A gyümölcs- és szőlőültetvények hosszú távra szóló, nagy költséggel járó beruházások. Fontos, hogy gazdaságossági szempontból hová és mikor telepítjük a növényeket. A kártevők és a kórokozók elleni védekezés extrém módon megdrágult, így költségek szempontjából nem mindegy, mikor és hogy védekezünk a kártevők ellen. Mindez a házikerti szőlő- és gyümölcsfákra is vonatkozik.
A2023-as és 2024-es tél bővelkedett extremitásokban. A tél folyamán többször szinte mediterrán téli idő volt a Kárpát-medencében. Ez a gyümölcs- és szőlőültetvényeknek nem jó – ellentétben a kártevőknek.
A szőlő- és gyümölcstermesztés az éghajlati adottságoktól nagyban függő (hosszan tartó téli vagy késő tavaszi fagyok) kertészeti tevékenység. A makro- és mikroklimatikus tényezők a gyümölcsfajok termeszthetőségét hazánkban is befolyásolják. A gyümölcs- és szőlőtermesztésre ható abiotikus (időjárási) tényezők közül a csapadék mennyiségének időbeli, térbeli eloszlása és a hőmérséklet alakulása van hatással. Fontos, hogy a növényeink egészségesek legyenek. Köztudott, hogy az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége magasabb a beteg, legyengült fákénál, így a védelmük olcsóbban és egyszerűbben kivitelezhető.
Polifág kártevők, melyek elsősorban a gyümölcsfákat károsítják
A tavaszi kártevők közül az áprilisi, a májusi, az erdei és a júniusi cserebogarak okoznak kárt. Ezek közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) jelenti a legtöbb problémát. Az ültetvény telepítése előtt ajánlott a talajban élő gyökérkártevők vizsgálata, ezt a gyümölcsfák ültetése előtt kell elvégezni (1. kép).
A gyökereket rágó-pusztító rovarok közül a cserebogár lárvája (pajor) az, ami problémát tud okozni. A lárva piszkosfehéres (csontszínű) színű, és az első lárvastádiumban csak humusszal táplálkozik. Az első vedlés után már elsősorban az élő növényi szöveteket fogyasztja, melyek elsősorban a növények gyökerei. A kifejlett, nagy termetű pajor a fiatal csemeték (szőlő) pusztulását is okozhatja, de a legyengült 2-3 éves fákat is el tudja pusztítani. A pajornak az imágóvá váláshoz3 év szükséges.
Az ültetetőgödröt vizsgáljuk át, és győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ha gödrönként 1-2 darabot találunk, akkor oda csak talajfertőtlenítés után ültessünk gyümölcsfát. A talajban a fonálférgek, pattanóbogarak (2. kép) lárvái szintén kártevőként lépnek fel.
A cincér, a díszbogár- és szúbogárfajok fatestben vagy a tőkefejben károsító rovarok. Ezek a fajok a fák élő részét károsítják. A lárváik károsítása sokszor csak akkor vehető észre, amikor már a fák menthetetlenek. A szőlőben az idősebb tőkéket akár az orrszarvúbogár lárvája is rághatja, szerencsére ez a faj csak az elhalt farészt fogyasztja. A károsítására a fák ágainak elhalása, hervadása, illetve a röpnyílások hívják fel a figyelmet. A túlélő fákat a seben keresztül bejutó taplógombák pusztítják el.
Az őszi nyugalmi időszak előtt, illetve a metszési időszakban a járatokat felfedezve a károsított részek eltávolításával csökkenthető a kártevők száma. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
A legjelentősebb gyümölcsfajtánk az alma
Az almatermésűek közül az alma a legelterjedtebb és legnagyobb területen termesztett növényünk. A nagy termőterület miatt is számos gazdasági kárt okozó kártevője van, ezek közül most a legjelentősebbekről lesz szó. A gyakori és közönséges levélpirosító levéltetű (3. kép) már korán, lombfakadáskor a fiatal levelek épp kibúvó részét szívogatja. A szívogatás hatására a károsodott levelek sodródnak és a torzulnak, ezután a torz rész élénkpirosra színeződik. A károsodott levelek lombhullásig fent maradnak a fákon.
A zöld almalevéltetű szintén már lombfakadás után azonnal megfigyelhető a fákon. Ez a faj csak és kizárólag almástermésűeken fordul elő. A levéltetű sok más fajhoz hasonlóan vírusvektor; amennyiben a vírus bejut az almába (4. kép), a fa menthetetlen. A többi fa védelmében a fertőzött fát el kell távolítani az ültetvényből.
A következő nehezen leküzdhető ellenfél a vértetű. Az almafák veszélyes kártevője: az alma fás hajtásait, ágait és a gyökerét szívogatja. Évente akár 5–10 nemzedéke is lehet. Az olyan tavaszon, mint az idei, már február elején elindulhat a gyökérnyaktól a vázágakra, oldalágakra.
Elsődleges védekezés a sebkezelés. Szintén nagyon fontos, hogy a tősarjakat ne engedjük felnőni. A védekezést a parazitoid darazsakat kímélő növényvédő szerekre alapozzuk, a kora tavasztól az őszig terjedő vegetációs időszakban. Kémiai védekezés zöldbimbós állapotban, a vándorlás idején, felszívódó szerekkel lehetséges.
A kaliforniai pajzstetű az alma rettegett kártevője. Ez a kártevőfaj is Észak-Amerikából jött Európába. A kártétele a gyümölcsön jól látható tüneteket okoz, ezért a gyümölcs eladhatóságát nagyban meghatározza. A szívogatás következtében az almán úgynevezett lázfoltok jelennek meg, a foltok miatt a gyümölcs eladathatatlan lesz.
Alapvédekezés
Telepítésekor egészséges, kártevőtől mentes oltványokat vásároljunk. A védekezés hatékonyságát jelentősen növeli és a kártétel nagyságát alapvetően csökkenti a fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése. A védekezés egyik hatékony eleme a lemosópermetezés. Erre az olajos készítmények, valamint a mészkénlevet tartalmazó növényvédő szerek egyaránt alkalmasak.
A lombkárosító kártevők közül az atkák és a tripszek a legjelentősebbek. Az atkák közül a szélsőségesen polifág takácsatka a legjelentősebb lombkártevő. Elhanyagolt ültetvényekben súlyos lombvesztést okozhat, ekkor akár 60–70% termésveszteség is bekövetkezhet.
Az almásokban szubdomináns a piros gyümölcsfa-takácsatka. Amikor az atkafajok a leveleket szívogatják, a nyálukkal káros enzimeket juttatnak a levelekbe. A nyál hatására a szívás helyén elpusztul a klorofill, így a levelek klorofill nélküli része nem tud fotoszintetizálni. A növény stresszhormonokat termel, a szívás helyén ezért fokozódik a párolgás. Ez a stresszes illatanyag még több kártevőt vonz a gyümölcsfához. Ilyen esetben a lombvesztés akár 10–15%-os is lehet. A piros gyümölcsfa-takácsatka a kétfoltos takácsatkától jól elkülönül, mert a piros gyümölcsfaatkának nincs szövedéke. Ez a faj a levél színén és fonákán egyaránt károsít, ellentétben a takácsatkával, amely csak a levélfonákon él.
Védekezni első körben metszéssel, mint a mechanikai védekezés egyik formájával tudunk, ezzel a módszerrel nagyon sok atkatojást lehet eltávolítani a fákról. A védekezés fontos része a téli és a tavaszi lemosó permetezés. A kémiai védekezés tervezésekor figyeljünk az atkák elleni utolsó védekezésre. Fontos a készítmények kiválasztásánál az élelmezés-egészségügyi várakozási idő, amit mindenképp be kell tartani.
A körte mint almarokon: a kártevők tekintetében is sok a hasonlóság
A körte nagyon igényes gyümölcsfajunk (5. kép). Fontos a jó termőtalaj, a mikroklíma. A kártevők és a kórokozók nagyban befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. Az almánál megemlített fajok egy része itt is kártevőként lép fel. Ilyenek a cserebogárpajorok, a pattanóbogár-lárvák, a kaliforniai pajzstetű, a kétfoltos takácsatka.
A körte kártevői közül nem szabad kihagyni a levélbolhát. Ennél a kártevőnél gyorsan, akár 1-2 év alatt kialakulhat növényvédőszer-rezisztencia a gyakran használt növényvédő szerek ellen. A szerrotációt ennél a kártevőcsoportnál minden esetben be kell tartani. Fontos, hogy ugyanabba a hatóanyagcsoportba tartozó inszekticideket sem szabad egymás után többször alkalmazni. A már kialakult rezisztencia esetében a szűkös szerválaszték miatt a körtelevélbolha nehezen leküzdhető ellenféllé válik.
A körte másik fontos kártevője a füstösszárnyú körtelevélbolha. A faj monofág, kizárólag a körtén él. A kártevő a nevéből adódóan a leveleket szívogatja. Ezért a hajtásnövekedés lelassul, a levelek deformálódnak, sőt, egy részük idő előtt lehullik. A levélbolhák a levéltetvekhez hasonlóan ragacsos mézharmatot ürítenek. Ezen megtelepszik a korompenész, ami erősen zavarja a fotoszintézist.
A körte fontos gyümölcskártevője a poloskaszagú körtedarázs (6. kép). A kártevő egyedüli gazdanövénye a vadkörte volt. A virágzás időszakában rajzik, és védekezés nélkül a termés 60–70%-a is megsemmisülhet. A tojásait a virágzás után csészelevelekre rakja. A darázs lárvái a fiatal gyümölcs oldalán rágják be magukat. A körte oldalán lévő nyíláson poloskaszagú ürülék szóródik ki. Az apró körték a sziromhullást követően lehullanak a fákról. A megrágott, de a fán maradó gyümölcsön a fejlődése során S-alakú, elparásodott kárkép látható. A rajzáscsúcskor a darázs ellen a rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk.
A körte fontos levélkártevői még: a levélbarkók, a sátoraknás molyok, a gyapjaslepke, az amerikai fehér medvelepke, a körtemoly, almamoly. Az e fajok elleni védekezést be kell építeni a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezésbe.
A cseresznye és a meggy kártevői
Az európai és az amerikai-keleti cseresznyelégy ezekben az állományokban okozhat nagy kárt. A két légykártevőnek a nyüvei (kukac) a károsítóalakok. A nyű a termésben él, azt fogyasztja, károsítja, így a gyümölcs eladhatatlan lesz. A két faj sajnos nem egyszerre rajzik, így elhúzódó védekezésre kell készülni. Az imágók előrejelzése sárga ragacslappal jól megtervezhetővé teszi a védekezést. A legyek mindig a napsütötte déli oldalon kezdik a tojásrakást ott, ahol először kezd zsendülni a gyümölcs. Ezért a sárgalapokat is ide célszerű kihelyezni.
Az őszibarack kártevői
Sajnos ennek a gyümölcsfajtának is sokkártevője van. A levélkártevők közül a zöld őszibarack-levéltetű (7. kép) vírusvektor, a fő tápnövénye az őszibarack. Évente sok, akár 12–15 nemzedéke is lehet! Védekezésre a nyugalmi állapotban lévő peték esetén jó hatásfokúak a lemosó permetezőszerek. A levélbarkók, a darazsak, a rózsabogár, a madarak mind az érett gyümölcsöt károsítják, ellenük nehéz védekezni.
A birsalmának, a naspolyának számos kártevő faja van, ami megegyezik a fentebb felsorolt fajokkal. Mindenképp figyelni kell arra, hogy csak azokra a növényfajokra használjuk ezeket a növényvédő szereket, amelyek a készítmény engedélyokiratában fel vannak sorolva.
Egyes kártevő fajok előrejelzésére kiválóan működő feromoncsapdák állnak rendelkezésre, ezeket alkalmazva a rajzáshoz tudjuk igazítani a védekezést. Így pontosan és a növényvédő szerrel takarékoskodva megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. A speciális varsacsapdákkal a kisebb kertekben akár össze is tudjuk az imágókat gyűjteni, ezzel csökkentve a kártevőnyomást.
Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat: A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor: méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a felhasználók rendelkezésére a 2024. 04. 05-ei adatok szerint (forrás: Nébih):
‑ atkaölő szer almában és körtében: tebufenpirad, milbemektin,
‑ atkaölő szer almatermésűekben, nektarinban, őszibarackban: fen-piroximát,
‑ almában alkalmazható növényvédőszer-hatóanyagok: piriproxifen, acetamiprid, lambda-cihalotrin, ciántraniliprol, klórantraniliprol, taufluvalinát, spinozad, pirimikarb, eszfenvalerát,
‑ cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen: lambda-cihalotrin, ciántraniliprol, acetamiprid, delta-metrin,
‑ őszibarack: atkaölő szer: fenpiroximát, mészkén (kalcium-poliszulfid), paraffinolajok/(CAS 72623-86-0), lambda-cihalotrin, pirimikarb,
‑ talajfertőtlenítő: teflutrin,
‑ almában, birsben, őszibarackban levéltetűtojások, levéltetvek ellen: flonikamid (IKI-220),
‑ almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, mellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.
A permetezéseknél fontos, hogy a felhasználók figyelembe vegyék az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
