Az éghajlat melegedése miatt a szubtrópusi, trópusi régiókból ismert fajok megindultak északi irányban, terjedésüket a globális közlekedés és kereskedelem is segíti.
Olyan egzotikus fajok honosodtak meg nálunk, amelyeknek nem örülünk: kártevők és vírusvektorok, vagy csak táplálékkonkurensei egy hasznos hazai fajnak. A legtöbb ilyen távoli vidékről érkező állat – nem meglepő módon – aprócska rovar, elfér bármelyik zöldséges-gyümölcsös láda alján. Az alábbi lista döntően a 2017-ben publikált Behurcolt és invazív állatok Magyarországon c. összefoglaló alapján készült.
Mezőgazdasági kártevők
Az invazív kabócafajok sorában jelenleg legveszélyesebbnek a 2006-ban megjelent amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) tűnik. Teljes fejlődésmenete a szőlőhöz kötődik. Az imágó migráció közben több más tápnövényt is elfogad, ezért terjedése gyors. Betelepülése dél felől történt, az első észlelés óta hazánk minden jelentősebb szőlőtermő területére eljutott. Az aranyszínű sárgaság (Grapevine flavescence dorée) terjesztője. A megfertőzött, beteg növény leromlik, nem gyógyítható, kivágásra kerül.
A legújabb jövevény kabócafaj az ázsiai mozaikkabóca (Orientus ishidae), hozzánk 2010-ben jutott el, a budai kertekben, majd a Szent Isván Egyetem budai Botanikus Kertjében találták meg. Polifág, elsődlegesen lombos fákon szívogat. Ezek többsége nem termesztett haszonnövény. Veszélyes kártevő, mivel az előző fajhoz hasonlóan az aranyszínű sárgaság kórokozójának bizonyított terjesztője.
A kelet-ázsiai eredetű harlekinkaticát (Harmonia axyridis) szándékosan telepítették be Nyugat-Európába a levéltetvek elleni védekezés céljából, onnan viszont saját erejéből terjeszkedett tovább kelet, dél és észak felé, így érte el hazánkat is 2008-ban. 2011-től tekinthetjük özönfajnak, amely visszaszorította az őshonos katicabogárfajokat. Az újabb vizsgálatok szerint e hatása csökkenni látszik.
Hazánkban az első ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) egyedeket 2013 őszén regisztrálták a kutatók, de 2015-re már szinte az ország egész területén fellelhető volt. Sokféle növénnyel táplálkozik (alma, sárgabarack, őszibarack, körte, cseresznye, kukorica, szőlő, bab, paprika, paradicsom, szójabab stb.). Szúró-szívó szájszervükkel átszúrják a növények bőrszövetét, és kiszívják belőlük a tápanyagot. A szúrt seben keresztül kórokozók juthatnak be a növénybe.
A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) futótűzszerű terjedése Nyugat-Európában évszázados puszpángállományok és kerti kultúrák teljes kipusztulásával járt, noha nem telt el tíz év sem a faj Európába történt behurcolása óta. Magyarországot 2011-ben érte el, 2014-ben pedig átlépte a Duna vonalát. A faj szokatlanul gyors terjedése nemzedékeinek nagy száma mellett a lepkék kiváló röpképességével is összefügg.
A szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) Kínából származik, Olaszországban észlelték először 2002-ben. Olasz eredetű facsemetékkel Magyarországra több ízben is behozták, de a facsemetéket időben megsemmisítették. 2013-ban azonban természetes terjedéssel, Szlovénia, Horvátország felől elérte hazánkat, és mára az ország területén mindenütt előfordul, ahol a tápnövénye is.
Emberre is veszélyesek
Az ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus) könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon fehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét, lábait. Valószínű, hogy még nem képeznek stabil populációt hazánkban, mivel nem élik túl a hideg teleket. Ugyanakkor fontos a fajjal foglalkozni, mert világszerte legalább huszonkétféle vírust terjesztenek, Európában ezek közül igazoltan a dengue, a nyugat-nílusi láz és a chikungunya láz vírusát terjesztik, továbbá potenciális terjesztői a Zika-vírusnak.
Az ázsiai bozótszúnyogot (Aedes japonicus) Európában először Franciaországban mutatták ki 2000-ben, azóta Ausztriában, Belgiumban, Horvátországban, Németországban és Magyarországon is stabil populációkat alkot. Hazánkban egy osztrák kutató mutatta ki a szlovén–osztrák–magyar határ közelében 2012-ben. Ez a faj túléli hideg teleinket, azonfelül a nyugat-nílusi, a dengue és a chikungunya láz potenciális vektora.
A forrásként hivatkozott kiadvány még nem tartalmazhatta a 2019-ben felbukkant Hyalomma marginatum kullancsot. Ez az Afrikában honos faj a krími-kongói vérzéses láz vírusát hordozhatja. Ennek a vérszívónak egy felnőtt példányát találták meg az MTA Ökológiai Kutatóintézetének (MTA ÖK) munkatársai, amikor a Margitszigeten élő sünöket és a rajtuk élősködő kullancsokat tanulmányozták három éven keresztül. A kullancsot már Németország északi részén, Hamburg közelében is megtalálták, ezért elképzelhető, hogy túléli a kontinentális telet.
