A tájfajták jelentik a képzeletbeli „kályhát”, amelytől a növénynemesítők mindig elindulnak. A tájfajták alapanyagot és génforrásokat biztosítottak – és biztosítanak.
Ökológiai szemléletű és fenntartható mezőgazdaság
Az ökológiai szemléletű gazdálkodás nem új keletű dolog a kontinensünkön. Hiszen például az Egyesült Királyságban már az 1930-as évek óta működik a „rendszer”. Az első tanúsított biotermékek az 1970-es évek elején jelentek meg az angoloknál. Napjainkban az ökológiai mezőgazdaság a fenntartható fejlődés miatt került a reflektorfénybe, ugyanis a hagyományos mezőgazdasághoz képest elősegíti a fenntarthatóságot. Mindenképpen érdemes néhány gondolatot szentelni a két fogalom egymáshoz való viszonyának. Többen a biogazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás kifejezéseket egymás szinonimájaként használják. Bár mindkettő hasonló nagyobb célt, a környezetbarátságot szolgálja, mégis lényegesen különböznek egymástól. A biogazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás közötti fő különbségek a két módszer alapvető szándékából fakadnak. Az ökológiai gazdálkodás a termelésben felhasznált inputokra fókuszál, míg a fenntartható gazdálkodás a föld fizikai kezelésére.
Bár mindkét megközelítést környezetbarátnak tekintik, a kitűzött célt nagyon eltérő eszközökkel érik el. Az ökológiai gazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás bizonyos elemei között van átfedés. Példaként lehet említeni a műtrágyák, gyomirtó szerek és növényvédő szerek használatának csökkentésére, megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket, továbbá a takarónövények telepítését. Viszont az olyan kérdésekben, mint a talajművelési gyakorlat, akad véleményeltérés, ami abból fakad, hogy a fenntartható gazdálkodás a talajművelés minimalizálására törekszik, az erózió csökkentésének, megakadályozásának érdekében, az ökológiai gazdálkodás pedig gyakran további talajművelést igényel a gyomok kezelésére. Összességében elmondható, hogy mind a két út előremutató. A biogazdaságok multifunkcionális fenntarthatósági előnyeit tovább növelheti a tájfajták termelésbe vonása. Ezek elősegíthetik a magas biológiai sokféleséget, terméshozamot és a jövedelmezőséget. Az Európai Unióban az ökológiai biogazdálkodás jelenleg az egyik legdinamikusabb mezőgazdasági ágazat.
Az öko- és bioélelmiszerek piaca Európa szerte gyorsan fejlődik, a fogyasztók egészségügyi aggályai és a biztonságos élelmiszerek iránti igények miatt.
A zöldélelmiszerek növekvő népszerűsége
A „zöld” kifejezés túlmutat egy színparaméteren. Hiszen mögöttes tartalomként a szennyeződésmentesség, az egészségesség és a biztonságosság jelenik meg. A zöldélelmiszerek környezetbarát termékek, amelyek biztonságosak a fogyasztók számára. A zöldélelmiszerek evolúciója még a korai szakaszában jár, a hagyományos vagy „normál” élelmiszerek alternatívájaként keresik őket. Az élelmiszerek zöld, intelligens és bió triójának koncepcióján túl ugyanilyen fontos a klímaintelligens mezőgazdaságnak nevezett, közelmúltban megszületett kifejezés is. A klímaintelligens mezőgazdaság az éghajlati és környezeti változásokra gyorsabban képes reagálni. Céljait újabb technológiák és innovációk felhasználásával igyekszik elérni. A klímaintelligens mezőgazdaság a fenntartható fejlődés három fő dimenzióját foglalja magában. Mégpedig a gazdasági, társadalmi és környezeti, azaz a mezőgazdasági termelékenység és a jövedelmek fenntartható növelését, továbbá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és rugalmasság kialakítását, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és/vagy megszüntetését. Ez egy megközelítés új mezőgazdasági stratégiák kidolgozására, a fenntartható élelmezésbiztonság biztosítására az éghajlatváltozás mellett. Létfontosságú, hogy az „éghajlatokos” mezőgazdaság figyelembe vegye a helyi kontextust, valamint a kulturális és társadalmi érzékenységeket. Főként meg kell hallgatnia a helyi közösséget a valóságuknak leginkább megfelelő megközelítésről.
A zöldélelmiszerek világszerte népszerűbbé – és a fejlett országok lakosságának fő igényévé váltak. A zöldélelmiszerek fogyasztása növekszik, és nemzetközi trenddé vált. A zöld fogyasztási minták és a vásárlási szokások országonként eltérőek. A zöldélelmiszerek fejlesztésének alapvető céljai közé tartozik az élelmiszerek minőségének javítása, a fogyasztók egészségének elősegítése és az ökológiai környezet védelme, a fenntartható fejlődés érdekében.
Az agrártudományok és a gyakorlati mezőgazdaság viszonya
A mezőgazdaság biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásainak minimalizálása érdekében „biodiverzitásbarát” gazdálkodásra van szükség. Egy európai tudósok és gazdálkodók körében végzett friss felmérés eredményei szerint azt, hogy a tudományos eredményeket ritkán ültetik át a mezőgazdasági gyakorlatba, a tudósok és a gazdák a mezőgazdasági biológiai sokféleségről alkotott gyakran eltérő felfogása magyarázza. Született már egy konszenzusos elképzelés arról, hogyan lehet a tudást és a tapasztalatokat megosztani és hatékonyabban használni a mezőgazdasági tudományok és a gyakorlat között.
Elsőként elérhetőbbé kell tenni a tudományos információkat a szakemberek számára, a gazdálkodók oktatási és tanácsadói programjainak előmozdításával és létrehozásával. Másodszor, olyan célzott megközelítéseket szükséges kidolgozni a mezőgazdasági kutatáshoz és gyakorlathoz, amelyek tervezésük és alkalmazásuk során integrálják a különböző érdekelt felek szempontjait. Ugyanilyen lényeges a tudomány és a gyakorlat közötti inkluzív és integratív együttműködés támogatása a tudományágak közötti kommunikáció aktív előmozdításával. Ezek az erőfeszítések elvezethetnek az érintett felek hatékonyabb együttműködéséhez.
Tájfajták az ökológiai gazdálkodásban
A tájfajta egy olyan folyamatból származik, amely a szelekció szempontjából ellenkező irányba halad. A kutatók számos specifikus módon határozták meg a tájfajtát, de mindegyik középpontjában a nagy genetikai diverzitás gondolata, valamint az adott talajhoz és környezeti adottságokhoz való kapcsolat áll, ahogy az helyben, az idők során kialakult. A „tájfajta” kifejezést általában olyan termesztett, genetikailag heterogén fajtára alkalmazzák, amely egy bizonyos ökogeográfiai területen fejlődött ki, ezért alkalmazkodik a talajbiológiai és éghajlati viszonyokhoz, körülményekhez.
Annak ellenére, hogy sokan megváltoztathatatlannak tartják őket, a tájfajták a természetes és mesterséges szelekció eredményeként folyamatosan fejlődtek és fejlődnek. Sok tájfajta eltűnt a termesztésből, de a génbankokban megmaradtak. A modern szelekciós és termesztéstechnológiai eszközök alkalmazása a megőrzött és a jelenleg is termesztett tájfajták formálására további lépést jelent az evolúciójukban, a mezőgazdasági jelentőségük megőrzése érdekében. A történelmi tájfajták hozzáigazítása a jelenlegi mezőgazdasági körülményekhez a legmodernebb nemesítési technológiával kihívást jelent a modern, fenntartható mezőgazdaságban való felhasználásukra.
Szerencsére itthon is vannak olyan szervezetek, amelyeknek a tevékenysége biztosítja azt, hogy a tájfajták megmaradjanak a köztudatban. Sőt, azt is, hogy a gazdák minél inkább újra felfedezzék őket. Ilyen szervezet például az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi), amely a tájfajta paradicsomok elterjesztése területén végez nagyon értékes munkát. Az ÖMKi az elmúlt évek során, az On-farm kutatási programjában 35 paradicsom-tájfajtát vizsgált meg. Ezek közül a kutatók 10 kiválasztott fajtát három termesztési szezonban kisparcellás termesztés alá vontak. A kísérletek nem álltak meg a termőföldnél, ugyanis a kiválasztott fajták „tesztelése” a feldolgozási fázisban is megtörtént. Végül így sikerült kiválasztani a termesztés számára legoptimálisabb tájfajtákat, valamint kikristályosodtak a tájfajta paradicsomok termesztéstechnológiai alapjai is. A 2022-es már a negyedik év, amikor egy országos kiskereskedelmi bolthálózaton keresztül elérhetőek az ökotájfajta paradicsompalántáik. Az idén a koktél máriapócsi, a sárga ceglédi, a faddi és a paprikaalakú gyöngyösi szerepel a kínálatban.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
