Rádi Feríz, az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület elnöke az új nemesítési technológiákról
Általános társadalmi érdek, hogy a változó világ kihívásaihoz igazodjon a növénytermesztést is megalapozó nemesítés. A kihívások olyan mértékűek, hogy új technológiák nélkül nem megválaszolhatók, ám rendelkezésre állnak új, precíz és innovatív módszerek. Rádi Ferízt, a Pannon Genetic vezetőjét, az IMBE elnökét kérdeztük.
A hazai gazdaság érdeke követni a világtrendet
– Miért tartották fontosnak annak idején, 2015-ben, hogy az állam, a kutatóintézetek és magáncégek mellett civil szervezetek is foglalkozzanak a biotechnológia képviseletével?
– Az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület (IMBE) két másik civil szervezet (a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület és a Pannon Növény-biotechnológiai Egyesület) egyesülésével jött létre. Az volt a cél, és ma is az, hogy az egyetemek, a kutatóintézetek, kis és nagy, akár multinacionális cégek hazai képviselői összefogjanak a biotechnológia hazai képviseletéért. Ma is kevesen foglalkoznak ezzel itthon, pedig – hogy a mezőgazdaságnál maradjunk – az agráriumban kiemelten fontos követni a globális trendeket, a tudományos fejlődést ezen a téren, minősíteni az uniós és világszintű szabályozásokat, illetve mindezek hazai adaptációját elősegíteni, követni, támogatni. Döntően tehát képviselni és tájékoztatni szeretnék a nyilvánosságot, különösen a tudományos és állami fórumokat mindarról a tudásról, kutatási-fejlesztési helyzetről, ami ebben a szektorban végbemegy, hiszen követnünk kell a világtrendet a hazai gazdaság érdekében.
– Nagyon érzékeny téma ez itthon. Az állam alaptörvénybe iktatta a GMO-mentességet, és ettől mintha nem lenne könnyű elmozdulni akkor sem, amikor a régi, „klasszikus” GMO-nál messze kifinomultabb, idegen gének átvitelével nem járó technológiák beengedéséről lenne szó. A szakma vagy az önök egyesülete tud lobbizni, hogy a merev ellenállás helyett Európa és/vagy a magyar állam felzárkózzon, és legalább vizsgálja, közel engedje az új technikákat?
– Nem lobbizunk, mert nem ez a dolgunk. Mi elemzünk, minősítünk, tájékoztatunk, és legfeljebb javaslatokat dolgozunk ki, de nem lobbizunk. Az a cél, hogy a döntéshozók megismerjék a tudományos tényeket, és a törvényhozás annak alapján hozza létre a korszerű, a gazdasági érdeket, a környezet védelmét és nem utolsósorban a lakosság biztonságos élelmiszer-ellátását megalapozó szabályozást. Ebben egyébként Magyarország egész jól áll. Amikor az Agrárminisztériumban vagy az Agrárkamarában járunk, mindig azt tapasztaljuk, hogy az állami és a kamarai igazgatás vezetése abszolút tájékozott, és a tudomány embereinek a szintjén beszél a témáról.
– Nem tartanak attól, hogy a minősítések, javaslatok és tájékoztatás során azzal vádolhatják önöket, hogy hazabeszélnek? Hogy a saját tudományos és gazdasági érdekeik szerint tálalják a precíziós géntechnikák ügyét? Az IMBE tagjai nemcsak nonprofit szervezetek: egyetemek, állami, akadémiai kutatóintézetek, hanem profitorientált hazai és multinacionális vállalatok is, amelyeknek célja a vetőmag-értékesítés…
– De, reális, hogy felmerül ez a kritika vagy vád, és ezzel nincs semmi probléma, mert az a válaszunk, hogy a mi érdekünk szorosan egybeesik a gazdaság, vagyis a mezőgazdaság és a gazdák érdekével. Könnyű belátni, hogy a gazdák olyan vetőmaggal szeretnének dolgozni, ami ellenálló, egészséges és jó beltartalmi értékekkel rendelkező termést hoz. A precíziós nemesítés azt szolgálja, hogy ezek a törekvések a hagyományos GMO-tól eltérő módon valósuljanak meg. Egyébként az egyesületben én mint elnök, aki egy 100 százalékban hazai tulajdonú nagyvállalatot vezetek, képviselem és fontosnak tartom azt a szimbiózist, ami a különféle érdekek között meg kell, hogy legyen. Egyszerre kell szolgálnunk az állam, a tudomány és a gazdák érdekeit, de elsősorban természetesen a nemzeti érdeket.
Nagy a lemaradás, és még évekig kell várni a hazai szabályozásra
– Miközben beszél, folyamatosan az jár a fejemben, hogy önök – a tudomány, a cégek – nyilván közelről látják a világban folyó precíziós nemesítési trendet, de itthon még a legjobb esetben is csak minősítésről, tájékoztatásról, majd a valamikori jövőben megvalósuló szabályozásról lehet csak beszélni. Vagyis miközben a világ előreszalad, mi helyben rostokolunk. Mekkora a lemaradásunk?
– Sajnos nagyon le vagyunk maradva, ez tény. Az pozitív fejlemény, hogy legalább már elindultak hazai kutatások, kísérletek, például a Nemzeti Laboratórium, ahol kukoricára, búzára, burgonyára és más mezőgazdasági haszonnövényeinkre is folynak kutatások konzorciumban, a hazai intézetek összefogásával. Így, amikor majd lehetőség nyílik a döntésre a precíziós géntechnológiákról, akkor lesznek hazai eredmények, amikre támaszkodhatunk.
– Jól értem, hogy még így is évek telnek el, mire itt történni fog bármi?
– Igen, úgy érzem, körülbelül 2-3 év, mire konkrét szabályozás fogja meghatározni a magyar állam viszonyát a precíziós nemesítéshez. Ez nekem mint egy hazai vállalat vezetőjének kicsit fájdalmas, hiszen, amint mondtam, közelről látom a gazdák erőfeszítéseit azért, hogy a kihívásokkal szemben tartani tudják a versenyt. Jön az időjárás-változás, jönnek a keleti konkurensek. Kellenek a szárazság-, hideg- és magas hőmérsékleti stressztűrő növények, kellenek a jó beltartalmi értéket és bő termést adó vetőmagok. A tudomány és a szabályozás nem hagyhatja magára a gazdákat ebben a versenyben.
Döntő különbség
– És mi a fő megállapításuk, amikor minősítik például azt a folyamatot, ami a precíziós nemesítés, a génszerkesztés terén ma kibontakozik?
– Az egyesület álláspontja az, hogy a precíziós nemesítés olyan innovatív tevékenység, amely a termesztett növények és a háziállatok saját tulajdonságainak jobbításával járul hozzá az egyre gyakoribb mezőgazdasági és éghajlati kihívások kezeléséhez. Ez vonatkozik az említett időjárási kihívásokra, a kártevőkre, a víz- és a tápanyag-utánpótlás jelentette nehézségekre egyaránt. A döntő különbség az, hogy a génszerkesztés NGT1-es kategóriája nem használ külső, idegen géneket ezeknek a változásoknak az eléréséhez – vagyis nem hagyományos génmódosításról beszélünk. Csak olyan változások történnek ezzel a technológiával, amiket a nemesítés – ami évezredek óta része a növényekkel és állatokkal való tudományos munkának – elérne, csak sokkal több idő, pénz és energia ráfordításával. Az ember mindig is a jobb eredmény, a jobb alkalmazkodás céljával nemesítette a növényeket, állatokat, most ez módszer a faj, a fajta saját génállományának precíziós génszerkesztésével történik.
– Vagyis a kérdés az lesz, hogy az EU hol fogja meghúzni a határt a régi génmódosítás, a GM, illetve a kifinomult, saját génállománnyal dolgozó génszerkesztés között?
– Erről van szó. Majd a tagállamoknak ezt az irányelvet kell alapul venniük a saját szabályozás kialakításához. Sajátos és szerintem szerencsés egybeesés, hogy nagy valószínűséggel erre a vitára, párbeszédre éppen akkor kerül majd sor az EU-ban, amikor a soros elnökséget Magyarország látja el. Ha azt veszem alapul, milyen a tudományos, szakmai felkészültsége a mai agrár-államigazgatásnak, akkor ez bizakodásra ad okot.
– Akkor már csak az lesz hátra – és az is kemény diónak ígérkezik –, hogy a magyar társadalmat meggyőzzék róla, hogy itt nem klasszikus GMO- szervezeteket hoznak létre, és nem keverik össze a természetben kereszteződésre képtelen élőlények génjeit, hanem egészséges, kifinomult, óvatos eljárásokról van szó.
– Valóban, ehhez szükség van egy kiterjedt társadalmi párbeszédre. A tudománynak is társadalmasítania kéne ezt a kérdést, mert az nem volna etikus, ha bárki a saját igazságát erőltetné a közösségre.
A magyar állam ebből a szempontból szerintem bölcsen kommunikál. Leszögezi, hogy továbbra sem engedi meg a hagyományos genetikai módosítást, de nem siet elébe annak a vitának, ami a génszerkesztést érinti majd. Egyébként pedig nem csak a mezőgazdaság, nem csak a gazdák vagy a vetőmag-nemesítők és -forgalmazók érdekéről van itt szó. A lakosság joggal várja el, hogy a mezőgazdaság környezetkímélőbben termeljen, kevesebb mesterséges hatóanyag kerüljön a talajba, egészségesebb növényi-állati termék kerüljön a feldolgozóba vagy a piacra. Ehhez maholnap elengedhetetlen lesz valamit változtatni a nemesítési technológiánkon, és ebben szerintem a legjobb úton vagyunk a precíziós nemesítéssel.
Az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület (IMBE) állásfoglalása a precíziós nemesítésről
Az IMBE jelentősnek és Magyarország érdekeit tekintve fontosnak tekinti az Európai Bizottság 2023. július 5-én ismertetett, a precíziós nemesítéssel előállított fajtákra, valamint a szaporítóanyagokra vonatkozó javaslatát. Napjainkban az emberiség számos súlyos problémával néz szembe. Különösen igaz ez a mezőgazdaságra és az élelmiszer-előállításra. A precíziós nemesítés olyan innovatív tevékenység, amely a termesztett növények és a háziállatok tulajdonságainak jobbításával járul hozzá az egyre gyakoribb mezőgazdasági és éghajlati kihívások kezeléséhez, így különösen a kártevők, a tápanyaghiány és a szárazság problémáinak megoldásához. Az agráriumban hasznosított élőszervezetek tulajdonságai nem állandóak, külső hatásokra természetes úton változnak, illetve a nemesítés során is alakíthatók. Ezek nélkül a változások nélkül nem lennének képesek alkalmazkodni a változó környezeti körülményekhez. A precíziós nemesítés a hagyományos nemesítési módszerekkel integrálva pontosabban és gyorsabb tudja jobbítani az agronómiai tulajdonságokat. A precíziós nemesítés eddigi eredményei igazolják, hogy az új csúcstechnológiák hozzájárulhatnak a mezőgazdasági innovációhoz és az élelmiszer-biztonsághoz. Mint a mostani EU-s állásfoglalási tervezet is kiemeli, a precíziós nemesítéssel és az irányított mutagenezissel előállított állat- és növényfajtákat nem indokolt összemosni a géntechnológai nemesítés más termékeivel (GMO-kkal), ezért külön szabályozásuk egyértelműen indokolt. Tekintettel arra, hogy a precíziós nemesítés a jobb fajták előállításával segíti a magyar gazdák tevékenységét és általuk a magyar mezőgazdaság versenyképességének megőrzését, az IMBE javasolja az EU-állásfoglalás elfogadását, valamint támogatja az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) és a „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) stratégia céljait.
SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN
