Számtalan drónbemutatón jártunk eddig, így a csapatot már felismerjük a kiállításokról, rendezvényekről, gyakorlati bemutatókról, sőt, az első növényvédelmi drónpilótáik bizonyítványainak átadásán is ott voltunk. Most Szentendrére, a „bázisra” látogattunk, bekukkantottunk – szó szerint – a kulisszák mögé, és azt is megkérdeztük, amit nem szokás feszegetni.
Interjú Török Gyulával, az ABZ Drone Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével
Ahelyszín Szentendre, egy tipikus ipari park még tipikusabb irodaháza, első látásra. Benyitva az ajtón egy modern, nyugodtan mondhatjuk, fiatalos, mégis letisztult, többszintes iroda tárul elénk, ahol Török Gyula, a vállalkozás tulajdonosügyvezetője invitál körbe minket. Így jutunk el a recepción, irodákon, oktatótermen, tárgyalón keresztül egészen a raktárig, sőt, a szervizműhelyekig (ahol a „drónos” olvasóknak minden bizonnyal nagyot dobbant volna a szívük a látványtól, de erre még visszatérünk).
Nem a drón jelentette az újdonságot
– Avassuk be az olvasókat: mi közel 10 éve találkozhattunk először, és akkoriban önt még egész más szerepkörben kérdeztem. Agrárium volt az is, de egy teljesen másik oldala.
– Igen, valószínűleg az aktuális agrárpályázatokról kérdezett, mi pedig – a testvéremmel és kollégáimmal – a könyvelésre, a precíz, pontos tervezésre és annak jövedelmezőségre gyakorolt hatásáról beszéltünk. 2009-ben kezdtük azt a tevékenységünket, amely számomra kézenfekvő döntés volt, hisz korábban is a pénzügyi szférában, személyi bankárként dolgoztam. Szinte a teljes kkv-szektort megcéloztuk, majd ez 5 év alatt letisztult, inkább úgy mondanám, hogy agráros fókuszú lett, szépen lassan erre specializálódtunk. Így született meg az Agrárközösség mint cégnév is.
– Van ennek az agráros vénának valami magyarázata? Esetleg a családból jött az indíttatás?
– Annyi, hogy édesanyánk 1996–2013 között a Békés Megyei Agrárkamarát vezette, nyilván a téma, a kapcsolatrendszer, az inspiráció adott volt.
De a testvéremmel elég gyorsan kiválasztottuk magunknak az agráriumot, emellett tettük le a voksunkat. Annyira, hogy 2017-re mi lettünk a legnagyobb agrártanácsadó cég a hazai piacon. Ám akkoriban ért egy meghatározó élmény – oda vezethető vissza a mostani tevékenységünk, az, ami továbbgondolva, sőt, már csúcsra járatva most itt látható.
– Ezek szerint látott egy drónt?
– Drónt biztos, hogy láttam korábban is. A sokkot az az információ jelentette, hogy már létezik permeteződrón, sőt, olyan ember is létezik, aki már permetezett vele. Azonnal egyértelmű volt: nekem/nekünk kell egy ilyen. Rövid időn belül megállapodtunk, és megvásároltuk az elsőt, méghozzá valami elképesztő áron (a mai drónok árának kb. 2,5-szeresét fizettük ki érte akkor). És azt gondoltuk, hogy ha megvan a drón, már mehetünk is permetezni. Ezután következett a tanulópénz megfizetése; nem volt akkumulátor, nem tudtuk működtetni, nem volt képzés, a tudást sem tudtuk megszerezni. Így persze az első repüléseink szinte mindegyike zuhanással végződött. Pedig a terv jónak tűnt: szolgáltatni akartunk, azt gondoltuk, hogy megtanuljuk a működését, és már indulhat is a növényvédelem, velünk, elsőként az országban. Hamar rájöttünk, hogy az ötlet jó, de még korai, sok szempontból. És nem volt jogszabály sem, pedig az agrárminiszter támogatta az ötletet.
– Mi volt az első gondolat? A permetezésben láttak ekkora fantáziát?
– Az első gondolat ennél sokkal korábbi. Mi a szaktanácsadásban már ezt két évvel megelőzően (2015-ben) is dolgoztunk monitoringdrónokkal, ez a növényorvosainknak mindennapi eszköze volt. A termelőink visszajelzései alapján egyértelmű volt, hogy ez lesz a jövő. Tehát itt már nem a drón lett volna a kulcsszó, hanem a növényvédelem.
A szerviz mellett rárepültek az oktatásra is
– Ezzel be is indult egy új üzletág?
– A visszajelzések ellenére nehéz volt eladni a drónt, és ennek nem is az ár volt az elsődleges oka, hanem az információ hiánya. Ezért döntöttünk úgy, hogy „fék”, nézzünk körbe a világban, hol és hogy lehet ezt a szakmát elsajátítani. Megfordultunk Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Kínában, az Egyesült Államokban, Angliában, olyan emberektől tudtunk tanulni, akik már 2001-ben drónokkal repültek, drónokat építettek. Így kialakult egy olyan technológiai tudásunk, amivel már érdemi kutatásokba tudtunk itthon is fogni. Ezzel ugyanis addig idehaza, sőt Európában sem foglalkozott senki. A tudásunk és a közben kialakult nemzetközi kapcsolatrendszer alapján viszont már olyan szinten igazodunk el a világ drónpiacán, hogy biztonsággal tudtuk kiválasztani, milyen géppel, gépekkel akarunk foglalkozni a jövőben.
– Ez időközben többről szólt már, mint a mezőgazdaság. Nem csábította el a többi ágazat?
– Ez már valóban nem csak az agrárium, sőt, magunkat az ipari drónok szakértőjének valljuk. A növénytermesztésben használt felvételezés mellett tényleg jön hamarosan a növényvédelem, a földmérés, de ugyanúgy ott van az építési területek felmérése, a térképezés, vagy a biztonságtechnikában való hőkamerás felvételek lehetősége, a képalkotás, a képfeldolgozás, és még sorolhatnám. Viszont megmaradt az agrárfókusz, és, bevallom, hatalmas kihívás volt ehhez az oktatáskultúrát a nulláról felépíteni idehaza. Nem volt előttünk példa, de még Európában sem volt kiforrott tapasztalat. Amerikában igen, de ott maga a mezőgazdaság is teljesen más alapon működik, azt nem is terveztük itt meghonosítani. Végül nem egy másik ágazat, például az ipar csábított el, hanem az oktatás, ennek a szaktudásnak a továbbadása. Kialakítottunk egy modulokból álló képzési rendszert, ahol ki-ki az érdeklődési köre vagy a munkájához szükséges tematika szerint tudja a számára szükséges képzést összeállítani. Elkezdtük oktatni, a hardvert, a szoftvert, a technikai hátteret, a már nélkülözhetetlen jogi és egyéb szakmai feltételrendszert. Emellett persze folytattuk az értékesítést is, és várva a hatósági döntésekre, a szükséges jogszabályokra, startra készen álltunk még mindig, hogy növényvédelmi szolgáltatók leszünk.
– Mégis másképp alakult.
– Mire beindítottuk a már működő gépkereskedelmi üzletágunk mellett az oktatást is, három hónappal később megjelent mindannyiunk életében a Covid, és mindenki magára zárta az ajtót. Mi a kísérleteinket ugyan folytattuk, ám a drónok nem voltak tekintettel a járványra; ugyanúgy elromlottak, lezuhantak, elhasználódtak stb. Új kihívás előtt találtuk magunkat: nincs alkatrész, szerviz. Tehát kényszer szülte az új tevékenységünket: kitanultuk a szervizelést. Mára gyakorlatilag nincs olyan drón, amit ne szerelnénk magabiztosan, garanciával. (Újságíróként beléphettem a „szentélybe”, az ABZ Drone szervizébe, de értelemszerűen fényképek itt már nem készülhettek. A szerk.)
A jogszabályok megvannak, a szerekre várunk
– De közben még mindig hiányoznak a várt jogszabályok?
– A szabályozási környezet megteremtése nem volt rövid út, de a piaci szereplők bevonásával 2021 januárjában – irányelvekkel – kijött az EU-s jogszabály, amin ugyan Magyarország módosított még, de mára legális a permeteződrónnal való repülés, sőt, már a permetezés is legális lenne, ha lennének már hozzá hatóságilag engedélyezett szerek. De egyébként ez a folyamat is elkezdődött, tehát igenis, látjuk az alagút végét, hamarosan minden oldalról indulhat a start. Időközben a célunk átértékelődött: nem mondtunk le a növényvédelmi szolgáltatásokról, de a fő csapásirány már nem ez lesz; az oktatás marad a szívügyünk. Hivatalosan engedélyezett (akkreditált) felnőttképzési intézményként így kaptuk meg az engedélyt – elsőként – növényvédelmi drónpilóta képzés szervezésére. Nagy büszkeség számunkra, hogy az idei évben továbbá elérhető nálunk a pilóta nélküli légijármű irányítói igazolvány megszerzésére felkészítő tanfolyam, mellyel minden képzés adott, ami hivatalosan szükséges a permeteződrónok használatához.
Magyarország a régióban az első olyan ország, amely az Európai Unió irányelve alapján megteremtette a drónok irányításának törvényi feltételeit, és az uniós szabályoknak megfelelő képzéseket indít. Amire pedig várt mindenki: a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 4/2022 AM-rendelet szigorúan szabályozza a növényvédő szerek drónos kijuttatásának feltételeit, drónos permetezést csak olyan személy végezhet, aki szerepel a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih) nyilvántartásában. Ahhoz pedig, hogy valaki felvételt kapjon a Nébih nyilvántartásába, a törvény szerint két képzést kell elvégeznie: a pilóta nélküli légijárműirányítói igazolvány megszerzéséhez szükséges képzést és a növényvédelmi drónpilóta szakképzést. A pilóta nélküli légijármű-irányítói igazolvány megszerzésére felkészítő 76 órás tanfolyamunk (speciális képzésünk) alatt a jogszabályi háttérről, az üzemben tartásról, emberi tényezőkről és meteorológiai ismeretekről oktatunk, de tartalmaz a képzés már repülési gyakorlatot is. Az igazolvány megszerzéséhez szükséges tanfolyamra a jelentkezés feltétele az A/2 kompetencia tanúsítvány megléte. Azok számára, akik még nem rendelkeznek ezzel, elsőként az A1/A3, majd az erre épülő A2 tanúsítványt szükséges megszerezni. És majd ezek birtokában lehet jelentkezni a növényvédelmi drónpilóta képzésünkre (zöldkönyv és érettségi bizonyítvány vagy mezőgazdaság és erdészet vagy gépészet vagy specializált gép- és járműgyártás vagy informatika és távközlés ágazatokban szerzett középfokú szakmai végzettség birtokában). Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a földi gépekkel való összehangolt munkára is oktatjuk hallgatóinkat a képzés során, ebben abszolút egyedülállók vagyunk. Mi ugyanis nem hiszünk abban, hogy földi gép nélküli agrárium lesz, de abban igen, hogy bizonyos feladatokat drónok segítségével hatékonyabban tudunk elvégezni, és az is tény, hogy jól működnek együtt.
Mindannyian fanatikusak vagyunk
– Hova tovább? Egy ilyen fiatal ügyvezetőnek egy szintén fiatal üzletág sikere után mi a következő terve?
– Most például egy új lehetőséggel nyitunk a gazdálkodók felé: a mezőgazdaságból egyébként már ismert tartós bérleti konstrukcióval jelenünk meg, így a drónozás „tudományát” már elsajátított, de beruházni még nem szándékozó termelők akár szezonálisan is tudják a technológiát alkalmazni. De a kérdésbe hosszabb távon belegondolva: minden kollégánknak agrárvégzettsége és/vagy agrárszenvedélye van, de ugyanez a helyzet az építőipari szegmensünkben is, az ottani munkatársaink a közelmúltban például szabadidejükben leszkenneltek drónnal egy romos műemléképületet, majd 3D-ben kinyomtatták. Fanatikusak vagyunk, mindannyian. Tehát az a célunk, hogy a drón mellett egy műholdas kapcsolattal, egy földi géppel vagy egy multispektrális képpel is tudjunk – és a megrendelőnk vagy a nálunk tanult szakember is tudjon – együtt dolgozni. Egyelőre, szerintem, még határtalanok a lehetőségeink.
