A hazai éghajlati adottságok között a termőhely szervesanyag-termelési potenciálja CSAK ÖNTÖZÉSSEL használható ki (a víz van minimumban). A felszínre jutó napenergia több víz elpárolgását teszi lehetővé, mint amennyi csapadék hull az Alföldön. Hazánkban az éves átlagos csapadékmennyiség 550 mm, a lehetséges párolgás és párologtatás (PET) együttes értéke 800 mm. A csapadék mennyisége várhatóan nem változik, éves eloszlása szélsőségesebbé válhat.
A csapadék területi és időbeli eloszlásában igen nagyok a különbségek. Az Alföld közepén (Szolnok) az átlagos évi csapadékösszeg 524 mm. A PET értéke a felmelegedéssel növekedhet az Alföldön, nagyobb területen meghaladhatja a 900 mm-t. A vízhiány 250 mm-ről 350 mm-re nőhet évente. Csak szélsőséges években esik megfelelő mennyiségű csapadék a tenyészidőszakban, ezért az ország nagyobb részén a szárazgazdálkodásra alapozott mezőgazdaság hullámzó gazdasági eredményt mutat. A növénytermesztésben a víz pótlására nagyobb szükség lesz ahhoz, hogy kihasználjuk termőhelyi adottságainkat. Csapadékhiány szempontjából a Tisza-völgyében indokolt az öntözés fejlesztése.
Magyarország vízmérlege
A meteorológia adottságok ellenére hazánk az éves vízmérlege alapján Európa három vízben leggazdagabb országa közé tartozik, egy főre számítva a készletet. Az ország vízmérlegében a bevételi oldal kb. 168 km3-re becsülhető évente. Ebből 112 km3 víz a határon túlról érkezik, 56 km3 hazánkban hull le, melyből 5 km3 elfolyik, így a déli határainkon 117 km3 víz távozik. A befolyó víz mennyiségét hosszú távon stabilnak vehetjük, mivel nagy folyóink vízgyűjtői magas hegységekben (Alpok, Kárpátok) vannak. A napi vízhozam, a csapadékkal szinkronban, a szélsőség felé módosulhat. A Duna esetében az ausztriai vízierőművek jelentős mennyiségű vizet tároznak, és kiegyenlítik a vízhozamot. A Tisza kis víz (KV) esetén kb. 100 m3/s, a Duna 1000 m3/s hozammal rendelkezik. Az éves ivóvíz- kb. 0,4, az iparivíz- (ivóvíz minőség) felhasználás 0,2 km3-re tehető, melyek tisztítás után döntően a felszíni vizekbe kerülnek vissza. Az ivóvízigény növekedése nem várható, mert az ország lakossága jelenleg is csökken, és a tendencia ebbe az irányba mutat. Az ipar takarékosabb technológiára áll át, nagy vízfogyasztású új feldolgozókra (pl. cukorgyár) nem számíthatunk. A hivatalosan felhasznált öntözővíz mennyisége ma kb. 0,3 km3, a tervezett 400 ezer ha szántó éves öntözővíz-szükséglete kb. 1,7 km3.
Ez a mennyiség az éves vízmérleg becslésének hibahatárán belül van, érdemben nem befolyásolja a készleteket.
100 000 ha szántóföld öntözővízigénye 81 m3/s értékre tehető. A Tisza völgyében ez a vízkivétel eléri a folyó által szállított teljes mennyiséget kis vizes időszakban. Az öntözött területek nagyságának növelése csak a tározott víz mennyiségének emelésével oldható meg.
A hazai élelmiszer-ellátás teljes egészében biztosítható az öntözött szántókról
A megfelelő termőföld- és vízmennyiség mérleg szerint rendelkezésre áll. Ugyanakkor a két tényező térbeli és időbeli előfordulása nem teszi lehetővé ma a célzott területnagyság elérését. Ugyanis a víz nem az adott időben és megfelelő szántóföldi táblán van jelen. Ez csak különböző műszaki létesítmények megépítésével, fenntartásával érhető el. A megfelelő időpont víztározók, míg a megfelelő hely csatornák, csővezetékek építésével biztosítható. Ezek kiépítésének költsége nem terhelhető a gazdálkodókra, a társadalom közös kockázatviselése alapján hozhatók létre.
A tiszai vésztározók speciális feladatra épültek, melyeknek nem volt célkitűzése az öntözővíz tározása. Ennek megfelelően a szükséges kiegészítő művek nem épültek meg. A tározók helyzete alapján a szükséges beruházások (öntöző-, övcsatornák stb.) várhatóan nem is építhetők meg az alapfunkcióhoz.
A belvizek használata öntözésre erősen korlátozott, mert magas az oldottsó-tartalmuk, ezért szikesítő hatásúak. Nem minden víz alkalmas öntözésre, mely pohárba tölthető.
Öntözésre használható vizek
Öntözésre azok a vizek alkalmasak, melyek összessó-tartalma 500 mg/l alatti. A Tisza vizének sótartalma 2-300 mg/l, évszaktól függően, így jó forrást jelent a szántóföldek vízpótlására. Az öntözés területi fejlesztésénél nem azt kell figyelembe venni, hogy JELEN pillanatban hol van víz. A közgazdasági kutatások eredménye alapján a legjobb talajokon szükséges a bővítés. A Tisza völgyében ilyen térség a Békés-csanádi löszhát. A Tisza völgyében tárolt víz mennyiségének növelésére készültek tanulmányok, mint Kollár F.-Orlóczi I.: 1977. A csongrádi vízlépcső tervezése (Vízügyi Közlemények) című műve.
A csongrádi vízlépcsőhöz (1. ábra) kapcsolódva három tározási lehetőség kihasználása adódik:
– A folyó duzzasztott medrében, kb. 57 millió m3 víz.
– A Kiskörei Vízlépcső bögéjében, a Tisza-tó leeresztésének függvényében változó mennyiség vehető ki. Ennek igénybevétele azonban nem jelent új készletet.
– Az alpári tározó medrében, kb. 161 millió m3 víz. Amennyiben 300 mm víz pótlásával számolunk szántóföldön hektáronként, úgy kb. 73 000 ha öntözése lehetséges az új vízkészlet alapján.
Az öntözés fejlesztésének egyik feltétele Bács-Kiskun, Csongrád, Békés-Csanád megyékben a nagytérségi vízellátási rendszerek megépítése, így összességében kb. 150 000 ha szántó berendezése érhető el (2. ábra).
A Tisza jobb partján a domborzati adottságok miatt a vízkivétel csak szivattyús lehet. A bal parton lehetséges a gravitációs kivétel megépítése. A Körös-völgy vízpótlására a Tisza-Körös-csatorna gravitációs üzemű változata alkalmas, az öntözőcsatornák vízkivétele pedig szivattyús lehet.
Az öntözésfejlesztés lehetőségei
A fejlesztés lehetőségét öntözési MÓDONKÉNT kell elemezni, mivel módonként eltér a talaj és öntözővíz minőségének igénye:
Felületi: a talaj alacsony vízvezető képességű, gyengébb minőségű öntözővíz használata lehetséges. Ez az öntözési mód a rizs termesztéséhez alkalmazható, szántóföldi, kertészeti területen nem várható alkalmazása. A felhasznált vízforrás: felszíni víz; a kapacitásnak fedeznie kell a vetés utáni gyors elárasztás szükségletét.
Esőszerű: a talaj jó vízvezető és raktározóképességű, jó minőségű öntözővíz szükséges. Szántóföldi növények – gabona-, ipari és vetőmagcélra –öntözése. A felhasznált víz döntően felszíni, melyet a vízforrásból csatornákkal, csöveken keresztül vezetünk a felhasználás helyére. A csatornák magas vezetéssel indulnak, a víz betáplálását szivattyús átemeléssel lehet megoldani.
Mikroöntözés: a talaj alacsony vagy magas vízvezető képességű, összes sótartalomban gyengébb minőségű öntözővíz használható. Elsősorban gyümölcsültetvények, kis területű szántóföldi zöldségnövények öntözésére alkalmas mód. Elhelyezkedése: az ország területén szétszórtan. A szétszórtság miatt elsősorban a felszín alatti víz lehet a forrás. A kijuttatóelemek érzékenyek a magas vas- (Fe), mangán- (Mn) és szervesanyag-tartalomra. Az esőszerű öntözést a legjobb talajon kell végezni, ebbe az irányba kell fejleszteni. Ez a talaj Magyarországon a „csernozjom (mezőségi) talajok” kategóriában található, ahol a talajtípusok között további sorrend állítható fel. A csernozjom talajok jellemzője a mélyen (>6 m) elhelyezkedő talajvíz. A talaj jó vízvezető tulajdonsága (C szint: lösz) miatt a vizet CSAK burkolt csatornában, csővezetékben lehet vezetni a szántóföldön. Az öntözés nem emelheti a talajvízszintet a kritikus szint fölé sem az öntözött táblán, sem a víz szállítási útja mentén. A burkolatlan csatornák hatásának bemutatásához érdemes visszakanyarodni a Tisza-tó használatbavételét követő rétiesedési és szikesedési problémákra, melyek az üzemi öntözőberuházások bukásához vezettek.
A nyári vízhiányos időszak a szántóföldekre és folyókra egy időben jellemző, így meg kell vizsgálni az „idényen belüli feltöltő öntözés” lehetőségét. Ennek lényege, hogy július közepén egy 60 mm-es öntözést végzünk az aktuális ET-szükséglet felett jó vízgazdálkodású (mezőségi talajú) szántókon.
Az öntözés hatását a talajra, a vizekre és a természetes élőhelyekre monitoringrendszerrel szükséges figyelni. Rögzíteni kell a kiindulási állapotot, és tenyészidőszakban a mintatáblákon méréseket kell végezni, majd ezeket ki kell értékelni.
SZERZŐ: DR. TÓTH ÁRPÁD •AQUAREX ’96 KFT.
