Az európai szója versenyképességi gondokkal küzd, de van egy piaci rés, ahol verhetetlennek bizonyulhat. Az alábbi cikk Héjja Csaba, az MKB-Takarékbank agrárelemzője segítségével készült.
Magyarországon gazdaságosan termeszthető növény a szója, viszont nem hasznosítható gazdaságosan – ha sarkosan akarunk fogalmazni, akkor ez a helyzet. Sőt, egész Európa számára luxus a jelenlegi fehérjestratégiák finanszírozása, de tágabb értelemben a fehérjedarákat szolgáltató megújulóenergia-politikát is ide sorolhatjuk. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját „békeévekre” szabták, a mostani válság azonban sok mindent átírhat. Nézzük meg közelebbről az európai szója piaci esélyeit!
Ragaszkodunk a GM-menteshez
Egy 2019-ben megjelent tanulmány a génmódosított (GMO) és attól mentes takarmányreceptúra hatását vizsgálta brojlercsirkékre. Az egyik csoportban a kukorica és a szójadara is GMO volt, a másikban módosítástól mentes. A takarmányalkotók elemzési eredménye azt mutatta, hogy a GMO-szójadara fehérjetartalma magasabb volt, mint a mentes szójáé, ezen belül lizinből, metioninból és triptofánból is többet tartalmazott. A kísérlet végén a mentes receptúra negatív hatást gyakorolt a csirkék súlygyarapodására, miközben a GMO-s étrend nem befolyásolta sem a takarmány emészthetőségét, sem a végtermék, azaz a hús minőségét. Évtizedek óta a génmódosított/génszerkesztett szójaváltozatok dominálják a világpiacot, és erről nem csak a vetőmag-nemesítők és a növényvédőszer-gyártók „tehetnek”. Héjja Csaba egy 2014-es számítást idéz, eszerint az Egyesült Államokban a takarmányiparnak szánt GMO-szója termelésével kétszer akkora profitra lehetett szert tenni, mint az élelmiszeriparnak szánt mentes szójával, köszönhetően a 43 százalékkal magasabb hozamoknak és a feleakkora herbicidköltségnek.
Európa másképp gondolkozik. A világ legtehetősebb és legérzékenyebb fogyasztóinak piacán fontos a természet, az állatok védelme és a visszatérés a termelés tradicionális gyökereihez. Bár a termelés számára itt éppúgy drága ennek a megvalósítása, mint az Egyesült Államokban, a vásárlók kegyeiért és pénzéért folytatott versenyben kifizetődővé vált a GM-mentes és az ökológiai gazdálkodás. 2022-ben Európában 10 százalékos növekedéssel 4,8 millió hektáron termeszthetnek hagyományos szóját, köszönhetően a növényi olajok magas árának és a pillangós növény alacsony nitrogénigényének. Ezzel 10,7 millió tonnára nőhet a helyben termelt fehérjenövény mennyisége a Duna Szója szerint. De ne feledjük: a világ legdrágább fehérjeforrását termeljük egy olyan régióban, amely éves szinten 15,5 millió tonna szójababot és 18 millió tonna szójadarát importál, jórészt Brazíliából.
Brazília 2000 óta 160 százalékkal növelte szójatermő területét. A Gazdasági és Együttműködési Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) becslése szerint az amerikai kontinens nagy szereplői 2030-ra évi mintegy 160 millió tonna szóját fognak a világpiacra dobni, ennek háromnegyedét Kína és az EU vásárolja meg – mutatja a mellékelt grafikon. A nagy exportőrök szójaterületein 93-100 százalékban GMO-termesztés folyik, így kizárt, hogy az unió számottevő mennyiségű módosításmentes szójababhoz jusson. Pillanatnyilag a mintegy 30 millió tonnás szójadara-szükségletének 15 százaléka a hagyományos bab. Ez lényegében az unió saját terméséből, valamint szerb és ukrán importbabból adódik össze. Importkitettségünk pedig csak fokozódni fog, ha életbe lép az EU és a Dél-amerikai Közös Piac (Mercosur) közötti átfogó kereskedelmi egyezmény.
Az uniós termelés esélyei
Sokszor emlegetik, hogy a szója tanulandó és megtanulható növény, hiszen nincs túlzottan nagy hagyománya a termesztésének az EU-ban, és látjuk is, hogy a magyar gazdaságokban milyen szépen emelkedik a termésátlaga (a száraz évjáratokat leszámítva). Ugyanakkor a szójának helyben is akadnak konkurensei, nemcsak Brazíliában. Ahol jól megél ez a növény, ott tavasszal a napraforgóval és a kukoricával verseng a földért. Mindkettőből nyerhető értékes takarmány-alapanyag, de a termelőt ennél jobban érdekli, hogy melyik növényen kereshet többet. Anélkül, hogy belemennénk, melyik országban milyen mértékű támogatás mellett versenyképes a növény, árulkodó, hogy az EU a szükségleteihez mérten napraforgóból állít elő a legtöbbet, ebből a legkisebb az importigénye.
Van azonban jó példa arra, hogy 2,5 tonnás átlagokkal is versenyképes lehet a szója termesztése. És ehhez még csak termeléshez kötött támogatás sem kell, csak erős belföldi feldolgozóipar és tudatos vásárlóréteg, amely hajlandó megfizetni a GMO-mentes vagy az ÖKO címkét. Ausztriában, arányaiban sokkal nagyobb területen állítanak elő szóját, mint Magyarországon. 2021-ben az 1,3 millió hektáros szántóból 75 ezer hektárt foglalt el a növény, ebből 30 ezer hektár bioművelésű volt. Az országban ez a negyedik legnagyobb szántóföldi kultúra. A gazdák szeretik a kis input- és vízigénye miatt, és mert jó hatással van az utóveteményre. Ausztriában sok a vegán, divatosak a növényi fehérjéből készített ételek és italok, nagy az igény GMO-mentes és biotermékekre is. Komplett termékpályák épülnek a helyi szójára, a tojás-előállításban nem is etetnek mással a gazdaságok. A megtermelt szója teljes egészében belső felhasználásra kerül, megvan hozzá a vásárlóréteg. Magyarországon viszont a helyi piac sokszor túl drágának találja a magas támogatással előállított babot. Ezért inkább olyan tehetős vevőknek adjuk el, mint az osztrákok vagy a németek. Hazánk szójadaraigénye hozzávetőleg 500 ezer tonna, amihez nagyjából 600 ezer tonna babra volna szükségünk. A magyar termés – tekintve a 60-65 ezer hektáros termőterületet és a 2,9 tonnás országos átlaghozamot – nagyjából 180-200 ezer tonnás babmennyiségnek felel meg. Az utolsó szemig képesek lennénk feldolgozni, de nem tesszük: felét-kétharmadát kivisszük az országból. A takarmányiparnak két dolog rendkívül fontos: a fehérjehordozó ára és minősége. Utóbbi a fehérje- és olajtartalmat éppúgy jelenti, mint a tételek homogenitását. A hazai felhozatal nemcsak kicsi és drága, de minőségében is sokszor kezelhetetlen egy komoly takarmánygyártó számára. Persze megteheti, hogy a 28 százalékos fehérjetartalmú tételeket összekeveri a magasabb értékűvel, vagy – ameddig az összetételt optimalizáló program engedi – repce- és napraforgódarával, malátacsírával dobja fel a tápot, de ha javításról van szó, nincs jobb a 46 százalékos fehérjetartalmú, jókor lekötött, extrahált szójánál – tudjuk meg a Galldorf Zrt. termelési igazgatójától, Balla Ferenctől.
Aki ehhez hozzáteszi: nagyon árérzékeny a hazai piac. Továbbá a takarmánygyártónak olcsón és időben kell szállítania a jól hasznosuló takarmányt, hiszen az állattartó is szabott turnusokban, időre kell, hogy leadja az elvárt súlyú baromfit vagy sertést. Nincs pardon. A Pest megyei cég számára fontos a GMO-mentes full-fat szója előállítása, amihez a legtöbb babot itthonról vásárolja. Szerbia is fontos beszerzési forrás lehetne, de egy multi cég belépése miatt gyorsan „kiürül” az ország: a bab a legfizetőképesebb európai államok felé veszi az irányt, minket elkerül. Az ukrán vagy a román termék minősége és megbízhatósága sokat javult, de azért még mindig résen kell lennie a vásárlónak. „A brazil szójadara azonban pótolhatatlan a takarmányipar számára. A magyar fogyasztónak a normál élelmiszer megvásárlása is gondot okoz, nemhogy GMO-mentes címkéjűé. Most pedig különösen nehéz idők jönnek.
A szomszédunkban zajló konfliktus miatt március első napjaiban a napraforgómag tonnája már 350 ezer forintba kerül, a búza és kukorica 125 ezernél jár, a szójababot 260 ezerért lehet megvenni. Hogyan lesz ebből megfizethető hús a pultokon?” – teszi fel a kérdést a cég igazgatója, Popovics Tamás. Az orosz-ukrán háború felborította a megszokott logisztikai láncokat. Az ukrán szójafeldolgozó üzemekből és a ki- kötőkből nem érkezik áru, így hirtelen megnőtt a kereslet a hazai szójabab és az abból készült full-fat szója iránt. A távolabbi jövő viszont kérdéses. Az új agrártámogatási rendszer célja a zöldítés mellett a túltermelés visszafogása lett volna, de ezt most újra kell gondolni. Egészségtelen piaci helyzetet teremt a bioüzemanyag-ipar támogatása is, mivel az mindig többet tud fizetni a terményért, mint a takarmányipar.
Mi, ha nem szója?
Az európai szója luxustermék, de az sem megoldás, hogy a tengerentúlról érkező, nagy ökológia lábnyomú szójától tegyük függővé Európát. Az uniónak fel kell készülnie arra, hogy az állatállományát minél több helyben termelt, megfizethető, jó minőségű fehérjeforrással lássa el. A kérődzők esetében ez abszolút nem lehetetlen – főként a nagy mennyiségű lucerna fényében. Már csak a növény szakszerű termesztését, kaszálását és szárítását kellene megoldani, lehetőleg széles integrációban, nagyüzemi szinten. A szegedi Karotin Kft. kiváló példa erre, a pelletálást, szárítást, bálázást is megoldják, méghozzá energiatakarékos módon, biomassza segítségével. Más a helyzet az abrakfogyasztókkal, különösen a baromfival. Volt persze élet a szója előtt is. Amíg a hús-, vér- és csontliszt korlátlanul etethető volt, könnyebb volt a helyzet. Az angliai kergemarhakór kitörését követően ez sokáig tilossá vált, néhány éve azonban elviekben ismét lehetséges az abrakfogyasztók egymással „keresztbe etetése”. Csakhogy a világ nagyot fordult 1985 óta. A petfoodipar igencsak felfutott. Ma az asztali maradék ritkaságszámba megy a kutya táljában, és a gazdi hamarabb megvonja magától a csirkemellet, mint kedvencétől a gyári tápot. Nincs az a takarmánygyártó, amelyik ringbe szállhat egy hobbiállat-eledel-gyártóval a vágóhídi hulladékokért. Hazánk ráadásul kifejezetten „nagyhatalomnak” számít ezek gyártásában és exportjában. 2019-ben 303 millió eurót hozott a hobbiállat-eledel szegmens Magyarországnak, ez a harmadik legfontosabb exportcikkünk a gabonák és a húskészítmények után.
Popovics Tamás úgy véli, hogy például a rovarfehérje jó alternatívája a vágóhídi maradékoknak. Érthetetlen, hogy miért kellett 2021-ig várni a sertés- és baromfitápokba keverés engedélyezésére. Hazai példaként érdemes megemlítenünk a Grinsect Kft.-t, ahol fekete katonalégy lárvájából készítenek lisztet. Mivel a rovarok humán célra is hasznosíthatókká váltak, tényleg semmi akadálya, hogy állatainkat is velük etessük. Ilyen rovarfarmok létesítésére vidékfejlesztési pénzeket is áldozhatnánk. Héjja Csaba is perspektívát lát ebben a szegmensben, továbbá az édesvízi algafarmok építésében is. A csaknem 300 ezer ismert algafajból mintegy 160-at használ az ipar. Vannak köztük omega-zsírsavban vagy a fehérjékben gazdag változatok is. Csak ki kell választani egy célt és hozzá egy mikroalgát, a tenyésztés recirkulációs rendszereit már ki is dolgozta az ipar. Mindkét fehérje-előállító rendszer előnye, hogy kis helyigényű, és időjárástól védett környezetben, stabilan tervezhetően zajlik a termelés.
Verhetetlen piac
Héjja Csaba nem írja le az európai szóját sem. Ha takarmánynak drága is, emberi táplálékként egyre jobban eladható. „Ne feledkezzünk meg az erősödő vegán étkezési trendről. Európában évről évre kevesebb húst fogyasztanak, a növényi eredetű fehérjék és a belőlük készült italok viszont hódítanak. Ez a szélesedő réspiac nagy vásárlóerővel bír, és nagyon hűséges vevőnek számít” – mutat rá a banki elemző. Ennek az érzékeny rétegnek éppúgy eladható a helyi szója, mint azoknak, akik GMO-mentes vagy vegyszermentes állati terméket keresnek. A tömegtermelésnek azonban vagy bele kell törődnie abba, hogy brazil szóját etet, vagy drasztikusan váltania kell. Az Európai Unió 2020ban a búzakereskedelmen nyert összes pénzét szójavásárlásra fordította. Gyakorlatilag kenyérgabonával fizettünk a mi égövünkön kevésbé rentábilisan termelhető takarmánynövényért. Vajon meddig marad ez így?
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA, MEZŐHÍR & HÉJJA CSABA, TAKARÉKBANK AGRÁRCENTRUM
