Mit mutat a magyar agrár-külkereskedelmi mérleg egy hónappal a statisztikai évzárta előtt?
Jóllehet már jó ideje 2023-at írunk, és az agrárpiaci gondok természete is új fordulatot vett, de a drámai változásoktól sem mentes, végkimenetelét tekintve azonban sikeresnek mondható 2022-es gazdasági év lassan a statisztikai adatok szintjén is tisztuló képet mutat.
Egy hónappal a statisztikai évzárta előtt a 2022. évi agrárkivitelünk változatlanul erős pozíciót mutatott. Jóllehet az előző évi kivitel – az év vége felé erősödő bázist képezve az összevont agrárexport tekintetében – a korábbi hónapokhoz viszonyított lendület fékeződésére utal, de ez a relatív enyhülés pusztán bázishatásnak tekinthető. Megmutatkozik ez a dinamikacsökkenés abban is, hogy míg a félévi kiviteli többletünk még 26% feletti növekményt mutatott, addig az 1–11. havi kiviteli többlet már „csak” 23,7%-os többlettel zárt. Az összességében érzékelhető dinamikacsökkenés azonban csak a látszat, egyszerű bázishatásnak a következménye, ami az abszolút számok összevetéséből egyértelműen kiviláglik.
Nőtt az import is
Még mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, és hónapról hónapra érzékeltetővé tennénk a 2022-es év kivitelének alakulását, érdemes kitérni arra a jelenségre is, mely szerint a november végével lezárult 11 hónap alatt mi vezethetett arra, hogy egy ilyen drámai helyzeteket halmozó, a gazdálkodási körülményeket alapvetően felforgató év után a magyar agrárkivitel alaposan túl tudott lendülni a 2011-es álomhatárnak vélt 10 milliárd eurós, addig soha meg sem közelített küszöbértéken. Nem von le ebből az optimizmusból az sem, hogy az élelmiszerimport az exportdinamikát meghaladó módon nőtt. A behozatal 37,5%-os növekménye egyrészt szükségszerűnek mondható, hiszen történelmi méretű aszály pusztított az ország nagyságrendben nem éppen elhanyagolható, majd egymillió hektárt érintő mezőgazdasági területein, másrészt a megugró világpiaci árak, főként az év első felében ki is húzták a gabonakészleteinket. Mindezek ellenére nettó importőri pozíció a fő termékkörökben nem alakult ki, jóllehet egyes termékek estében értelemszerűen nagyobb mennyiségű import érkezett (lásd a zöldség, gyümölcs területén vagy az olajos termékek esetében), mint amennyit hazai termésből exportálni tudtunk volna.
A 2022-es, 1–11. havi agrárexportunk összességében minden bizonnyal alaposan ráver a 2011-es rekordra, hiszen már november végén túllépte a kivitelünk a 12 milliárd eurós szintet, ami előrevetít egy újabb éves kiviteli csúcs elérésének a lehetőségét. Amennyiben a december havi exportunk is megismétli az 1,2 milliárd eurós novemberi exportszintet, úgy a 2022-es, súlyos aszály és energiaválság okozta kataklizmák halmozódása ellenére is elérheti a 2022-es agrárkivitelünk a 13,3, illetve 13,5 milliárd eurós szintet.
euróban, januártól-novemberig) (forrás: KSH)
Az összességében 23,5%-kal, 9,8 millió euróról 12,1 millió euróra bővülő időarányos agrárexportunk több kérdést is felvet. Ha megnézzük ugyanis az exportunk mennyiségi alakulását, akkor könnyen ráébredhetünk arra, hogy az extra kiviteli teljesítmény egy ilyen évszázados súlyos, termésnyomorító aszály és az azt megelőző csapadékszegény tavasz közepette, nem is beszélve a virágzásban ránk csapó 8-10 fokos fagyokról, nem származhat csupán a termésmennyiség, az exportárualapok bővüléséből. Mindehhez értelemszerűen az elszabaduló terménypiaci árak is jócskán hozzátettek.
Átfutva a vonatkozó táblázat adatait, látható, hogy az átlagosan sem lebecsülendő, 23,7%-os kiviteli dinamika ellenére is az exportlendület letéteményese valójában az exportrészarány tekintetében szerényebb, az exportunkban mindössze 9,4%-os nagyságrendet képviselő növényi és állati zsír, olajtermékek köre bizonyult, a maga 53,5%-os exportbővülésével. Az időarányos exportunk közel felét adó (46%-os részarányt képviselő) élelmiszer-készítmények, ital, dohánytermékek 29,3%-os kiviteli többlete ugyanakkor értékes relatív súlyánál fogva dinamizálta a 2022-es 1–11. havi kivitelünk figyelemre méltó többletét az év szinte egészében. Ez a többlet a magasan feldolgozott élelmiszeripari termékkört megtestesítve lényegesen több hozzáadott értéktartalmat képviselt az exportunkban, mint a feldolgozatlan vagy az alacsony feldolgozottságú exporttermékeink zöme, így értékesebb magyar munka testesült meg a kivitelünk egészében.
Havi kivitelünk alakulása
Amennyiben a 2021. évi bázisadatokhoz viszonyítjuk a 2022-es exportteljesítményt, úgy fontos megállapításra juthatunk.
A vonatkozó táblázat utolsó sorában feltüntetett viszonyszámokból egyértelműen kiviláglik, hogy a 2022-es év havi kiviteli teljesítményei rendre túltesznek a 2021-es kiviteli értékeken. A differencia ugyan hullámzó, hiszen 15%-tól 36%-ig terjed, de az abszolút számokat nézve tetemes 2022. évi havi többletekre bukkanhatunk. Ott, ahol a relatíve kisebb viszonyszámokat találjuk, az abszolút számokban mért havi többlet meggyőző extra kiviteli értéktöbbleteket takar, lásd a novemberi adatot, ahol a 20,7%-os növekmény mögött 200 millió eurót meghaladó többlet húzódik meg.
Ezen a szálon továbbhaladva figyelemre méltó fejleménynek mondható az is, hogy a január havi kiviteli értéket leszámítva a 2022. évi havi export rendre meghaladta az 1 milliárd eurót, miközben a 2021-es bázisadatok között egyedül a novemberi export emelkedett felül az 1 milliárdon. Éppen ezért mondható, hogy a bázishatás is tükröződik a novemberi értékek összevetésében, relatíve rontva a 2022. évi novemberi exportunk alakulását. Az összevont, 11 havi exporttöbblet pedig meghaladja a 2,3 milliárd eurót.
Az összevont havi kiviteli értékeken túl a termékfőcsoporti mozgások is figyelemre méltó információkkal szolgálnak. Hely hiányában azonban itt pusztán az éven belüli hullámzásokra utaló megjegyzésekre szorítkozhatunk.
A 2022. évi élő állat ás állati termék exportja január és november között közel 43%-kal nőtt, 178,5 millió euróról 255 millió euróra bővült.
Jelentős, 45%-os növekmény jellemezte a növényi és állati zsír, olajtermékek éven belüli mozgását is, hiszen a januári 81,3 milliós eurós kiviteli értékhez képest a novemberi kivitel nagyságrendje már megközelítette a 179 millió eurót.
Ugyancsak éven belüli dinamizálódó kivitelre utal, hogy az élelmiszer-készítmények, ital, dohánytermékek kivitele január és november között 42,4%-kal bővült, hiszen a közel 410 millió eurós januári exportra a novemberi kiviteli érték 583 millióra nőve 42%-ot mutat.
Enyhén csökkenő havi export egyedül a növényi termékek kivitelét jellemezte, ahol az év első felében ugyan biztató felfutást tükröztek a havi kiviteli nagyságrendek, hiszen a januári 293 millió eurós kiviteli érték májusig 340 millió euró fölé emelkedett. Ezt követően azonban október végéig csökkenő pályát mutatott, ami a hosszan tartó súlyos aszály okozta terményhiány egyenes következményeként értékelhető. A növényi termékek exportjának év eleji felfutása, majd a júniustól novemberig tartó lejtmenete következtében a termékpálya exportjának összteljesítménye január és november között mintegy 9%-kal csökkent.
Ami a happy end mögött van
2022. évi agrárexportunk minden évközi nehézség ellenére „happy enddel” végződhet. A gazdálkodást nehezítő körülmények és a világpiaci árak ellentmondásos alakulása és a természeti körülmények ilyen drámai, szerencsétlen összejátszása a közeljövőben jó eséllyel nem ismétlődik meg. Ennek ellenére a 2022-es gazdálkodási év nem tanulság nélküli, amiket érdemes csokorba szedni, annak érdekében, hogy ne felejtődjön el a levonható és hasznosítható tudnivaló, még akkor is, ha az idei év januárjában lehullott, több év átlagában is jelentős, 81 millimétert meghaladó csapadék kivételes mennyiség. Az idei év tehát jól indult, és az utóbbi években felhalmozódott, a talajok mélyrétegeit is érintő csapadékhiány nagyban enyhült. Bár garancia nincs arra, hogy csapadékos év elé nézünk, hiszen a nyár közepi aszály ettől még visszavethet a megtermelhető termésmennyiségből, de a magas szinten stabilizálódó külpiaci terményárak tovább javíthatnak agrárexportunk 2023-as alakulásán.
Bár nem a tavalyi év eseményeihez tartozik, de szükséges megemlíteni, hogy megállíthatatlanul árad az import, főleg az ukrán búza és kukorica az unió gabonapiacára, így Magyarországra is. Erre egyrészt az aszály sújtotta, terményhiányos hazai piacnak eleddig szüksége volt, de mostanra már ott tartunk, hogy a beérkező mennyiség nemcsak a hiányt fedezi, hanem, jelentősen lenyomva az árakat, dömpingszerűen kezdi elárasztani a hazai gabonapiacot. Az ukrán termények minőségét és tisztaságát illetően több kritika és aggodalom is megfogalmazódott az utóbbi időben.
A mindenkori európai uniós előírások azonban szigorú követelményeket írnak elő a határérték feletti toxinok, szermaradványok tekintetében. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a vevő mondja meg, hogy milyen beltartalmi értékekkel rendelkező árut szeretne venni, ő dönt a nedvesség és a fehérjetartalom kérdéséről, de arról is, hogy malmi felhasználású vagy takarmánynak való gabona beszerzésére adja-e le a megrendelést.
Egyes hírforrások szerint az ukrajnai export aktivitásban nincs érdemi változás. A május óta működő fekete-tengeri korridoron keresztül eddig 17 millió tonna gabona hagyta el az ukrán kikötőket. Ennek közel a fele kukorica (8 millió tonna), ami arra utal, hogy a 2022-es évi termés jól alakult, amit az USDA is megerősített azzal, hogy az ukránok összességében 27 millió tonnát takarítottak be ebből a terményből. Más, francia források viszont arra utalnak, hogy a harctéri események igencsak gátolták a betakarítási és a vetési munkákat, így az ukrán gabonatermelés további csökkenése várható 2023-ban!
Az orosz invázió előtt Ukrajna volt a világ negyedik legnagyobb kukoricaexportőre, és közel állt ahhoz, hogy a harmadik legnagyobb búzaexportőrré váljon. A 2022-es vetési kampányt azonban nehezítették a harcok, az üzemanyaghiány, valamint a mezőgazdasági gépek és a raktározási infrastruktúra egy részének tönkretétele.
A bevetett területek csökkentek, és a gabona- és olajos magvak betakarítása Ukrajnában idén várhatóan tovább mérséklődik. A 2022-es 65 millióval szemben a 2023-as kibocsátás 53 millió tonnára esik, ami ugyancsak messze kerül a 2011. évi, történelmi rekordnak számító 106 millió tonnás terméstől.
2022 tanulságai
Nettó exportőri pozíciónkat a meglódult import sem veszélyeztette összességében 2022-ben. Ennek ellenére a 2022. évi aszályhelyzet, a termelési feltételek szélsőséges alakulása jó néhány hiányosságunkra is rávilágított. Ilyen konklúzió, hogy eredményes és gazdaságos gyümölcstermesztés az öntözési feltételek biztosítása, hathatós fagyvédelem és jégháló nélkül ma már elképzelhetetlen. Újragondolást igényel a szántóföldi zöldségtermesztés és a gyümölcstermesztés teljes jövőképe is. A kertészeti termékek exportfolyamataiból kitűnik, hogy a zöldségtermesztés termékeire jelentős hazai és külpiaci kereslet mutatkozik, ami a tartósított zöldség- és -gyümölcskultúrák technikai hátterének fejlesztését indokolná. A hazai piac is lényegesen jelentősebb zöldség- és gyümölcsproduktumot vár el az ágazattól, amit az exportmennyiséget akár többszörösen is meghaladó importmennyiség egyértelműen jelez.
Vertikumban gondolkodva ez a program az élelmiszeripari háttér célirányos fejlesztését igényelné, legalábbis ott, ahol annak tradíciója volt, vagy a termőtáj erre lehetőséget kínál. A privatizáció során felszámolt konzervgyáraink újratelepítése a termelői háttér, így a vidék eltartóképességének a javítását is szolgálná. Mindemellett jelentős exporttöbbletet is eredményezne egy ilyen vertikum újraélesztése. Nem kell, hogy egyedülálló eset legyen a napokban meghirdetett, külföldi tőkeberuházás révén tervezett, jelentős magyar költségvetési forrással is támogatott zöldségszárítmány-üzem létesítése, mint például a dél-koreai beruházás telepítése.
Víz nélkül nincs élet! Az aszály okozta terméskiesések nagyságrendje megkerülhetetlenné teszi az öntözési kultúra újragondolását, a vízkormányzás egész rendszerének a felülvizsgálatát. Akkor, amikor még ilyen körülmények között is több víz hagyja el az országot, mint amennyi ide bejön, több mint vétek a vízkészletek ilyen pongyola kezelése, az öntözővízkészlet mélyen a szükségletek és a lehetőségek alatti hasznosítása.
Ezzel kapcsolatban átgondolást igényelne az árvízvédelmi filozófiánk és sok évtized óta követett gyakorlatunk is. Nem biztos, hogy az árvízvédelmi töltések egekbe emelésével lenne észszerű a katasztrófavédelem logikájára építve vízgazdálkodást folytatni. Az árvizek gyors levezetése helyett a többletvíz szükségtárolókba történő engedésével, az ártéri gazdálkodás újragondolásával a rendszeresen bekövetkező aszályos időszakok vízszükségletét tudnánk biztosítani és ezzel az árvízi többlettel vízkészlet-gazdálkodást folytatni. Meggondolandó az is, hogy a belvízzel rendszeresen elöntött területeken gazdálkodók automatikusan jogosulttá váljanak a vízborítás miatti kártérítésre, ha nem tesznek eleget a belvízmentesítés legelemibb szabályainak a betartásáért, például a levezetőárkok tisztításáért és üzemképes állapotuk fenntartásáért.
A privatizáció és az osztatlan közös földterületek nagyságrendje gátját képezheti az észszerű öntözési keretek kialakításának. Minden ilyen jellegű akadály elhárítása javíthat a jelenlegi ex-lex állapoton. A felszíni és felszín alatti vízkészleteink eredményesebb hasznosítása érdekében, az új vízhasznosítási koncepció megfogalmazásakor (holland mintára) a talajvízszint emelését lehetővé tevő technikai megoldásoktól sem lenne célszerű elzárkózni.
A vesztes a kukorica
A 2023–2027 közötti uniós tervezési periódus különleges forrásbőséget sejtet az elmaradt agrárgazdasági és vidékfejlesztési hiányosságok felszámolására. A vízgazdálkodási koncepció újragondolása kapcsán itt lenne az ideje egy komplex vízgazdálkodási stratégia részeként a Duna-Tisza-közi területek vízgazdálkodási helyzetének átfogó rendezésére, többek között a Homokhátság vízellátottságának a javítására, az ötvenes években megrekedt Duna-Tisza-csatorna befejezésére. A mai technikai felszereltség mellett összehasonlíthatatlanul kisebb időigényű és összköltségű vállalkozás lenne egy ilyen művelet, a gazdasági haszna pedig egyértelmű lenne. Ha már 22 km-es szakasz elkészült az elmúlt évtizedek során, nem ártana közép- és hosszabb távon is programba venni ezt az öntözőrendszeri potenciális lehetőséget.
Az öntözési és a vízkormányzási hiányosságok felszámolása érdekében végrehajtott eddigi beruházások, az évi több száz millió forintos terméskieséssel szembeállítva, 3-4 év alatt behoznák a ráfordítást. A vidékfejlesztési beruházások 80%-os állami támogatása pedig még hatékonyabbá tehetné az ilyen típusú beruházások kivitelezését.
Köztudott, hogy csemegekukorica-termesztés és csemegekukorica-export tekintetében Európában elsők, világviszonylatban pedig az USA után a másodikak vagyunk. Sem a csemegekukorica-termesztés, sem a zöldborsótermesztés nem művelhető eredményesen az öntözési feltételek biztosítása nélkül. Legalább e két kultúra hazai pozíciójának a megerősítése, versenyelőnyünk megóvása érdekében koncentrált öntözésfejlesztési célprogramot lenne célszerű indítani.
A 2022-es év nagy tanulsága, hogy a kukorica bírta a legkevésbé a tartós csapadékhiányt. Ide kívánkozik egy megjegyzés, hogy a hazai nemesítésű, szárazságtűrés tekintetében előnyöket felmutató magyar fajták termesztésbe vonására nagyobb súlyt kellene fektetni, különben a vetőmag-termeltető világcégek, agresszívebb marketingpolitikájukban bízva elsorvasztják a haza gabona- és takarmánynemesítést.
A kukoricánál lényegesen kisebb vízigény mellett is elfogadható termésmennyiség származott 2022-ben például a cirokból. Relatíve jobb szárazságtűrés jellemezte emellett az agresszívebb gyökérzettel bíró napraforgót is. A legnagyobb nyertese az idei aszálynak a kukoricával szemben a hozzáadott nitrogénműtrágyát nem vagy csak nyomokban igénylő szójabab volt. A szántóföldi növénytermesztés jövőbeli szerkezetének kialakításakor az idei aszály szülte tanulságokra e tekintetben is érdemes lenne alapozni. Megjegyzésre érdemes, hogy a szomszédunkban, Ausztriában az utóbbi három évben a szójatermő terület (hozzánk képest 1/3-nyi mezőgazdasági területen) megháromszorozódott, a mi 65 ezer hektár körüli állományunkkal szemben mintegy 93 ezer hektárra bővült, Németországban pedig megtízszereződött a szója termőterülete.
Feldolgozókra van szükség
Gyümölcstermesztésünk jövőjének koncepciózus fejlesztése megkívánná a feldolgozókapacitás fejlesztését is, csökkentve ezáltal a termelői kitettséget. A gyümölcslé-, kiváltképp az almalékészítés hazai kapacitási hátterének a kialakítása mérsékelné azt az áldatlan, évtizedes múltra visszatekintő, permanens kiszolgáltatottságot, amit a külföldi iparialma-feldolgozók árleszorító gyakorlata okoz.
Európa deficites csemegeszőlőből, így nálunk sincs megfelelő kínálat. Szőlőnemesítő fenoménjaink ugyanakkor remek, toleráns fajták széles választékát hagyták ránk, amire alapozva lendületet adhatnánk az elhalványodófélben lévő hazai csemegeszőlő-termesztésnek, jóllehet ez is az öntözésigényes ágazatok közé tartozna. Csak példaként említve piaci sikereket értek el Nyugat-Európában is Csizmazia Darab József híres csemegeszőlő-fajtái, mint a zalagyöngye, a Néró, a Fanny, az Eszther, a Teréz, Aletta, Flóra, a Palatina vagy a pölöskei muskotály, netalántán a medina. De magvatlan csemegeszőlőfajták tekintetében sem állunk rosszul.
Rövid utalás erejéig érdemes megemlíteni, hogy a húsmarhaállomány tekintetében is rendkívül jelentős állományfelfutás jellemezte az utóbbi tíz évet, így az élőmarha-exportot is. Ma már lényegesen szélesebb és így a piaci kitettségünket is csökkenti a külpiaci háttér kitágulása, a török piacot kiváltó számos új piac megjelenése, egyes déli országok a magyar élő marha felvásárlásába történő bekapcsolódása.
Ugyanilyen támogatandó terület lenne az egyre jelentősebb termelői hátteret felvonultató házinyúl- és éledező húsgalambtenyésztés, -hizlalás és -tartás. Mindkét ágazat a kistermelői háttér révén a vidék népességeltartó képességének a javítását, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kiszélesítését is szolgálja. Mindemellett igényes külpiaci szegmens számára kínál értékes, delikát minőségű árualapot. A termelésszervezési háttér és a takarmánybázis fejlesztése a felvásárlási háttér biztosítása mellett agrárpotenciálunk kihasználásának magasabb szintre emelését is lehetővé tenné. Most, amikor az energiaválság a termelők mintegy negyedét a termelés ideiglenes szüneteltetésére kényszeríti, ideje lenne a kapacitások védelmét akár kormányzati segítséggel is termelésben tartani.
Távlati veszélyek
Végezetül egy más jellegű anomáliára is szükséges felhívni a figyelmet. Újabban nincs olyan év, hogy madárinfluenza-fertőzés miatt jelentős víziszárnyas-állományt ne legyünk kénytelenek megsemmisíteni. A gazdálkodói veszteséget költségvetési források terhére kell kompenzálni a külpiaci kitiltás miatti piaci diszkrimináció mellett. Köztudott, hogy a vándormadarak vonulási útvonala évmilliós múltra tekint vissza, így azon lehetetlen változtatni. Mégsem érzékelhető, hogy az Alföld és a Duna-Tisza állandó vízfelületeire telepített termelői kapacitások, hizlaldák, a vándormadarak vonulási útvonalától elszakadó áttelepítésére törekedne bárki is, holott a víziszárnyas-kultúra magas árfekvésű terméket produkáló, prosperáló üzleti vállalkozás. Agrárpolitikai programba illő fejlesztési elképzelés lenne ezen az áldatlan állapoton változtatni, amit a kártalanítási jogosultság részleges vagy teljes megvonásával a többszörösen „áldozatul esett” vállalkozások esetében az agrárkormányzat az áttelepítési program támogatása mellett ösztönözhetne, hiszen az izolációs területek kijelölése valamennyi környékbeli, hasonló profilú kapacitás gazdasági érdekét sérti, és létét veszélyezteti.
Összeállította: Szabó Jenő
