Zuhan a novemberi szállítású szójabab ára Chicagóban. Ez az többi olajnövényre is kihat, pedig ezekből nem nagy a kínálat.
A novemberi szállítású szójabab ára Chicagóban 489,5 dollár, ez még az extrém gyenge hazai fizetőeszköz mellett is 200 ezer forintot jelent tonnánként. Június 20-án még 569 dollárról és 216 ezer forintról írtunk ugyanerre a határidőre.
Rekordmagasról szánkázunk lefelé
A mögöttünk álló hónapokban a növényi olajok piaca több okból is szűkös volt: Kanadában tavaly rosszul sikerült a repce, az Egyesült Államokban megugrott a szójaolaj belföldi felhasználása, és az ukrán háború következményeit és jó előre beárazta a piac. A pálmaolaj sokáig biztos és olcsó növényolaj-alapanyagnak bizonyult, ám ez is drágulni kezdett, részint válaszul az alternatívák áremelkedésére, részint olyan objektív okokból, mint a maláj munkaerőhiány, az indonéz kormány következetlen exportpolitikája és a bioüzemanyag-felhasználás kormányzati fokozása.
A lényeg, hogy a növényolajárak soha nem látott magasságokat jártak meg. A fogyasztás azonban érzékelhetően lassul a világban. A kínai piac, amelyik a szójababot kétharmadrészt Brazíliából importálja, a futó gazdasági évben eddig 5 százalékkal kevesebb babot szívott fel, mint tavaly, a teljes importjuk vélhetően megáll 90 millió tonnánál. Az országot ugyanis csak pillanatokra engedi ki a kezéből a Covid, szinte folyamatosak a részleges korlátozások, sem a gyártás, sem a fogyasztás nem tért magához. A gazdaság egyre lassul, így kevesebb drága olajmagot tudnak vásárolni a nemzetközi piacról.
A készletek töltődése várható a fogyasztás helyett
Tulajdonképpen ez és a kibontakozó globális recesszió az, ami véget vet a magas árak korszakának. Ebben a helyzetben azok az országok jutnak versenyelőnyhöz, ahol nagy a kibocsátás és a termelési költségek viszonylag alacsonyak. Brazília és Indonézia mindenképpen ilyenek. Mivel a belső felhasználásban is számtalan lehetőség van a szója- vagy olajpálmafelesleg levezetésére, nőni fognak a helyi biodízel-, olaj- és darakészletek is.
Mivel sütünk az EU-ban?
Az idei európai repcetermés sajnos rosszabb lett a vártnál, de még mindig jobb, mint a tavalyi volt. A napraforgó sorsa ezekben a hetekben dől el. Az ukrán napraforgó-olajból kevesebb lesz és nehezen elérhető, a kiválónak ígérkező orosz napraforgó-termésből viszont biztos nem akar vásárolni az EU, legfeljebb kerülő úton. Mivel sertésből is kevesebb van Európában, mint tavaly, még abban sem bízhatunk, hogy a zsírjával pótoljuk a hiányzó növényi olajat. Némi vigasz, hogy a pálmaolaj és a szójadara megfizethetők maradnak, és akkor is lefelé nyomják az árakat, ha helyben nem túl bőséges az alternatívák kínálata.
Ez a cikk is érdekelheti: Olajmagok: a szója mentheti a helyzetet.