A cikk írásakor még mindig a tavalyi napraforgót kínálják az ukrán kereskedők, már 128 ezer forintnak megfelelő összegért is leköthető egy-egy tétel. Bordeaux-ban 460 eurót (170 ezer Ft) ér egy tonna napraforgómag, a hazai telephelyeken pedig 130 ezer forintos ajánlatokról hallani. Egy év alatt megfeleződött a termék ára. Mivel a költségek nem feleződtek, ez egy nehéz évnek ígérkezik. Hosszabb távon azonban jók a növény kilátásai.
Ahogy a termelők látják
Míg Győr-Moson-Sopronban a barkókár miatt újravetett, négyleveles napraforgótáblákat is látni, addig Zala vármegyében szép, 8-10 leveles állományokkal lehet találkozni június közepén. Az esők után dolgoznak a kultivátorok, indulnak az első gombaölő szeres kezelések. „Még a tavalyi termés harmada is megvan, mégis bíztunk a napraforgóban, 100 hektárt foglal el” – mondja itt egy gazdaságvezető, aki magasolajsavas hibridekkel foglalkozik, bár már alig van árkülönbség a normál fajták és ezek között. Azt mondja, 130 ezer forintos tonnánkénti ajánlatokról hallott, miközben 400 ezer forintot fektetett egy hektárba. Minimum 3 tonnás eredmény kell a nullszaldóhoz.
Baranyában tavaly elviselhető termésszintek alakultak ki, de az értékesítéssel nem haladtak. Az ó kukorica teljes egészében a raktárt nyomja, és a búza fele is megvan még. Napraforgóból a kukorica rovására többet vetettek, mint tavaly, 150 hektárt, mind magasolajsavas hibrid. A kiszolgálásán nem akarnak spórolni, akár félmillióba is belekerülhet egy hektárnyi termés előállítása. Az állományt gyönyörűnek mondják.
Szabolcs-Szatmár-Beregben ellenben egy szem napraforgó sem került a földbe. „Tavaly 50 hektárról 2,5 tonnás átlaggal arattunk, és az összes a nyakunkon maradt. Még az a szerencse, hogy voltak olyan állattartó telepi és digitális gépbeszerzési pályázataink, amik miatt muszáj volt – mi azt hittük –idő előtt a többi terményből értékesíteni. Aztán kiderült, hogy a repce jó áron ment el 260 ezerért, a nedves kukoricát 120 ezerért adtuk, a búzát 117 ezerért. Mindből van még a raktárban, de a túléléshez elég lett a pénz. A kieső napraforgó-területet a megnövelt repce és a szója foglalta el. Az idei repcéből másfél tonnát tudtam lekötni 180 ezer forintos áron, még februárban. Akkor szomorkodtam, most már ennek is örülök, bár legalább 3,5 tonnás termésünk lesz.” Ezekkel a kondíciókkal a repce hozni fog hektáronként 30–80 ezer forint nyereséget.
A napraforgó-termesztésbe rakott pénz erősen függ attól, hogy ki mikor vásárolt inputot, mennyit spórolt a műtrágyán, és mennyit fog a lombkezeléseken. Sokak véleménye az, hogy ez az év nem a szakmaiságnak kedvez: a terményárak láttán a legolcsóbb megoldásokra törekszenek a gazdálkodók. „Ha fullos lenne a technológia, akkor 470 ezer lenne a napraforgó hektárköltsége, de ezt valószínűleg kevesen vállalják. A kérdés inkább az, hogy ki mennyire lesz veszteséges” – vélekedik egy Fejér vármegyei nagygazdaság vezetője, aki szerint a feldolgozóknál is rengeteg a mag. Az extenzív technológiákról azonban már bebizonyosodott, hogy nem kifizetődők, ezért szerinte vagy intenzíven termeljünk, vagy sehogy, azaz még az ugaroltatás is jobban megéri, mint fél gőzzel termelni.
Így folytatja: „Azt hiszem, a kukorica piaca fog a leghamarabb talpra állni ebből a káoszból. Az idei, túlélésre játszó gazdálkodásnak, sajnos, hosszabb távon is lesznek negatív hatásai: lerongyolódik a technika, mert nem lesz pénz gépvásárlásra, fejlesztésre – és ez igaz a feldolgozóiparra is. Nem veszünk növénykondicionálót, új eszközöket, emiatt gyártói oldalon is kapacitások eshetnek ki, és folytatódik a piaci zavar. Az is elszomorít, hogy az EU-nak fontosabb volt megmentenie Ukrajnát, mint a saját agráriumát, és a krízis kellős közepén is azokkal a termeléskorlátozó zöldcélokkal van elfoglalva, amik a világ összes többi részét hidegen hagyják.”
Itt akár véget is érhetne a cikk, hiszen ki tudnánk listázni az összes kulcsmondatot, amit üzenni szeretnénk a termelőknek. De mielőtt ezt megtesszük, jöjjön néhány tényadat.
Piaci távlatok
Ami a jelenlegi ártrendet illeti, az elkeserítő, de azt is tudjuk, hogy az inputoldalon is hasonló mértékű a zuhanás. Ami fáj, hogy a kettő féléves csúszásban van egymáshoz képest. De hát éppen ennek örültünk legutóbb 2021-ben, amikor fordított irányban menetelt a termények és a műtrágyák ára. A jelenség ismerős, még ha a mértéke szokatlan is. A kérdés inkább az, hogy némi ingalengés után hova talál vissza a piac? Van-e jövője az európai napraforgónak, és mi lesz az ukrán termeléssel?
Popp József agrárgazdasági elemző egy 2018-as tanulmányban (Popp József – Harangi-Rákos Mónika – Oláh Judit: A napraforgó- és repcevertikum versenyképességének kilátásai) arra mutatott rá, hogy az olajmagok értékét a jövőben sokkal inkább a fehérjetartalmuk, mint az olajtartalmuk fogja meghatározni. Eddig ugyanis erősen hatott az árukra a biodízelipar igénye, és mivel az egyik olajmag többé-kevésbé helyettesíteni tudja a másikat, ezért a repce húzta maga után a napraforgót, az olajpálma meg nyomta lefelé mindkettőt – vice versa hatottak egymásra. A második és harmadik generációs dízelalapanyagok előtérbe kerülésével azonban inkább a világ húsfogyasztásának növekedése fogja irányítani az olajmagok iránti keresletet. (Lásd még ehhez júniusi elemzésünket: A repce esélyei magyar földön: most és 2030 után.)
Az olajütés mellékterméke ugyanis egy értékes, fehérjedús termék, amit emberi és állati táplálékként is hasznosítani tudunk, igaz, emészthetőségük és fehérjegarnitúrájuk eltérő, így szintén csak korlátozott mértékben helyettesíthetők egymással. Az extrahált napraforgódara fehérjetartalma például 35-40 százalék, elmarad a szójadara 45 százalékos értéke mögött, héjmaradványai irritálhatják a bélflórát, és lizinkiegészítésre szorul. A repcedara még kevesebb fehérjét tartalmaz, és csak 3–8 százalékos arányban keverhető a takarmányadagokba. Bár innen, Európából nézve úgy tűnik, mintha a hús „népszerűsége” csökkenne, valójában a húsfogyasztás kétszer gyorsabban nő, mint a globális népesség – mutat rá Popp József. Az állattenyésztés egyre több takarmányt, ezzel együtt több fehérjedarát igényel. Mi több, a vegánizmus terjedése is több szóját és egyéb fehérjedús növényi táplálékot követel. A napraforgóolaj étkezési célú felhasználása is növekszik, elsősorban Kínában, Indiában, de némileg Európában is. A globális piac igényei tehát felfelé húzzák a napraforgó értékét.
Héjja Csaba, az MBH Bank agrárelemzője arra mutat rá, hogy az élelmiszergyártás és a növényolajgyártás termelési értéke 2019-et követően elszakadt egymástól, a növényolajok iránti igény hirtelen megugrott a világban. Ekkor indult el az multikrízis, amelyben jelenleg is vagyunk. Bár az árak visszarendeződése törvényszerű, a napraforgó iránti igény töretlenül növekszik a világban, amit a globális termőterület egyenletes bővülése követ. A hazai termelés is a lehetőségei határáig nyújtózkodott a mostani 714 ezer hektáros területtel, a feldolgozóipar viszont ezen felül is képes növelni a kibocsátását. Az elemző ábrái szerint (lásd lentebb) a fehérjedarát igyekszünk a határokon belül tartani, viszont olajból egyre többet és többet exportálunk. Ezt meg tudtuk tenni még tavaly is, amikor saját napraforgóból kevés volt az országban, és hagyományos piacainkra nehezebbé vált az értékesítés az orosz-ukrán háború kereskedelmi következményei miatt.
Az orosz-ukrán versengés
A háború elsődleges hatásai azonban éppen a világ két legnagyobb termelőjét, Oroszországot és Ukrajnát érintik leginkább. A napraforgómag termelése és feldolgozása folyamatosan bővül Oroszországban, amit a belső felhasználás nem követ, így egyre több jut exportra. Tavaly már 16 millió tonna napraforgót takarítottak be, ebből több mint 2 millió tonnát exportáltak, de a feldolgozott növényolajból is 4 millió tonna juthat a külpiacokra. Ezzel mindkét termékből beelőzték Ukrajnát, amely a háborút megelőzően piacvezetőnek számított a feldolgozott napraforgó exportjában. Mondhatnánk, hogy ennek a háború az oka, de ha a mellékelt ábrákra nézünk, azt látjuk, hogy a szektor teljesítménye 2019 óta meredeken zuhan. Feldolgozóiparuk már 2021/22-ben 27 százalékkal kevesebb olajat gyártott, mint az orosz üzemek. Ukrajna pozíciói a háborúval vélhetően végérvényesen megrendülnek.
Ukrajna 2021-ben 17,5 millió tonna napraforgót takarított be, tavaly már csak 11 millió tonnát. Az USDA előrejelzése szerint az idei termése hasonló lesz. Az ország legnagyobb olajütői Odessza környékén találhatók, harci zónában, gyakran áramhiánnyal küzdenek. Idén az ukránok mégis a feldolgozás 10 százalékos javulásában bíznak, és 5 millió tonna olaj legyártását valószínűsítik, exportra szerintük 4,7 millió tonna juthat. Oroszország is a tavalyihoz hasonló magtermést produkálhat, amiből 2,4 millió tonnát adhat el a külpiacokon, míg az olajexport 4,1 millió tonnára emelkedhet az amerikai elemzők szerint. A két vetélytárs termelési képességei abszolút pariba kerültek egymással, de a háború kimenetelétől függetlenül Ukrajna kilátásai a rosszabbak.
Konkurencia a házunk táján
Idén Európában a 11 millió tonnát is átlépheti a rekord nagyságú napraforgótermés. Azaz, az EU eléri az ukrán kibocsátás szintjét, amivel a világtermelés ötödét biztosítja. Az uniós termésátlag nem túl magas, 2,2 t/ha. A napraforgó átlaghozamai jellemzően az EU keleti felében magasabbak, míg a repcéé a nyugati országokban, és ez – mivel alapvetően időjárási okai vannak – várhatóan így is marad. Magyarán legnagyobb versenytársaink a közvetlen környezetünkben vannak. A magyar átlaghozamok már rég elérték, sőt túlszárnyalták a francia átlagokat, de közben Romániában is megszülettek az első 2,9 t/ha-os eredmények, továbbá az EU legnagyobb területén termelik ezt az olajnövényt. (Lapozza vissza áprilisi elemzésünket: Vigyázó szemetek keletre vessétek: Románia az új vetélytárs.)
Több mint 1,1 millió hektárt foglal el náluk a napraforgó, amit a bolgárok és franciák 850 ezer hektárt meghaladó és a magyarok 700 ezer hektárt átlépő termőterülete követ. Bulgária pedig messze a legnagyobb olajütő-kapacitással rendelkezik az EU-ban: 3 millió tonna magot képes feldolgozni, a gyár etetéséhez700 ezer–egymillió tonnás importra is szüksége van, amit alapvetően a kevésbé iparosodott, szomszédos Romániából szerez be. Tavaly a teljes uniós napraforgóolaj-export fele és a darakivitel kétharmada Bulgáriából indult el, köszönhetően annak, hogy az ukrán napraforgómag java is ide futott be.
Hazánk feldolgozóipara és takarmánygyártása mintegy 1,6 millió tonna magot igényel, ezt elő is teremtjük, de néhány százezer tonnás importra emellett is sor szokott kerülni. Tavaly az EU egésze a négyszeresére növelte a napraforgómag importját, emellett a szokásos mennyiségű, másfél millió tonnányi kész olajat is behozta, ám az egy kivételes év volt. Viszont tény, hogy emiatt pillanatnyilag senki nem érzi hiányát a napraforgónak. Tartsuk azonban szem előtt, hogy ez az egyetlen olajnövény, amelyikből világszinten versenyképes mennyiséget és minőségét tudunk termelni – mutat rá Héjja Csaba. Erre a növényre most is és a jövőben is szüksége lesz a martfűi gyárnak, még ha idén nehezebb is alkudozni vele.
Összefoglalva
- A világ napraforgótermésének 70%-át Oroszország, Ukrajna és az EU állítja elő.
- A legnagyobb olajexportőr még Ukrajna, de felzárkózóban van Oroszország.
- Európa napraforgó-termelése idén rekordot ér el, de ez tovább már nemigen fokozható, miközben éves szinten másfél millió tonna magot, legalább ugyanennyi napraforgóolajat és nagyjából kétmillió tonna darát is importál. Magyarán az EU napraforgó-hiányos területnek számít.
- Ukrajna csak kényszerhelyzetben árusít magot, a magyar termelés jó felvevője a helyi növényolajgyár.
- A globális igény nő a fehérjedarák és a növényi olajok iránt. A fehérjetartalom felértékelődése várható.
- Intenzívebb technológiákkal, hektáronként minimum 3 tonnás eredmények biztosításával versenyben tud maradni a magyar termelés.
Gönczi Krisztina, Héjja Csaba, MBH Bank
