Alternatív gabonanövények felfutóban?
A globális klímaváltozás, a nagy területen termesztett gabonák alacsony felvásárlási árainak, a termelés költségeinek növekedése sokféle válaszreakciót eredményezett a termelők körében. Van, aki abbahagyja a termelést, van, aki a „vegetálás” mellett dönt, az átvészelésre fókuszál, és akad olyan is, aki elindul a termelés más irányába, próbál alternatív termesztési módszereket, technológiákat keresni, csökkentve a költségeket.
A májusi lapszámban elindítottunk egy cikksorozatot az alternatív, ez idáig kis területen termesztett gabonanövényekről, melyeknek mind termesztésük, mind felhasználásuk kissé speciális, de termesztésük során alapvetően felhasználható a hagyományos gabonanövények technikája.
A mohar után a következő ilyen növény a fénymag.
A kanárikölesként is ismert növényt megközelítőleg 250 000–450 000 hektáron termesztik világszerte, nálunk a termőterülete néhány ezer hektár, amely főként az észak-, közép- és dél-alföldi régióban található. A termés szinte teljes egészében exportra kerül.
Jelentőségét és felhasználását tekintve a magas fehérjetartalmú magja emelhető ki. Aminosav-összetétele nagyon kedvező; esszenciálisakat is tartalmaz, például a lizint, metionint vagy a triptofánt. A növény vegetatív részei és a magja is serteszőrös, így emberi táplálkozásban betöltött szerepe csekély. A világ egyes részein készítenek belőle lisztet, de a serteszőrök hántolással sem távolíthatók el, így leginkább madáreleségként kerül felhasználásra, különböző keverékekben. Habár élelmiszer-növényként nem olyan jelentős, a természet- és környezetvédelem erősödésével, a természettudatos életmód terjedésével a madáreleségnek felhasznált kanárikölesre a jövőben is lesz igény.
A Kanári-szigetekről származó növény egyéves, 80–130 cm magas szalmaszára van, jól bokrosodik, egy tő 2–4 hajtást is képes fejleszteni. Gyökérzete sekélyen szövi át a talajt, a gyökerek nagy része a felső 25–30 cm-es rétegben található.
Bugavirágzata van, amelynek alakja jellegzetes, csúcsban végződik, tojásdad alakú. Magja apró, fényes sárga vagy vajszínű, ezerszemtömege 6–8 g, betakarításkor nem pereg.
Éghajlat- és talajigénye
A meleg, napsütéses termőhelyeken fejlődik jobban. 6–8 oC-on csírázik, a fagypont alatti hőmérsékletet csak rövid ideig bírja. A tenyészidőszak során megközelítőleg 200 mm vizet igényel, amire leginkább keléskor, szárba induláskor és szemtelítődés idején van szüksége, kevés csapadékú évjáratban nem bokrosodik kellőképpen. Ha vetése kora tavasszal megtörténik, öntözését mellőzni lehet.
A talajigénye már kevésbé jelentős, bár a legjobb termés a termékenyebb talajtípusokon (csernozjom, öntés- és erdőtalajok) várható, de a homoktalajokon is megél.
Talajra kevésbé érzékeny, megfelelő számára az öntés-, az erdő- és a csernozjom talaj, ezeknél gyengébb talajokon (tőzeg, homok) terméscsökkenés következik be.
A Nemzeti fajtajegyzékben 3 fajtája található: kisvárdai41, abád és lizard.
Agrotechnikája
Vetésváltása
Legjobb előveteményei a hüvelyes vagy pillangósvirágú növények. Kalászosokat, valamint a kukoricát érdemes kerülni a fuzáriumfajok miatt, amelyek közös betegségként jelenhetnek meg. Egyéb kapás növény (burgonya, napraforgó) után következhet. Utónövényének is ezek a növényfajok említhetők meg.
Talajművelése
Apró vetőmagja miatt az aprómorzsás magágy kialakítására kell törekednünk, a vízmegőrzéssel egy menetben. A talaj mély forgatását nem igényli, középmély művelés elegendő, 22–25 cm szántással. Nyári betakarítású növények után a tarlóhántás és később – a nyár folyamán – a tarlóápolás fontos a talajnedvesség megőrzése, valamint a gyomok mechanikai úton történő irtása szempontjából. A későn lekerülő őszi betakarítású növények után, ha sok szármaradványt hagynak, a szárzúzás elengedhetetlen, majd a nagy mennyiségű szerves anyag talajba forgatása következik. A szántás elmunkálása is ajánlott – ha a talajnedvességi állapotok és a technikai háttér is lehetővé teszi, a szántással egy menetben –, a vízmegőrzés szempontjából, valamint kora tavasszal könnyebb dolgunk lesz a magágykészítéssel. A tavaszi szántás elmunkálást végezhetjük simítóval, vagy egyből kombinátorral, 8–10 cm mélyen.
A talajművelés teljes folyamata során törekednünk kell a nedvesség befogadására és benntartására, a talajfelszín zárására, valamint a műveletszám csökkentésére, egyes műveletek összevonására (például tarlóhántás + köztes zöldtrágyanövény vetése vagy szántás+elmunkálás vagy magágykészítés+vetés).
Tápanyagellátása, trágyázása
Nitrogén- és káliumigényes növény, 100 kg szemtermés és a hozzá tartozó vegetatív tömeg fejlesztéséhez az előbbi hatóanyagból 3,5–7 kg, míg az utóbbiból 3,5–6 kg, foszforból pedig 1,6–4 kg szükséges. A foszfor- és káliumtrágyákat teljes egészében ősszel, az alapművelés előtt érdemes kijuttatni, viszont nitrogénből csak egyharmadát ősszel, a többit tavasszal, több alkalommal adagoljuk neki. A hektáronkénti trágyaadagja nitrogénből 100–130 kg, foszforból 100–110 kg, káliumból pedig 80–100 kg, hatóanyagban kifejezve. Istállótrágyát inkább az elővetemény alá juttassunk ki, mert a fénymag túlfejlődéssel, megdőléssel reagálhat, akár a tenyészidőszak is kitolódhat, ami összességében a minőség romlásához vezethet.
Az utána közvetlenül (ősszel) következő növény tápanyagellátása esetében figyelembe kell venni, hogy szalmája nehezen, hosszú ideig bomlik, cellulóztartalma magas.
Vetése
Elég korán vetjük, a borsó vetésének idejében, március 10-től a hónap végéig. Inkább meg kell kockáztatnunk a még lehetséges kisebb lehűléseket, fagypont körüli hőmérsékletet, mert képes újrahajtani, viszont a megkésett vetés terméscsökkenést okoz. Korai vetés esetén a talaj felső rétegében is elegendő nedvesség áll még a növények rendelkezésére, így a kelés egyöntetű, a kezdeti fejlődés gyors, a későbbi állomány dús lesz, jó gyomelnyomó képességgel, ami fontos az egyszikűek elleni védekezésben, hiszen irtásuk egyéb esetben nagyon nehéz. A csíraszám 6 és 9 millió db/hektár között alakul, ez körülbelül 60–70 kg vetőmagot jelent hektáronként. Az egyenletes kelés érdekében érdemes vetés után – a többi kalászoshoz hasonlóan – hengereznünk a területet.
Növényvédelme
Betegségei
A kórokozók közül először az anyarozst kell említenünk (Claviceps purpurea). A más néven varjúkörömnek is nevezett gomba sötétlila vagy fekete színű, tényleg egy körömre emlékeztető, görbült, megnyúlt alakú szkleróciumot fejleszt a bugában, a mag helyén. Vegyszer híján az agrotechnikával, megelőzéssel tudunk leginkább védekezni. Kerüljük a fertőzött területeket, a gomba megjelenése esetén mindenképpen mélyszántást alkalmazzunk, és az elővetemények megválasztására is oda kell figyelni.
Érdemes kerülni a gabonafélék utáni fénymag vetését is, a Helminthosporium (Helminthosporium sp.), a fuzárium (Fusarium sp.), valamint a torsgomba (Ophiobolus sp.) gombafajok lehetséges fertőzése miatt. A vegyszeres csávázás is megoldást jelent ellenük.
Kártevői
Kártevői viszonylag kevés számban lehetnek. A talajlakó polifág kártevők (gabonafutrika-lárvák – Zabrus sp., drótférgek – Elateridae sp.) leginkább a megkésett vetésű állományokat károsítják. Azonban a veresnyakú árpabogár (vetésfehérítő) (Lema melanopus) szinte minden évben megjelenik, jellegzetes kártételével. A magkezdeményeket károsítják, a bugatengely szívogatásával pedig a levéltetvek okozhatnak nagyobb károkat.
Gyomnövényei
Leginkább T2, T3 és T4 életformatípusba tartozó, valamint az évelő (G1 és G3) gyomnövényekkel találkozhatunk a fénymagállományokban. Legnagyobb gondot okozó gyomnövénye a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a vadzabfajok (Avena sp.), valamint a ragadós galaj (Galium aparine). Az ellenük való védekezés igen nehéz, viszont ha hagyjuk felszaporodásukat, a termésbe kerülve már nagyon nehéz az eltávolításuk. Felszaporodásukat, megerősödésüket kell megakadályozni a már a Vetésfejezetben tárgyalt módon, korai vetéssel, valamint az állomány robbanásszerű fejlődésének elősegítésével, az aprómorzsás, kellően nyirkos, gyommentes magágy, az egyenletes talajfelszín kialakításával, illetve a harmonikus, a növény igényeihez igazodó tápanyagellátással. Ebben az esetben a gyors, egyöntetű kelés, erőteljes kezdeti fejlődés által a fiatal fénymagnövények sikeresen veszik fel a versenyt a melegkedvelő, később kelő egyszikű gyomnövényekkel. Ha mégis erőre kapnak a gyomnövények, mielőbbi vegyszeres kezeléssel érdemes megfékezni őket.
Betakarítása
Július második felében érik. Betakarításához a többi gabonához használt technika teljes mértékben alkalmazható, természetesen a megfelelő beállításokkal. Szemtermése nem hajlamos a pergésre, emiatt kissé túlérett állapotban is aratható. Termésátlaga 1–3 tonna közötti hektáronként. Szalmáját a kombájn által szecskázva érdemes visszadolgozni a talajba. Általában 12–15%-os szemnedvesség-tartalom mellett takarítják be, szárításra 13% fölötti értéknél van szükség, az esetek nagy részében – a meleg nyári napok eredményeként – természetes úton leszárad. Tárolni csak 12% szemnedvesség-tartalom esetén lehet. Ha a tábla gyomos volt, sok a szennyeződés a terményben (bugadarabok, gyommagvak stb.) rostálni érdemes a betakarított tételt.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS •DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
