A permeteződrónok ilyen gyors elterjedésére – valljuk be – senki nem számított. Nem voltak szabályok, nem voltak drónra optimalizált növényvédő szerek. A felhasználók (gazdák, szolgáltatók) nem tudták – és valójában ez ma is kérdés –, hogy mire való és mire nem alkalmas a permeteződrón. Felkészületlenek voltunk, és fejest ugrottunk az ismeretlenbe.
Mindez 2018-ban indult, az azóta eltelt 5 évben az Európai Unióban elsőként jogszabály született a drónos növényvédelemről, és szépen kialakultak az egyéb keretek is. Mára eljutottunk oda, hogy szinte minden a rendelkezésre áll, „csak” növényvédő szerünk nincs hozzá!
A közösségi médiában (is) rendkívül sokszor lehet ezzel kapcsolatos kommenteket olvasni. Vannak, akik papírgyártásnak és pecsételésnek tartják a növényvédő szerek drónos kijuttatásra történő engedélyezését, pénzbeszedésnek és hivatali „elfoglaltságkeresésnek” titulálják. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a „hivatalnak” van éppen elég elfoglaltsága enélkül is, ez a plusz munka senkinek sem hiányzott – ha már így nézzük. Azt sem árt tudni, hogy a hatósági díjtételeket megállapító rendelet önköltségi alapon kerül megalkotásra, vagyis a legjobb esetben is nullára jön ki a matek.
Nem itt kell keresni az okokat!
A növényvédő szerek engedélyezésére irányuló vizsgálatokat földi kijuttatás során vizsgálják, ez az alap. Ennek megfelelően állapítják meg a hatékony dózisokat, az előírt permetlémennyiséget (ami szántóföldön 250–300 liter/ha), illetve egyéb paramétereket. Tehát ismert a készítmény hatékonysága (és viselkedése) 300 liter permetlével kijuttatva, de drónok esetében a hektáronként permetlémennyiség mindössze 15–25 liter általában. Ez lehetne több is, a gyakran hangoztatott német szükséghelyzeti engedély 70 liter permetlevet ír elő (igaz, az szőlőben érvényes, de erről valahogy nem szeret beszélni senki!). A nagyobb permetlémennyiség azonban jelentősen megdrágítaná ezt a technológiát, már jóval kevésbé lenne versenyképes. A 15–25 liter permetlémennyiség 2 méteres magasságban történő kijuttatása, a rotorok által keltett légmozgás egészen más kijuttatási körülményeket jelent, ezt nem lehet megfeleltetni a földi vizsgálatoknak. A megoldás csak az lehet, ha – az engedélyezési vizsgálatoknak megfelelő minőségbiztosított keretek között – megvizsgálják az egyes készítmények hatékonyságát drónról kijuttatva is.
Ha így is megfelelő eredményeket produkálnak, akkor az engedélyokiratba belekerül a drónos kijuttatás lehetősége. Ez az eljárás gyakorlatilag megegyezik a légi kijuttatás engedélyezésével, de nagyon fontos: a légi és drónos kijuttatás nincs átfedésben! Az egyik az egyiknek, a másik a másiknak felel meg, nincs átjárás!
Egyszerűsített vizsgálatok
A drónos kijuttatáshoz előírt vizsgálatok menete erősen egyszerűsített az alap engedélyezési eljáráshoz viszonyítva. Nem kell minden egyes növényfajra és károsítóra elvégezni, kultúracsoportokat és károsítócsoportokat lehet alkotni, így gyorsabban el lehet végezni őket. Az engedélyezési vizsgálatok egyébként jól bemutatják a drónos növényvédelem állapotát is. Az első engedélyokirat-kiterjesztési kérelmekhez benyújtott vizsgálatok eredményei nem voltak elfogadhatóak. Ennek sok oka volt, a lényeg, hogy tovább kellett fejleszteni, finomítani ezt a technikát, ami azóta jelentős javulást is mutat.
Az első megfelelő eredményű vizsgálatok már beadásra is kerültek. Ez év tavasz végére azonban megtorpanás látszik: megszűnt az a kedvezmény, hogy regisztrált növényvédelmi drónpilóta nélkül is lehetett kísérletet végezni. Azóta ugyanis már elérhető az előírt képzés minden eleme, ezzel okafogyottá vált a kedvezmény. Csakhogy előállt egy átmeneti időszak: a Nébih növényvédelmi drónpilóta nyilvántartásában mindösszesen 2 személy szerepelt a nyár elején. A képzésre van bőven jelentkező, ismereteim szerint a vizsgáztatási kapacitás jelenti a szűk keresztmetszetet. Emiatt megint csak az engedélyezések időbeni tolódásával kell számolni, ezzel együtt pedig az illegális, „feketekezelések” széles körével.
A kísérletekre pedig szükség van!
Ismerünk olyan készítményeket, amelyek jól működnek drónról kijuttatva, de ismerünk olyanokat is, amelyek hatékonysága ilyen módon legalábbis kétséges. Feltételezések, tábla sarkán végzett próbaszórások nem fognak előre mutató lépést jelenteni. Muszáj addig végezni a vizsgálatokat, amíg megnyugtató eredmény birtokában nem leszünk.
Amíg az engedélyokirat-kiterjesztések megindulnak és kiadásra kerülnek, addig is tekintsük át az egyéb lehetőségek körét – nem lesz hosszú a felsorolás!
A kísérleti engedély alapján történő kezeléseket, szolgáltatásokat máris el lehet felejteni (kivéve a valódi kísérletek esetében). Soha nem volt legális az a gyakorlat, ahol kísérleti engedély birtokában történtek szolgáltatások, egész táblás kezelések. A kísérlet az kísérlet, megvan a maga szigorú előírása és a hozzá tartozó protokoll.
Maradt tehát a szükséghelyzeti engedély. Ez azonban nem egy automatikus megadandó engedély, sőt, nagyon is nagy körültekintést igényel az eljárás. A szükséghelyzeti engedély valamely nem várt, nem kiszámítható növényvédelmi esemény kezelésére szolgál, amikor nem áll rendelkezésre engedélyezett és hatékony védekezési eljárás. Az elmúlt években azonban – kényszerűen – az EU-s tagállami növényvédőszer-engedélyezési hatóságok többsége szükséghelyzetként kezelte azt az állapotot is, ahol a hatóanyag-felülvizsgálatokon történt nem megfelelés miatt nem maradt engedélyezett növényvédelmi technológia. Ennek okán jelentősen megnőtt a szükséghelyzeti engedélyek száma.
Ez azért jelent problémát, mert a szükséghelyzeti engedélyezési eljárás egy rendkívül leegyszerűsített és felgyorsított eljárás, amely a kellő alaposság nélkül értékeli a felhasznált készítmény hatásait. Ez a gyors és kevésbé alapos eljárás elfogadható akkor, amikor ilyenből elenyészően kevés eljárás van, hiszen szerencsére nem gyakori a „valódi,” a 1107/2009/EK-rendeletnek megfelelő szükséghelyzet a növényvédelemben. Csakhogy a korábban említettek alapján nagyon sok engedély került kiadásra, ami – az EU Bizottsága és környezetvédelmi civil szervezetek szerint –aggodalomra ad okot. Ezen sokat lehetne vitatkozni, most csak a saját véleményemet írom le: a hatóanyag-kivonások miatt kiadott szükséghelyzeti engedélyek többsége már engedélyezett készítmények felhasználását jelentette olyan kultúrákban, amelyek eddig nem szerepeltek az engedélyokiratban. Ez az engedélyezés soha nem történt meg igazolható növényvédőszermaradék-értékelés nélkül. Összességében szerintem az EU részéről mutatott ilyen mértékű aggodalom és ellenállás nem indokolt, de ezzel együtt is törekedni kell a teljes engedélyezési eljárás lefolytatására.
Ehhez a helyzethez társul az EU léginövényvédelem-ellenessége is. Ez a tevékenység az unió területén tiltott, és csak külön engedély alapján lehet mégis folytatni. Mindezeket azért írtam le, hogy érthetőbb legyen, miért nem igazán támogatott a légi/drónos szükséghelyzeti engedély kiadása. Természetesen vannak jogos indokok a másik oldalon is: tények igazolják a levegőből történő kijuttatás szükségességét, a kockázatok megfelelő szinten tartásának lehetőségét. Ezeket kell tartalmaznia a szükséghelyzeti engedély iránti kérelem indoklásának ahhoz, hogy kedvező elbírálásra számíthassunk a hatóság részéről!
A 2023-as év tapasztalatai
A hazai növényvédőszer-engedélyezési hatóság – Nébih – drasztikusan behúzta a féket. A légi kijuttatás iránti szükséghelyzetiengedély-kérelmeket rendre elutasította, drónra pedig ezek szóba se jöhettek. 2024-re ezen a helyzeten változtatni kell(ene)! Korrekt vizsgálatokon nyugvó kérelmek vannak beadva, illetve egyre-másra merülnek fel azok a helyzetek, amikor indokolt lenne a permeteződrónok alkalmazása. Közös fellépésre van szükség, a hatóság, a termelés és a (drónos) szolgáltatás együtt tudja megoldani ezeket a helyzeteket!
SZERZŐ: JORDÁN LÁSZLÓ SZAKÉRTŐ • LÉGTÉR.HU
