fbpx

A kukorica kártevői

Írta: MezőHír-2023/02. lapszám cikke - 2023 február 27.

A kukorica hazánkban az egyik fő termesztett szántóföldi növény, a vetésforgó fontos eleme. Mintegy 1 millió hektáron vetik. Az utóbbi időszakban azonban egyre több kihívás elé állítja a gazdálkodókat a termesztése.

Az időjárás alakulása, valamint az egyre növekvő, rovarok által okozott kár és az így megjelenő betegségek mind nehezítik a növény termesztését. 2022-ben a legnagyobb gondot az aszály okozta, ami egyes helyeken már március végén észlelhető volt, de az állományok kezdeti fejlődése megfelelő volt, ezután a csapadékszegény tavaszi és nyári időszak viszont megpecsételte a sorsukat. Még az öntözhető területeken is kihívást jelentett az életet adó víz pótlása, ugyanis a csapadék elmaradása miatt a kutakban, csatornákban és vízgyűjtőkben nem volt utánpótlás.

Ennek ellenére a rovarok fáradhatatlanul ostromolták a még talpon lévő növényeket. A kukorica termesztése során továbbra is a levéltetvek, a kukoricamoly, a gyapottok-bagolylepke, az amerikai kukoricabogár és a kukoricabarkó elleni védekezés a rovarölő szeres kezelések legfontosabb eleme. Így a továbbiakban ezeknek a tevékenységét, valamint az általuk okozott problémákat szeretnénk bemutatni.

Talán elmondható, hogy nincs olyan növény, amelyet a különböző levéltetvek ne kedvelnének. Nincs ez másképp a kukorica esetében sem. A tengeri károsítói közé tartozó levéltetűfaj a zöld kukorica-levéltetű (Rhopalosiphum maidis) és a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi). Mindkét fajnak sok nemzedéke van, akár 14-15 is kialakulhat évente. A zselnicemeggy-levéltetű a téli gazdanövényén, a nevét adó zselnicemeggyen telel, míg a zöld kukorica-levéltetű nem vonul más növényre. Mindkét faj tojás alakban telel. Első betelepülésükre május-június tájékán lehet számítani, a következő felszaporodás szeptemberben válik aktuálissá.

Kukoricamoly-lárva (forrás: izeltlabuak.hu, szerző: Morvai Sz., licenc: CC BY 4.0)

Gyapottok-bagolylepke (forrás: izeltlabuak.hu, szerző: Gór Ádám, licenc: CC BY 4.0)

A szúró-szívó szájszervvel rendelkező állatok károkozása egyes esetekben igen magas lehet. Folyékony táplálékot fogyasztanak, emiatt a növények megszúrása után az azokba juttatott emésztést segítő enzimek miatt alakulnak ki a jellegzetes, sárguló tünetek. A levéltetvek általában a növények fonáki részén találhatóak meg, gyakran több fejlődési alak egyszerre, a kukoricánál viszont még a címeren és a csuhéleveleken is előfordulhatnak. Tömeges előfordulásuk esetén az ízközök rövidülése, elhúzódó pollenszórás, címersérülés és a jellegzetes sárga levelek a jellemző kárképek. A közvetlen károkozás mellett jelentős vírusvektorok és a mézharmatürítés miatt megjelenő korompenész is okozhat bosszúságot. Előrejelzésük sárga színcsapdákkal, ragacslapokkal vagy tálcsapdákkal végezhető. A védekezésben engedélyezett hatóanyag az acetamiprid, a lambda cihalotrin, alfa cipermetrin, deltametrin. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) az egész világon ismert, polifág kártevő, hazánkban még gyümölcsösökben is jelezték károkozását, de fűféléken, például a közönséges kakaslábfűn (Echinochloa crus-gali) is észlelték jelenlétét. A károkozásával már viszonylag korán találkozhatunk, akár már az első levelek kifejlődése után megjelenhet a tojásból kikelt fiatal lárva. A hernyók a szárba fúrják magukat, és rágásuk következményeként alakul ki a szár- vagy címertörés. Az irodalom ezt nevezi meg fő kártételnek, de sokszor előfordul még a csöveken és szemeken okozott rágás is. Másodlagos károkozása a rágások nyomán megjelenő gombabetegségek. Hazánkban két nemzedéke alakul ki, de a déli részeken már harmadik nemzedékről is beszámoltak. Az alsó nódusz közelében található a nyugvó alakja, emiatt a szántás nélküli termesztés esetén könnyedén áttelel. Rajzása már májusban elkezdődhet. A védekezés fontos eleme a megfigyelés és az ezen alapuló kezelés, amihez feromoncsapdák állnak a rendelkezésre, de fénycsapdával is detektálható a lepke. Gyakorlati megoldás ellene, hogy a szármaradványokat a talajba dolgozzák, vagy kedvezőtlen feltételeket teremtenek, így ezekben a részekben nem fog tudni megmaradni a lárva. A védekezést a hernyók megjelenésének idején kell elvégezni, mert ha a növénybe bejutottak, akkor már nehéz és sokszor eredménytelen lehet a kezelés. Engedélyezett hatóanyag: Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, Trichogramma fajok, acetamiprid, lambda-cihalotrin, klórantraniliprol, cipermetrin, deltametrin, indoxakarb, eszfenvalerát.

A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) manapság talán az egyik legszélesebb körben kárt okozó faj, szinte minden termesztett növényen találkozhatunk kártételével. A mediterrán térségből származó lepke az ezredforduló tájékán még csak vándorlepkeként jelent meg hazánkban, aztán az időjárási körülmények kedvezőbbé válása során az utóbbi években már áttelelő fajként köszönthetjük, megkeserítve ezzel a gazdálkodók és hobbitermesztők életét. A lepke a kukoricatermesztést alapjaiban meghatározó állattá vált. A kárt a lárva okozza, a generatív részeken. A lárvák a címer felől rágnak be a csőbe, de a szemeket is rághatják, nagy kárt okozva a termésben.

Gyapottok-bagolylepke lárvája (forrás: izeltlabuak.hu, szerző: Morvai Sz., licenc: CC BY 4.0)

Fuzáriummal fertőzött cső (fotó: Seresné Menyhárt Anna)

A kártétel nyomán gombabetegségek jelenhetnek meg. A legjelentősebb, így megjelenő gombabetegség a fuzárium, amely jelentős termésveszteséget és minőségromlást okoz, emellett toxintermelése révén emberekre és állatokra egyaránt káros. A kukorica legveszélyesebb betegségeként tartják számon. A gomba miatt toxinok termelődnek, mint a zearalenon és a dezoxinivalenol. A szabályozás szerint az előbbi esetében a határérték 0,3 ppm, míg az utóbbinál 1,75 ppm egy tonna kukoricára vetítve. A kórokozó polifág, sok növényt megfertőzhet. Az elkerülés érdekében kerülni kell a monokultúrát, és mert a búzán is képes károsítani, ezáltal fennmaradni, a búza-kukorica bikultúra sem ajánlott. A szaporítóképletei talajban sokáig képesek fennmaradni és fertőzni, emellett hőstabilak, a termésről sem kémiai, sem fizikai eljárással nem lehet eltávolítani. A Fusarium fajok egész tenyészidőszakban fertőzhetik a kukoricát, okozhatnak csíranövény-pusztulást, szárkorhadást, és a rovarok tevékenysége nyomán csőpenészt is. A termesztésben a csöveken okozott kár a legjelentősebb. A gombaölő szeres állománykezelés a költségek és az alacsony hatékonyság miatt ritka, így a legfontosabb eleme a védekezésnek a rovarok elleni fellépés.

A gyapotok-bagolylepke elleni védekezésben szintén fontos szerepe van a feromoncsapdáknak. A védekezést ennél a fajnál is a hernyók megjelenésekor kell elvégezni, mert később már eredménytelen. Az engedélyezett hatóanyagok: Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, klórantraniliprol, cipermetrin, lambda-cihalotrin, indoxakarb.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) elsődleges tápnövénye a kukorica. Az imágó levél- és virágporfogyasztó. Károsítása nyomán 5–10 mázsa, de akár teljes termésveszteség is előfordulhat. A lárva károsítása a gyökereknél fordul elő, még a támasztógyökereket is rághatják, így jellegzetes tünete az úgynevezett hattyúnyak, vagyis s alakban meggörbült növények alakulnak ki. A rágás miatt a növények teljesen kidőlhetnek, és el is száradhatnak. Egynemzedékes, tojás alakban telel a talajban. A védekezés során az elsődleges tényező, hogy a lárvakártétel ne alakulhasson ki. Kerülni kell a monokultúrát, fontos a vetés ideje. Tömeges lárva-előfordulás esetén talajfertőtlenítés ajánlott. Csapdázással szintén detektálható. A kezelést akkor kell elvégezni, ha 2-3 imágót találunk egy növényen. Engedélyezett hatóanyag a védekezés során: cipermetrin, lambda cihalotrin, teflutrin, acetamiprid, eszfenvalerát.

A kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) a kukorica szegcsíra állapotában képes a legnagyobb kárt okozni, mert ebben a fenofázisban a növény még nem tudja megfelelően kezelni a zöldtömeget vagy a tenyészőcsúcsot ért károsítást, így ki is pusztulhat. Az imágók emellett a csíranövény leveleit karéjozva rágják, nagy felszaporodás esetén tarrágást is előidézhetnek. A tápnövény gyökérváltásának idején okozott nagymértékű karéjozás szintén okozhat növénypusztulást. Egynemzedékes, imágó alakban telel. Főként éjjel táplálkozik, napközben a növény leveleinek védelmében, valamint a talaj rögei között található meg. Polifág faj, de elsődleges tápnövénye a kukorica, egyes esetekben még a gyümölcsösökben is megtalálható. Védekezni ellene legkiemelkedőbben az agrotechnikai műveletekkel lehet. Ez lehet a gondosan elkészített magágy, kiegyenlített tápanyag-utánpótlás, egyenletes és gyors állománykelés. Kártételi küszöbérték 3-4 imágó négyzetméterenként. A neonikotinoidos csávázószerek kivonása miatt jelenleg nagyon nehezen lehet eredményesen védekezni.

Kukoricabarkó (forrás: izeltlabuak.hu, szerző: Klózer Tamás, licenc: CC BY 4.0)

Amerikai kukoricabogár (forrás: izeltlabuak.hu, szerző: Horváth Dávid, licenc: CC BY 4.0)

A vegyszeres védekezés során a szerrezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében figyelni kell a különböző hatóanyagok és hatóanyagcsoportok váltott alkalmazására, valamint fokozottan ügyelni kell a készítmények méhveszélyességi kategóriájára is. A méhek védelme érdekében nemcsak a virágzó kultúrnövényt kell figyelembe venni, hanem az esetleg előforduló vadon élő növényeket, gyomnövényeket is.

SZERZŐ: Seresné Menyhárt Anna, növényorvos