A hazai gyep termőterületek nagysága jelentős, az összes mezőgazdasági területnek mintegy 15%-a. A terményt adó betakarított terület nagysága – a korábbi időszak csökkenése után – stabilizálódott. Ezt támasztják alá a KSH ide vonatkozó adatai is, amit az 1. táblázat szemléltet. A táblázat szerint a hazai termést adó gyepterület nagysága635 000 ha körül alakult. Az egyéb szakirodalmi és a magyarországi élőhely-térképezési adatok szerint ehhez még350 000 ha elfüvesedett, illetve elcserjésedett terület is hozzátartozik. Ez megközelítőleg mintegy 1 millió hektárt jelent.
A gyepterületek gyephasználat szerinti felosztása lehet kaszáló, rét, legelő, talajvédő, kommunális, fajtafenntartó gyep vagy egyéb szórványterület. De egyes területeket vegyesen kaszálják, illetve legeltetik. Ezeknek a gyephasználati módoknak az arányai azonban folyamatosan változnak.
A gyepterületek, kaszálók, rétek, legelők karbantartási munkáinak elvégzése nagyon fontos a gyepek kultúrállapotának és a termelési szintjük fenntartásában, de ezen túl a jól ápolt, szép gyepeknek, réteknek esztétikai és tájképi értéke van. Ez utóbbi szempontok azért is jelentősek, mert a termelő gyepterületek, kaszálók használatában szeptembertől májusig csak vegetálás jellemző, és a legeltetés is hagyományosan szünetel a szeptember 29. és április 24. közötti időszakban. Ebben az időben van lehetőség a gyepápolási, karbantartási munkák gondos elvégzésére. A gyepek ápolásának, karbantartásának munkaműveletei és az alkalmazott eszközök az előzőekben említett gyephasználati módok mindegyikében megegyezőek lehetnek, már csak azért is, mert a rétek, kaszálók hasznosítása vegyesen kaszálással és legeltetéssel történik, és a legelők esetében is vegyesen folyhat a gyephasználat.
A gyephasználati tevékenység, így a gyepápolási és -karbantartási munkák során tekintettel kell lenni arra, hogy a hazai gyepterületekből mintegy290 000 ha a Natura 2000 alá eső gyep, amibe a 180 000 ha védett gyepek jelentős része is beletartozik, és 670 000 ha gyephasználat nem esik korlátozás alá. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a gyepterületeknek a használatára és ezen belül a gyepápolás és -karbantartás technológiájára is különleges szabályok vonatkoznak.
A legfontosabbak:
1996. évi LIII. törvény a természetvédelemről;
275/2004. (X. 8.) kormányrendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek…;
269/2007. (X. 18.) kormányrendelet Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól.
Ezen túlmenően a természetvédelmi területek gyepápolásával, gyephasználatával kapcsolatban a saját területekre vonatkozó szabályozásokkal rendelkeznek (1. kép).
Az ilyen értelemben korlátozás alá nem eső területek gyephasználatára és -ápolási munkáira is vonatkoznak szabályok, ilyen a nitrátérzékeny területekre vonatkozó „nitrátdirektíva” és a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat ajánlásai.
Ezeknek a szabályoknak az előírásait úgy lehet összefoglalni, hogy minden olyan technológiai és műszaki eszköz alkalmazása, mely beavatkozás a gyepek természetes élővilágába, és sértheti annak természetes állapotát, tilos. Tehát a fenti munkaműveleteket és a gyephasználatra vonatkozó egyéb munkákat is csak az ide vonatkozó előírások szerint szabad elvégezni. Az egyébként alkalmazott munkaműveletek közül például a tápanyag-visszapótlás, lazítózás minden formája tilos. Sok egyéb előírás mellett az egyes műszaki eszközök, például a dobos kaszák használata is tilos.
A kora tavaszi időszakban még van lehetőség az őszről elmaradt tisztító kaszálás, valamint a szármaradványok, a gyepalom eltávolítására. A tisztító kaszálás – az üzemben egyébként is használatban lévő – függesztett, vontatott vagy magajáró, rotációs kaszákkal elvégezhető. A jó talajállapotú telepített gyepek, kaszálók tisztító kaszálására a tárcsás, rotációs kaszák – kissé megemelt vágási magassággal – megfelelő üzembiztossággal használhatók. A rosszabb talajállapotú ősgyepek és legelők tisztító kaszálását pedig a robusztusabb, erősebb építésű dobos kaszákkal lehet üzembiztosan elvégezni. A tisztító kaszálást a hagyományostól kissé eltérő technológiával kell elvégezni (2. kép).
Ez azt jelenti, hogy a vágási magasságot a legnagyobb értékre kell beállítani, vagyis a szokásosnál magasabb tarlót kell hagyni. A rendterelő lemezeket pedig a legszélesebb, úgynevezett terített rend rakására kell beállítani. A nagyon rossz, elhanyagolt területek tisztító kaszálására és az elcserjésedett területek megtisztítására pedig a különböző konstrukciójú függőleges vagy vízszintes tengelyű szárzúzó berendezéseket lehet használni. A kisebb elcserjésedett területek megtisztítására pedig már kaphatók a kis munkaszélességű, függőleges tengelyű, lengőkéses, szárzúzásra is alkalmas magajáró zúzóberendezések (3/a-b-c. kép).
A természetvédelmi gyepterületek kaszálására, így a tisztítókaszálásra is az alternáló vágószerkezetű kaszák használatát kell előnyben részesíteni, a vadriasztó lánc használata ez esetben is kötelező, a dobos, rotációs kaszák használata pedig tilos (4. kép).
A gyepterületek ápolásában fontos szerepük van a különböző fogasboronáknak és láncos rétboronáknak vagy az újabban egyre nagyobb számban kapható gyomboronák szóló gépként vagy egyéb gyepápoló gépekkel kombinált gépkapcsolású kombinációinak. A fogas-, lánc- és gyomboronák – konstrukciójukat tekintve – könnyű szerkezeti kivitelűek. Ezért a nagyobb munkaszélességű változatok függesztett vagy féligfüggesztett, de a legnagyobb munkaszélességű változatok vontatott kivitelűek. A 3 m-nél nagyobb munkaszélességű gépek szélső tagjai csuklókon keresztül kapcsolódnak a középső tagok vázkeretéhez. A fogasboronák, láncos rétboronák vagy gyomboronák használatával a tisztítókaszálás során levágott, illetve a területen maradt szármaradványok vagy gyepalom biztonságosan eltávolítható. Mindezek mellett a gyepterület felső rétegének megmozgatásával, fellazításával javul a gyepnemez oxigénellátása és csapadékvíz-bevezetése is, illetve egyengető- és gyomirtó hatásuk sem elhanyagolható.
A tavaszi gyepápolás során a gyepnemez szellőztetésével lényegesen javíthatók a gyepek életkörülményei a talaj oxigénellátásával, a vízháztartás és talajszerkezet javításával.
A gyepterületek lazítása is hasonló hatással van. A lazítás különböző – ferde késes és egyenes késszárral szerelt – középmélylazítókkal elvégezhető. Ezek közül egyes típusok munkaeszközei az üzemeltető traktor TLT-jéről hajtott vibrációs lazítószerszámmal vannak felszerelve (5. kép).
Egyes típusok elektromos műtrágya-adagolóval, illetve pneumatikus szállítású műtrágya-kijuttató adapterrel vannak kombinálva. A szellőztetésre pedig függesztett vagy késes hengerek használhatók (6. kép).
A tavaszi fejtrágyázás során kijuttatott tápanyagot a gyepek a hozamokkal hálálják meg. A kijuttatott hatóanyagoknak azért is van különös jelentősége, mert a szakirodalmi adatok alapján a talajok leromlott, ledegradálódott állapotban vannak. A tápanyag-visszapótlásra különböző összetételű, hatóanyag-tartalmú szilárd műtrágyákat, a tavaszi fejtrágyázásra elsősorban N hatóanyagú szilárd vagy akár folyékony műtrágyákat (pl. Nitrosol) is használhatnak a mezőgazdasági üzemek.
A szilárd műtrágyák kijuttatására– a folyamatos fejlesztések eredményeként – korszerű, röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépek közül választhatnak az üzemi szakemberek. A gyepek tápanyag-visszapótlásában használatos műtrágyaszóró gépek legkisebb változatai – kisebb 0,5–0,7 m3 tartálytérfogatú – röpítőtárcsás függesztett gépek. A nagyobb tartálytérfogatú gépek 0,5 m3-től 1,0-2,0-3,0 m3-es tartályokkal – kivétel nélkül – két röpítőtárcsával, függesztett változatban, családelven készülnek. Egyes típusoknál, a műtrágyatartály térfogata magasítókkal növelhető. A kisebb emelőképességű traktorokhoz történő illesztés céljából pedig alvázukat egytengelyes futóművel támasztják alá. A 3 m3-nél nagyobb tartálytérfogatú változatok az üzemeltető traktor vonóberendezéséhez kapcsolható vontatott konstrukciók (7. kép).
A műtrágyaszórók korróziónak erősen kitett szerkezetek, ezért szerkezeti részeik a korróziónak ellenálló festéssel vannak védve, míg a funkcionális alkatrészek korrózió- és kopásálló ötvözött acélból készülnek. A szórószerkezetekre történő rávezetés, illetve a szórásszélesség állítása manuálisan és távvezérléssel is megoldható. A gyepek fejtrágyázása során is alkalmazott normál, környezetkímélő vagy táblaszéli, illetve a Stop-and-Go szórási üzemmódok az üzemeltető traktor termináljáról ISOBUS-adatátvitellel vezérelhetők. A gyepek tápanyag-utánpótlásában – az előzőekben említett – adatátvitel, kiépített terminálok és USB-csatlakozási lehetőségek, valamint GPS-alkalmazások precíziós, helyspecifikus kijuttatási lehetőséget is biztosítanak. A tavaszi fejtrágyázás során a hatóanyag helyspecifikus kijuttatása színfelismerő nitrogénszenzorokkal vezérelve ISOBUS-terminálokkal is megoldható. A felszínre kijuttatott hatóanyag hasznosulását az előzőekben ismertetett fogas-, rét-, lánc- vagy gyomboronák használata nagyban segíti. Erre a célra gyomboronából, illetve Güttler hengerből álló gépkombináció is alkalmas (8. kép).
A műtrágyázás mellett a gyepek hígtrágyázásának is komoly hagyományai vannak. Erre a célra fejlesztették ki a tartálykocsikra szerelhető, különböző lengőcsöves injektáló adaptereket (9. kép). A hígtrágya-kijuttatásos technológiában is alkalmazzák az ISOBUS-adatátvitelt és a kiépített terminálokat. Itt is megjegyezzük, hogy a jelentős méretű és a Natura 2000 alá tartozó, védett gyepekben semmiféle tápanyag-visszapótlás nem engedélyezett.
A gyephasználat során kiritkult gyepek állományának pótlására a különböző felülvetési technológiák és műszaki berendezéseik alkalmasak. Erre a célra a legrégebben alkalmazott eszközök a direktvető elemekkel – nyitótárcsával, tárcsás csoroszlyával és magtakaró kerekekkel – felszerelt, a gabonasorvető gépekhez hasonló berendezések. Ezek a gépek a gyepek vetőmagmag-tulajdonságaihoz igazodó, szivacsbetétes adagolóelemekkel vannak felszerelve.
A gyepek kora tavaszi ápolásában a hengerezéssel egybekötött simítózás az egyik legfontosabb munkaművelet, mely nagymértékben elősegíti a bokrosodást. Erre a célra tehát a rögtörő hengerekből és simítóboronából összeállított gépkombináció használható előnyösen. Ilyen gépkombináció a Güttler Harroflex simítóboronából és Güttler hengerből álló gépcsoport (10. kép).
A simítóborona tavaszi használatával összegyűjthető a területen levő szármaradvány, és a felső réteg kissé fellazítható, vagyis a felső gyökerek a „téli viszontagságok után” levegőhöz jutnak. Természetesen az előzőekben említett röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal a tavaszi tápanyag-visszapótlás ezt megelőzően elvégezhető, a boronatagok a műtrágyát bedolgozzák a talajfelszínbe. A boronára szerelt simító pedig eltünteti a vakondtúrásokat és a kisebb talajegyenlőtlenségeket. A rögtörő henger pedig visszanyomja az esetlegesen felfagyott gyökérzetet. A Güttler henger, mivel kb. 3 cm mélyen tömörít, lazán hagyja a borona által fellazított talajréteget. A sávos szórvavetőgép-kombináció pedig a felülvetést is elvégzi.
Szerző: Dr. Kelemen Zsolt, műszaki szakértő – Gödöllő
