciójukról Lénárt Ádám, az ABZ Drone Kft. drónpilóta-oktatója.
A tojások megtalálása után maradtak a 120 méteres magasságnál, illetve a szürke árnyalatnál, és öt perc múlva felfedezték az első megbújt őzgidát, majd 20 percen belül még kettőt. Az első teszt tehát rendkívül sikeresnek bizonyult.
Gombás Zoltán, a cég értékesítője kérdésünkre elmondta, hogy bár gyerekcipőben jár nálunk a vadfelderítés, az első beszámolóik után már többen is érdeklődtek az új szolgáltatás iránt, tehát komoly potenciált látnak benne. Különösen, ha Nyugatra tekintenek, hiszen Németországban a gazdák támogatást is kérhetnek drónvásárlásra, ha azzal gidákat, fészkeket akarnak felderíteni.A Pöttinger SensoSafe rendszerének tesztelése egy rókatesttel: a szenzorok érzékelték,Gombás Zoltán, a cég értékesítője kérdésünkre elmondta, hogy bár gyerekcipőben jár nálunk a vadfelderítés, az első beszámolóik után már többen is érdeklődtek az új szolgáltatás iránt, tehát komoly potenciált látnak benne. Különösen, ha Nyugatra tekintenek, hiszen Németországban a gazdák támogatást is kérhetnek drónvásárlásra, ha azzal gidákat, fészkeket akarnak felderíteni.
„Ausztriában úgy történik mindez, hogy vannak bejegyzett drónpilóták. Elérhető róluk egy lista, és ha egy gazda kimegy kaszálni, előtte felkeresi az adott körzetben lévő szakembert, aki lerepüli a területet” – tudtuk meg Gombás Zoltántól.
Elképesztően felgyorsult a kaszálás
A kaszálási bemutatót Viszló Levente egy kézi kaszával indította, méghozzá egy modern gép mellett. A kettő közötti különbség a sebesség tekintetében 64-szeres. Pontosabban: legalább annyi. Mert léteznek 11-12-13 méteres kaszakombinációk is, a munkasebesség pedig szintén a munkaszélességgel párhuzamosan nőtt. Ez azt jelenti, hogy a gyepen és kaszálón élő állatok túlélési esélye a töredékére csökkent. Főleg, hogy ez a folyamat néhány évtized alatt zajlott le.
„Az állatok evolúciósan ezt képtelenek lereagálni, úgyhogy feltétlenül fontos, hogy az embereknek kell valamilyen módon ezt a hatást tompítani” – hangsúlyozta Viszló Levente.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a Pro Vértesnél milyen kaszát ajánlanak a biodiverzitás számára kedvezőbb technológiához, és némiképp meglepődtünk a válaszon. Az AÖP-ben az alternáló kasza használata támogatott, míg a csákvári kutatások azt mutatják, hogy a Lift Control-os tárcsás kaszák esetében a legkisebb az elpusztult állatok száma. Azzal magasabb tarlót tudnak hagyni, és gazdaságilag is jobban lehet erre a technikára támaszkodni, mint egy alternáló kaszára. Ahogy Viszló Levente fogalmazott: nem merné teljes egészében vágókéses gépre alapozni a takarmány-előállításukat.
A legfontosabb viszont…
Hiába minden kedvező gyakorlat, ha nincsen betartva az alábbi három alapszabály:
1. Éjszaka semmilyen esetben se kaszáljunk, az állatok többsége ugyanis ilyenkor nem képes elmenekülni a gép elől.
2. A sebességről már esett szó, de tényleg alapszabály: hiába minden, felesleges a lánc, a SensoSafe, a búvósáv, a kiszorító kaszálás, ha a munkasebesség túl nagy. Ez egyébként nemcsak a kaszálásra, hanem a gyepbetakarítás teljes feladatsorára igaz.
3. Egy természeti értékekben gazdag területen pedig szigorúan tilos szársértős kaszával dolgozni.
„Hiába állítottuk be jól a kaszát, hiába megyünk lassan, a szársértő gyakorlatilag mindent összeroppant, és teljesen feleslegessé válik az összes intézkedés. De ugyanez igaz akkor is, ha 5 kilométer/óránál gyorsabban dolgozunk. Ebben az esetben olyan gyorsan történik minden, hogy nincsen idő menekülésre. Ilyenkor szó szerint egy biomasszát fogunk készíteni a terület élővilágából” – figyelmeztetett Viszló Levente.
A legfontosabb viszont a munkájára igényes, az elveket értő és magáévá tevő gépkezelő. Ha a kormány mögött ülő személy nem figyel a szabályokra, egyetlen rossz döntésével kárba mehet sok évnyi munka is. A megfelelő személyzet nélkül egyetlen megoldás sem lesz hatékony.
A Pro Vértesnél ezzel szerencsére nincsen gond, Tilly Attila gépkezelő például magától is odafigyel a fészkekre. A rendezvényen még egy videót is mutatott nekünk. Az abban látott tojásokat maga derítette fel az idei szezonban, és végül nagy területen kaszálatlanul hagyta a gyeprészt.
De a napokban jelent meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Facebook-oldalán is egy eset: a Bihari-síkon, a Hortobágyi Nemzeti Park területén egy olyan részen zajlott az őszi árpa betakarítása, amely négy hamvasrétihéja-fészket is rejtett. A húsz fiókát a helyi gazda megkímélte, és 10 × 10 méteres védőzónákat hagyott a táblán.
Mindez tehát tényleg azt bizonyítja, hogy lehet bármilyen egy technológia, végül az emberi akarat és szemléletmód lesz a döntő…
Ne csak temető legyen!
Az a munka, amit a Pro Vértesnél végeznek, magáért beszél. Elég volt egyetlen délelőttöt Csákvár határában tölteni, hogy vadvirágok fajainak tömegével találkozzunk. A rendezvény idején parlagi sas körözött felettünk, majd egy fekete gólya is elrepült a vendégek szeme előtt. Ennél jobban nem is lehetett volna szemléltetni, hogy tényleg van értelme annak, ha a kaszálási technológián változtatunk, és fenntarthatóbbá tesszük azt, amivel segítjük a biodiverzitás növekedését.
Ahogy Viszló Levente fogalmazott: a gyep egyszerre szülőszoba, óvoda, iskola és temető. Ennek aránya viszont nem mindegy, aminek javításáért a gazdálkodók nagyon sokat tehetnek.
SZERZŐ: GRIBEK DÁNIEL SZAKÚJSÁGÍRÓ
