Számonkérő telefonnak indult, de segélykiáltás lett belőle. Egy kisgazdaság vezetője azt akarta megtudni, van-e esélye a túlélésre.
A „Ne adja fel, vessen árpát, búzát, lesz rá vevő” cikkünk jogosan verte ki a biztosítékot azoknál, akik még mindig a kalászosok eladásával küzdenek. Ugyan, honnan tudni, hogy lesz rá vevő, hiszen ennek semmi jele! „42 ezerért akarják megvenni az árpámat, amikor csak műtrágyára 2 milliót költöttem. Vetem a forintot és aratom a semmit. Akkor most mit csináljak ősszel? Hagyjam parlagon, vagy adjam el? De ez egy érzelmi kérdés is. Ez a föld örökség a férjemtől, érték. A gyerekek sem engednék. Azt mondanák: nem ezt akarta apu” – mondja egy 10 hektáros kisgazdaság vezetője Fejér megyében, a sárbogárdi járásban. Hangja elcsuklik, hallom, hogy sír…
Nincsenek gépei, a szolgáltató meg nyilván keresni akar. Aki az árpára ajánlatot tett, azt mondja, teli a raktár, nem adhat többet érte. Nyilván ő is keresni akar rajta. Mert valaki egyszer csak meg fogja venni ezt a gabonát. Ő viszont nem tud várni még három hónapot, hogy jobb legyen a piaci helyzet, most kellene a pénz, de mintha senki nem törődne a kistermelőkkel. „Nem értem, minden drága, csak a gabona nem?! Tudom, hogy a tavalyi ár sem volt normális, de ami most van, az sem az! Jobb volt az átkosban, amikor a tervgazdaság megmondta, hogy miből mennyit kell termelni, mert most fog fogalmunk sincs róla.”
Őszi zab, őszi mák, őszi borsó, lucerna, kaszáló, birka, parlag? – végigtalálgatjuk, mit lehetne tenni, de nincs jó ötlet. A járás földjei jók, a parlag vétek, a legelő csak cserével lenne értelmes megoldás, a többiben sok a kockázat, az eladásról pedig szó sem lehet. „Pedig már egy ideje érzem, hogy mintha minden ebbe az irányba taszítana… Nem foglalkozik már velünk senki…”
A Mezőhír szeptemberi lapszámában a „Kitermeli-e még a föld az árát?” címmel hasonló kérdéseket feszegetünk. Előzetesként: az életképesség mérethatára még magasabbra emelkedett. Aki átlépi, az minden évben újabb és újabb hektárokat vásárol, és idén akár 2-3 milliót is leszurkol a fenti adottságú szántóért. Sokan nyugdíjba kényszerülnek idén. A föld, ami nem rég’ még arra szolgált, hogy a családnak ne kelljen soha boltba menni, digitalizált ipari létesítménnyé alakul. És a falu lakossága némán beáll a sorba, a szupermarket elé…
